Az autoriter rezsim és a koronavírus kihívásai

„Különösen kiemelt figyelmet kapott a főváros, amelynek vezetését folyamatosan, kíméletlenül támadta a rezsimpárti média, mégis, a közvéleménykutatások azt sejtetik, hogy Budapest lakói inkább elégedettek voltak saját önkormányzatuk teljesítményével. Nem is teljesen meglepő módon: az önkormányzatok ugyanis többnyire fegyelmezetten, nagy odaadással, lelkesen gondoskodtak polgáraikról és szűkös erőforrásaikat nem kímélve mindent megtettek a válság enyhítése érdekében, és több olyan politikai döntést is hoztak, amelyek jelentősége hosszabb távon mutatkozhat majd meg igazán, mint például az autózást pártoló közlekedéspolitikával való szakítás vagy az alapjövedelemmel való kísérletezés.

Hogy mindez mire lesz elég hosszabb távon, az érdekes kérdés. Az biztos, hogy az ellenzéki önkormányzatok helyzete nem könnyű, de a politikai lehetőségeik így is összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a parlamenti és parlamenten kívüli ellenzéké, és így természetesen a felelősségük is sokkal nagyobb.

A járvány nálunk nem járt apokaliptikus következményekkel, ennek okai máig nem világosak, csak annyi tűnik meglehetősen biztosnak, hogy ez elsősorban nem a kormány intézkedéseinek volt köszönhető. A kelet-közép-európai régióból Magyarország nem lóg ki pozitív értelemben, ezt a régiót pedig a járvány legsúlyosabb egészségügyi következményei egyelőre elkerülték, az egészségügyi ellátás nem terhelődött túl.

Ami viszont a gazdasági helyzetet illeti, a kormányzati teljesítmény kifejezetten lehangoló, amit kevés dolog fejezett ki látványosabban, mint a sokáig halogatott, nagy garral bejelentett, mégis zavaros, ellentmondásos és naponta javítgatott gazdasági mentőcsomag, amelyről idővel a szaksajtó is belátta, hogy nagyrészt fikció, viszont tartalmaz egy gigantikus megszorító csomagot, közel ezermilliárdos nagyságrendben. Ennek fényében minden okunk megvan azt gondolni, hogy az elkövetkező hónapok, talán évek is a válságról és annak következményeiről fognak szólni.

Éppen ezért nem érdemes a járvány kezelésével kapcsolatos eddigi ellenzéki önkormányzati válaszokban többet látni, mint tüneti kezelést, első, mondhatni zsigeri reakciót. Tekintve, hogy a rezsim elkötelezte magát a 2021-es költségvetéssel az önkormányzatok kivéreztetése mellett, és tovább folytatódik az ellenzéki önkormányzatok elleni politikai támadássorozat is, hosszabb távon ezeknek az önkormányzatoknak aligha van oka abban reménykedni, hogy a politikai mozgásterük növekedni fog.

Inkább arra kell számítaniuk, hogy minden csak nehezebb lesz számukra 2022-ig, a kormánynak is köszönhetően, a járvány generálta válság tartóssága miatt is. Miközben a mögöttük álló politikai konstrukciók eleve törékenyek, pozitív alternatívát kellene megmutatniuk, és menet közben kell elsajátítaniuk egy csomó politikai tudást és képességet. Ez nem könnyű, elismerem. Ugyanakkor az is tény, hogy ezek olyan külső feltételek, amelyekkel együtt kell tudniuk élni és a lehető legjobbat kell kihozni belőle. Mindannyiunk közös érdeke, hogy ne bukjanak el csúfosan.”