„Ma Magyarországon a tehetős kevesek ugyanolyan áron fűtik fel otthon a pezsgőfürdőt, mint amennyiért a szegényebbek egy fazékban vizet forralnak. A rezsicsökkentés hazugsága itt a legszembeötlőbb: annak ad, aki nem szorul rá, és keveset ad annak, akit segíteni kéne. Sőt! Az kifejezetten a gazdagabbak kiváltsága, hogy modern szigeteléssel lássák el otthonaikat, felújítsák a homlokzatot és a nyílászárókat, korszerűsítsék a fűtést. A szegényebbek számára ez szinte elérhetetlen – pláne, hogy az előző ciklusban az EU által küldött, kifejezetten a lakossági energiahatékonysági felújításokra szánható tízmilliárdokat a Fidesz középületekre költötte.
Teljesen világos, hogy a rezsicsökkentés nem oldja meg az energiaszegénységet.
Huzatos ablakok, rosszul szigetelő falak, régi konvektorok, vízmelegítők: akár a fenntarthatóság, akár a járvány okozta válság financiális szempontjait nézzük, elfogadhatatlan, hogy szó szerint az ajtón-ablakon távozzon az emberek maradék pénze. Nem beszélve azokról, akiket semmilyen módon nem támogattak, mert fával, vagy hulladékkal fűtenek – holott ők a legszegényebbek.
És a biztonság szempontjairól is szólni kell. A rezsicsökkentés ugyanis az energiahálózat karbantartására, felújítására szánt forrásokat ütötte ki először. Ez azt jelenti, hogy csak tippelni tudunk, milyen állapotban vannak a földben azok a csövek, amelyek a gázt szállítják az otthonainkba, és milyen vezetékekben fut az áram.”