Budapest a világháború után (és ma)

2010---

Az egyik háborús kép fodrász-manikűrös cégtábla van, és a mostani képen is (még ha most sokkal szerényebb is a felirat). Ez borzasztóan tetszik. Egy ige jutott eszembe: Péld 13,22 A jó örökséget hágy unokáinak, a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára. Még ha ez nem mindig igaz is, akkor is, valóban keserves arra gondolni, hogy mit hagyott örökül a Horthy-rendszer az "unokákra". Lehet persze mentegetni, minden módon kimagyarázni, de hasonló helyzetben Széchenyi megbolondult, Teleki Pál a bűntudat miatt öngyilkos lett, Kossuth legalább médiakampánynak szentelte az életét.... vagy vegyük Kádárt: amikor összeomlott a rendszere, egyszerűen belehalt. Kabos Gyula is kikészült, már csak attól, hogy elköltözött Amerikába, ott két év után meghalt. Horthy 12 évvel élte túl a háborút. Ahol - ha csak a szűk családját nézem - meghalt az egyik fia és a veje, a másik fiát elhurcolták.... most nem azért az egyhúszért, de ennél sokkal kisebb idegi megterhelésre is azt mondta Pál Feri (idézem, szó szerint): "Ebbe illik beledegleni". Ezzel nem az ideggyengeséget propagálnám, de normális emberek a sokk hatására maguk is sokkolódnak. Horthyék meg elvoltak, mint a napközisek.

Karácsony után is úgy fog kinézni mint 45-ben

Ezt a hatalmas és pozitív változást Rákosi Mátyásnak, Kádár Jánosnak és természetesen a Szovjetuniónak köszönhetjük. Nélkülük ma sem Budapest, sem pedig az ország nem létezhetne. Szebb Jövőt!