Százmillió forintot ad a „tanulási jogaiktól megfosztott” gyerekeknek Polgár András üzletember

Polgár András üzletember, a Polgár Alapítvány az Esélyekért alapítója a hvg.hu-n megjelent írásában jelentette be: százmillió forintot ajánl fel induló támogatásként a tanulási jogaiktól megfosztott, elkülönített körülmények között tanulni képtelen roma és nem roma gyerekek tanulási – és ezzel élet – esélyeinek javítására.

„Megírtam, amikor kénytelen voltam egyetérteni a rasszistákkal; szerintem sem szolgáltat igazságot a gyöngyöspatai ítélet. Persze, nem a kártérítés megítéléséért tartom igazságtalannak, hanem mert nem lehet néhány »kiválasztott« roma honfitársunknak odavetett pár százezer forintos kártérítéssel egy egész népcsoport évszázados kirekesztettségét, gyerekeik jövőjének szisztematikus elrablását megfizetni. Ráadásul bocsánatkérés, a konzekvenciák levonása nélkül. A Bíróság – minden fokon – tette, amit tehetett. Kimondta, hogy jogtiprás történt, és kártérítés fizetésére kötelezte a jogtiprókat. Igazságot azonban nem szolgáltatott. Az nekünk, elkövetőknek a feladatunk” – írja cikkében az üzletember, aki szerint „a jóvátétel egyik módja, ha a (köz)milliárdokat uszítás-propaganda helyett az igazság helyreállítására költjük”. 

Polgár elmondta véleményét az újonnan bevezetésre kerülő iskolarendőrségről is. „Az ítélethirdetést követő, a politikai elit által gerjesztett hisztéria és annak folyományaként az ítéletre adott törvénykezési és kormányzati válasz megmutatta, nincs kegyelem. Fel sem merül, hogy a nyomorúságból éppen az integráció erősítése, az oktatás demokratizálása (ami nem más, mint esélyteremtés az évszázados szegregáció helyett) emelhet ki. Helyesebben (éppen azért, mert a rafináltabbja tisztában van azzal, hova is vezetne a társadalom egésze számára is üdvözítő esélyteremtés), demokratizálás helyett a hatalom – a közakaratra hivatkozva, annak képviseletében tetszelegve – a(z elithez nem tartozó) gyerekek nevelését inkább bízza (képzetlen, botcsinálta, ki tudja, milyen indulatokkal/előítéletekkel felhergelt) rendfenntartókra, mint (képzett, elhivatott, jól fizetett) pedagógusokra. Azt üzenik: a „genetikailag” renitens, már az anyatejjel a tanárverés vágyát magába szippantó, és ezért eleve rabszolgasorsra (bocsánat, közmunkára) ítélt cigánypurdé mellé csendőrt kell állítani” – fogalmaz.

A szerző írásában a kérdés tágabb perspektívájára is kitér:

„Már annak is örülnék, ha az oktatás gyakorlati szakemberei példákat mutatnának, alternatív utakat jelölnének ki arra, hogyan lehet tanulási esélyhez juttatni a kirekesztettek százezreit. Mire kellene az oktatási költségvetést a mi adózói akaratunkból, adóforintjainkból fordítani. Ha az esélyt megkapják a gyerekek, abban már biztosak lehetünk, hogy a befektetésünk megtérül.

Ezt a közös gondolkozást, a létező jó gyakorlatok megismertetését, hatásainak kiterjesztését kívánom elősegíteni a felajánlással. Felhasználásának előkészítését a Polgár Alapítvány az Esélyekért munkatársaira bízom, kérem, hogy minden csatlakozni vágyó keresse őket. Amennyiben létrejön a terv, amelynek finanszírozását más támogatók is hasonló nagyságrendben vállalják, akkor az első program 2021-től indulhat” – ismerteti elképzelését Polgár a cikk végén.