A fiatalokat feldobja a harcos külpolitikánk

„Reaktor: Engedje meg, hogy most egy kicsit beszélgessünk ma fiatalokról. A Külügyminisztériumban az utóbbi időben több tehetséges fiatal is lehetőséget kapott a bizonyításra. Mik azok az erősségek, hiányosságok, amiket ezekben a fiatalokban észrevesz Ön vagy akár a minisztérium?

Szijjártó Péter: 2014 szeptemberében megkaptam azt a lehetőséget, hogy vezessem ezt a minisztériumot. Akkor világosan láttam azt, hogy ha én az új koncepciót – ami egyrészt gazdaságérvényesítésre alapuló külpolitika, másrészt pedig gyorsan reagálni képes gépezet – sikerre akarom vinni, akkor sok új emberre, sok új fiatalra van szükségem. Mindig törekedtem arra, hogy jó kombináció legyen; a tapasztalat, az intézményi memória és a fiatalok vegyítése, nekem eddig ez vált be. Nem véletlen, hogy az államtitkárok között mindig vannak olyanok, akik már hosszútávú tapasztalatokkal rendelkeznek. Most itt visszautalhatok Mikola Istvánra vagy a mostani csapatból Sztárai Péterre, tehát a fiatalok és a tapasztaltak mixét raktam össze. Azt tudom mondani, hogy azok a fiatalok, akik itt beleálltak ebbe, azok fantasztikusan jól teljesítenek. Látszik rajtuk, hogy inspirálja őket az, hogy nem egy önfeladó, belesimuló külpolitikát folytatunk, hanem egy sok esetben harcos és a nemzeti érdek szempontjából alternatívát nem ismerő külpolitikát. Úgy látom, hogy ez a fiatalokat feldobja. Én nagyon sokat köszönhetek nekik és szeretnék rájuk támaszkodni a jövőben is.

Reaktor: Akkor mondhatjuk, hogy bejött ez a gondolat, hogy a fiatalokat be kell vonni a minisztériumi munkába.

Nekem nagyon pozitív tapasztalataim vannak fiatalokkal. Jól beszélnek nyelveket mindannyian, lelkesek. Az első egy ilyen letaglózó élményem volt ebben a minisztériumban, amikor pénteken három óra körül mondtam, hogy hívjanak fel valakit itt a munkatársak közül, mert valamit akartam tőle kérdezni, és mondták, hogy ő már nincs itt. Kérdeztem, hogy az hogy lehet? Három óra van pénteken. Azt mondták, hogy kettő órakor lejár a munkaidő a közigazgatásban. Ekkor azzal kellett szembesülnöm, hogy az Egyesült Államok keleti partvidékén, ahol Washington is található, ott ugye  hat órával járnak mögöttünk. Tehát, amikor Washingtonban pénteken reggel nyolc óra van, akkor a magyar külügy megszűnik dolgozni hétfőig. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha valami történik, akkor majd hétfőn reagálunk rá. Na most ez nyilván nem megy. Szépen át kellett szervezni a dolgot, mindegy egyes területi főosztályon mindig lennie kell valakinek. Ütemezett, csúsztatott munkavégzés van és azért ezt a fiatalabbak jobban viselik és jobban tudnak ehhez alkalmazkodni. A berögzött, nyolckor jövünk, de már alig várjuk, hogy négykor elmenjünk típusú népi játék ezzel a típusú külpolitikával, amit mi csinálunk nem egyeztethető össze. Azok, akik kívülről jöttek, fiatalok, business orientált gondolkodásúak, velük azért ezt könnyebb volt megcsinálni.”