Lehallgatási botrány a Tisza Pártnál, eltérő pártmérések és patrióta előretörés az Európai Parlamentben – ezekről is vitázott a Presszó e heti adásában Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője és Pulai András, a Publicus Intézet vezetője. Adásunkat hétfőn rögzítettük.
A demokráciák és nem demokráciák polarizációja helyett az államok közötti pragmatikus kapcsolatok lehetnek a kulcs a globális békéhez – hangzott el a Danube Institute panelbeszélgetésén.
Ehhez persze a Tiszának nincs esze, a Kétfarkúhoz passzolna, bár az se a régi.
p
1
1
4
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 74 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
navis praetoria
2020. február 27. 10:43
Ez az utópia mém szintén a posztkádarista, komcsimosdató narratíva része.
Magyarországot a szovjet vörös hadsereg meghódította és megszállta, majd saját uralmának biztosítására hatalomba emelte a társadalom söpredékét, a részeges munkakerülőket, striciket, disznópásztorokat, bádogossegédeket, meg a bosszúszomjas aljazsidókat. Ez volt a rezsim bázisa. A komcsi maszlag kizárólag az orosz világuralmi törekvések ideológiai máza volt, aminek hasznos idióták a moszkovita magyargyűlölő kemény mag kitartó agymosása hatására be is dőltek.
@22-es csapdája 2020. február 26. 8:16
@navis praetoria
"A tukmálásra nem vevő a társadalom, hidd el."
Ezt gondolta Orbán is 2002-ben, aztán elbukta a választást. Utána Finkelstein elmagyarázta neki, a választók röbbsége egyszerű lény, ezért egy tömegdemokráciában néhány egyszerű, zsigeri és ütős témára kell koncentrálni. Azóta nagykanállal adagolja nekik a migráncsokat és Sorost, és bejött neki.
Most rá kellene már koncentrálni a komcsi kemény mag - a mai DK és egyéb balliba pártok felmenői - vérfagyasztó rémtetteinek élénk szinekkel ecsetelésére is minden médiában és az oktatásban. Be kell helyettesíteni a komcsi, balliberális paradigmát az emberek fejében egy Pavlov-reflexszerű antikommunista paradigmával. Akkor kisebb a valószinűsége, hogy a nép megint visszaszavazzon egy pufajkás-ávós fogantatású kormányt, mint tette azt 2002-ben.
Egy ütős, Hollywood-style filmnek 56-ról, amiben Apró Antal elvtárs parancsot ad a Parlament körüli épületek tetején hasaló elvetemült, bosszúszomjas ávósoknak és "partizánoknak" - köztük több mai ellenzéki apukájának, nagpapijának - egy megrázóan véres, hosszasan és naturalisztikusan ábrázolt mészárlásra, még aktuálpolitikai pikantériája is lehetne.
Hoolywood évtizedek óta tukmál egy bizonyos sematikus világnézetet szégyentelenül monoton, agymosó módon, de ravasz, manipulatív mesterségbeli trükkökkel tálalva, és az emberek habzsolják, mint gyöngytyúk a taknyot. Tanulni kell Finkelsteintől is, Hollywoodtól is.
Idézek Alexander N. Yakovlev, A Century of Violence in Soviet Russia (Az erőszak évszázada Szovjet-oroszországban), Yale University Press, 2002 című könyve 234-35. oldaláról:
Mit adott a bolsevizmus a világnak, a népeinek és az egyénnek?
A világnak: lázadásokat, rombolást, erőszakos forradalmakat, polgárháborúkat és erőszaktevést az egyéneken.
A népeinek: szegénységet, ínséget, törvénytelenséget, anyagi és szellemi rabszolgaságot.
Az emberiségnek: végtelen szenvedést.
Az egyénnek: a bolsevik állam megvonta az egyéntől a szabadságot, a becsületet, az erkölcsöt, a gazdagodást és még az Istenben való hitet is.
A bolsevizmus nem más, mint sokarcú ördögi tobzódás, egy militáns embertelen bohózat.