Hatvanhat éve bukták el Puskásék a vb-döntőt (videó)

mondjak hogy allitolag Rakosiek eladtak a meccset... kellett a kemenyvaluta akkoriban

Kétségtelenül fájó. De azért döntősök voltunk VB-n. És előtte 2 évvel Helsinkiben meg olimpiát nyertünk. Utána meg 64 és 68-ban szintén megnyertük az olimpiát. ----- Ugye azért ezekkel az eredményekkel utána is bármikor kiegyeznénk :) Szóval fájó 54 de úgy fájó hogy még jobbat akartunk egy kimagaslóan jó eredménynél. ---- Ami lehangoló és elkeserítő kateg. az mondjuk nem ez tehát hanem pl. 86-os VB Irapuató szovjetek elleni meccs. Vagy 97-ben a Jugók elleni VB selejtető Bpesten. Le sem írom az eredményeket annyira mellbevágó és egyben mutatja hová süllyedtünk lassan de biztosan a nyolcvanas évek második felétől. Visszasírunk már egy VB-re jutást is ami ugye éppen 86 óta meg sem történt.

Erről a döntőről a mai napig rengeteg legenda és elmélet kering, elég sokat olvastam róluk. A németek dolgát sok minden megkönnyítette, hiszen Svájcban lényegében hazai pályán játszottak, az eső pedig mindig eleve a kevésbé technikás csapatnak kedvez. (Innen Messivel kapcsolatos angol vicc, hogy "szép, szép, de meg tudja-e ugyanezt csinálni a Stoke City ellen egy esős kedd este is?") Nem beszélve arról, hogy a németek viszonylag komoly erőfeszítés nélkül jutottak el a döntőig, az elődöntőben az osztrákok ellen nyertek sokgólos gálameccsen, nekünk pedig a két legbrutálisabb dél-amerikai csapat: az uruguayiak és a brazilok ellen kellett játszanunk, hosszabbítással, kiállításokkal, verekedésekkel tarkított meccseket. Vagyis mire a döntőbe értünk az egyértelmű favorit magyar csapatot fizikailag igen erősen megdolgozták, Puskást németek már a csoportkörben lerúgták, a döntőig pályára sem lépett, valószínűleg ott is sérülten játszott. Amúgy az egész torna igen sajátos lebonyolítási rendszere a németeknek kedvezett, amiről kevés szó esik. Ezek a furcsa anomáliák külön-külön lehetnek a véletlen művei is, de összerakva elég érdekes kép alakul ki belőlük. A csoportmérkőzéseket egy soha később nem alkalmazott (és lehet hogy a németekre kitalált) rendszerben játszották, amiben csoportonként 2-2 kiemelt csapat játszott keresztbe 2-2 nem kiemelt ellen, és 3. mérkőzésre csak akkor került sor, ha az első két mérkőzés pontkülönbséggel nem döntötte el az első 2 továbbjutó sorsát. (Tehát volt csapat, aki 2x, volt a 3x játszott). A németek eleve nem voltak kiemeltek, mivel a háború után sokáig el voltak tiltva, így nem voltak értékelhető eredményeik, vagyis elvileg két erős csapat (pl. Anglia, brazilok, olaszok, stb) kellett volna valószínűleg 3 nagyon kemény meccsen kivívni a továbbjutást, ami egyáltalán nem biztos, hogy sikerült volna, de "Fortuna" a segítségükre sietett. Történ ugyanis, hogy az akkoriban teljesen lepkefing Törökország kiejtette a selejtezőben a spanyolokat (későbbi szereplésüket látva rejtély, hogyan) és a ma szokásos gyakorlattal ellentétben nem a 9. kiemelt lépett egy hellyel feljebb a kiemeltek közé, hanem a törökök kapták meg a kiemelt spanyolok helyét. Ezek után hogy-hogy nem, a németek pont egy csoportba kerültek a súlytalan törökökkel, illetve a náluk is súlytalanabb dél-koreaiakkal, illetve velünk, vagyis nekünk már a csoportkörben is a lehető legerősebb nem kiemelt jutott) Ebből a börleszk csoportból (Németo-Töröko 4-1, 7-2, Puskásék-D-Korea 9-0) a németek továbbjutása nem lehetett kétséges, bár nekik a törökökkel kétszer kellet játszaniuk, de ellenünk a 8-3-mal végződött meccsen eleve a tartalékokat küldték pályára, akiknek az egyik feladata a kissé lezser magyar védelem gyengeségeinek kifigyelése, illetve Puskás lerúgása volt). A németek "szerencséje" azonban nem itt ért véget. A többi csoportban két helyen is sorsolás döntött az első hely sorsáról, aminek bizonytalan a jelentősége, mivel nem kiemelés illetve keresztbejátszás alapján alakították a kieséses szakaszt, mint manapság, hanem vélhetően sorsolták, és mit tesz tesz isten, a 4 csoportelső (Brazília, Magyaro., Uruguay és Anglia) került egy ágra, a másikra meg Jugoszlávia, Ausztria, Svájc meg a németek. A többi történelem: a németek könnyen, 2-0 ra verték a Jugókat, a majd egy (szinte) példátlanul laza elődöntőben 6:1-re a sógorokat, vagyis kb. vörös szőnyegen, komoly erőfeszítés nélkül sétáltak a döntőig, miközben nekünk Puskás nélkül szó szerint ki kellett verekedni a továbbjutást a Brazilok ellen (a verekedés még az öltözőben is folytatódott), az elődöntőben pedig még mindig Puskás nélkül szintén brutálisan kemény meccsen a hosszabbításban sikerült csak megtörni Uruguayt. Ez után került sor az esőben (ez valóban véletlen volt, ahogy az angol mondja: "the pitch was a leveller") lebonyolított döntőre. Azt, hogy a németeknek adott injekciókban valójában mi volt, homály fedi. A tény, hogy a meccs után az öltözőjükben találtak üres injekciókat, amire ők azt mondták, hogy C vitamin volt, erre a szavukon kívül más bizonyíték nincs, tény viszont, hogy a válogatott több játékosa is fiatalon halt meg, ami arra utal, hogy talán mégsem C-vitamin lehetett, amit kaptak. Ennyi. Kicsit hosszúra sikeredett, de talán volt benne érdekes részlet.

de szeretnék ma is ekkora bukásokat látni! aki ezt a címet adta ennek a cikknek, annak erről fogalma sincs. az minden volt, csak nem bukás.