A pünkösdi istentiszteleten a keresztény történelmi egyházak vezetői vettek részt.
Közös pünkösdi istentisztelet tartottak a keresztény történelmi egyházak vezetői, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke és Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke pünkösdhétfőn a Budavári Nagyboldogasszony-, közismert nevén a Mátyás-templomban. Az egyházi vezetők együtt imádkoztak a koronavírus-járvány áldozataiért, a betegeket ellátó orvosokért, ápolókért és hálát adtak Istennek a járvány enyhüléséért. A főpásztorok megemlékeztek a trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulójáról és imádkoztak a nemzet egységéért.
Erdő Péter arról beszélt: a járvány idején „alkalmat kaptunk az Istentől, hogy felfedezzük, mi az igazán lényeges az életünkben”. Ezekben a napokban tanúi lehetünk a fokozatos, óvatos újrakezdésnek, de ne ott kezdjük újra, ahol március elején abbahagytuk! – kérte a bíboros. Bogárdi Szabó István kiemelte: 100 esztendeje szórták szét a magyar népet, 100 esztendeje „sok fájdalom közepette kell tanulnunk, miképpen tesz szabaddá az igazság és hogyan ébreszt reményt a kegyelem”. Fabiny Tamás azt mondta: pünkösdkor kezdődött az egyház története, ezért különösen fontos, hogy ezen az ünnepen „ökumenikus egységben tudunk imádkozni az oltárnál”.
(MTI)
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki nem azonos Laár András Jézus nevű jógijával. Vizvári Soma írása.
Nem bírom a rugdosást visszatartani, ez kereszténynemzeti természetem.
Búcsú a történelmi személyiségtől, a hit harcos védelmezőjétől és a cselekvő szeretet példamutató képviselőjétől.
Sajtóhírek szerint tüske maradhatott a Vatikán körme alatt a botrányos párizsi olimpiai megnyitó.
Para-Kovács Imre szerint a reprodukción kívül más dolgokkal is elüthetik az idejüket a nők.
Csak nem az ordenáré, gyerekeinket megrontani kész kisebbséggel kellene alkudoznunk?
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
