„Láthatatlan ellenséggel állunk szemben” – Soltész Miklós a Mandinernek

Soltész Miklóssal, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárával, a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács elnökével a karitatív szervezetek munkájáról, a segítés lehetséges módjairól beszélgettünk.

***

Ön a veszélyhelyzetben megalakult Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács elnöke. Mi a Tanács feladata, milyen szerepet tölt be a járvány okozta rendkívüli helyzetben? 

A hat legnagyobb hazai karitatív szervezet – a Katolikus Karitász, a Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Vöröskereszt, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, a Magyar Református Szeretetszolgálat és a Baptista Szeretetszolgálat alkotja a Karitatív Tanácsot. A törvény úgy rendelkezik, hogy ez a tanács veszélyhelyzet esetén Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanácsként végzi a munkáját – kiegészülve a BM, a katasztrófavédelem és az EMMI szociális államtitkárságának képviselőivel. Feladatunk a karitatív segítségnyújtás koordinációja. A Tanács egyhangúlag elfogadta, hogy a karitatív szervezetek saját adományvonalait felfüggesztik, helyette

amely a dunai árvíz idején is sikerrel működött. Folyamatosan figyeljük, mire van szükség ebben a korábban nem látott veszélyhelyzetben. Munkánkat az operatív törzs önkéntességet és adományozást koordináló akciócsoportjával együttműködésben végezzük, ami Révész Máriusz kormánybiztos vezet.

Mi a tapasztalat, van hajlandóság az emberekben a segítésre, adományozásra?

Igen, kifejezetten. Az elmúlt évek különböző katasztrófái, krízishelyzetei – például árvizek, vörösiszap-katasztrófa – megmutatták, hogy a magyar társadalom a bajban meg tud mozdulni a jó cél, a bajba jutottak segítése érdekében. Sőt, még aki bajban van, az is igyekszik segíteni, sok szép emberi gesztusról lehetne beszélni. Pár nap alatt is jelentős az érdeklődés a 1357-es közös adományvonal iránt.  

Mit ajánl, mi a legjobb módja a segítésbe való bekapcsolódásnak?

Láthatatlan ellenséggel, egy vírussal állunk szemben. Ez megváltoztatja a karitatív segítés, adományozás rendjét is. A legfontosabb, hogy kerülni, illetve minimalizálni kell a személyes találkozásokat. Emiatt

Az elmúlt években jelentős infrastrukturális fejlesztések történtek országszerte mindegyik karitatív szervezetnél, így a raktárkapacitásuk jelentősen nőtt. Magánszemélyeknek a 1357-es közös adományvonalat javaslom, hiszen egyetlen hívással vagy sms-sel 500 forinttal tudják támogatni a karitatív szervezetek munkáját. Ugyanezt megtehetik a 11711711-22222222 számlaszámra történő utalással is.

Mennyi idővel számolnak, meddig tarthat a koronavírus okozta rendkívüli helyzet?

Erre a kérdésre jelenleg senki nem tudja a választ. Túrázóként jól tudom, hogy ugyan komoly és küzdelmes munka eljutni a hegycsúcsig, de legalább olyan hosszú idő és fáradság lejönni onnan, ráadásul a lefelé vezető úton nagyobb a sérülés veszélye. A járványnak is van csúcspontja és lefutása. Akár hetekről, akár hónapokról van szó, az biztos, hogy hatásai túlmutatnak a veszélyhelyzet időszakán. Éppen ezért fontos a hatékony és professzionális segítség, melyre karitatív szervezeteink jelentik a garanciát.

Mit javasol a lakosságnak, mi a járvány elleni védekezés legjobb módja?

Bármennyire is nehéz, kerülni kell a személyes kontaktust, találkozásokat, különösen az idősekkel és a betegekkel. A kormány és az operatív törzs minden szükséges információt megad, ezek bárki számára könnyen elérhetők. Egyrészt fontos, hogy komolyan vegyük az illetékesek kéréseit, tanácsait, utasításait. Másrészt bízzunk meg a szakembereinkben, legyen szó tisztifőorvosról, ápolóról vagy a karitatív szervezetek munkatársairól.

Kedden mutattuk be Herczegh Anita asszonnyal, a köztársasági elnök feleségével, a Máltai Szeretetszolgálat jószolgálati nagykövetével a „Munkatársi-Önkéntes Igazolványt”, melynek létrejötte és felmutatása szintén a karitatív szervezetek iránti bizalmat, illetve az idősek, segítségre szorulók biztonságát hivatott segíteni.

A vírus elleni harc mindenkitől sok lemondást követel meg. Milyen hatással lehet az otthonmaradás a családokra, az egyes családtagok lelkére, életszemléletére?

A járvány miatti veszélyhelyzetet és annak negatív hatásait nem szabad lebecsülni. Ugyanakkor az otthon maradás komoly lehetőség is. A rohanó hétköznapokban jóval kevesebb időnk volt egymásra. Most viszont több az időnk beszélgetni, egymást meghallgatni, játszani a gyerekekkel. Ugyanez igaz a személyes hitre és az imádságra is. Biztosra veszem, hogy az emberi törékenység megtapasztalása sok embert elgondolkodtat. Sokakban kezd megváltozni a kép például a sokszor kritizált egészségügyi dolgozók vagy pedagógusok munkájáról. Nyilván érthető, amikor a gyermekét védő szülő vitatta egy tanári beírás jogosságát, de szerintem átértékelődik, mit gondolunk például a tanári hivatásról.

A járvány elmúltával nagy öröm lesz újra találkozni családtagjainkkal, barátainkkal, közösségeinkkel, újra megölelni egymást. Hiszem, hogy ez az időszak felértékeli a személyes kapcsolatokat és összességében szeretetteljesebb légkör alakul ki az országban.