A futballbánya: labdarúgók százait nevelik Buzsákyék Rákoshegyen

Honnan is bányásznák a nagy labdarúgóklubok az utánpótlás-játékosaikat, mint egy bányából? Ez nem vicc: amikor Rákoshegy vasútállomásán megkérdezem egy helyi lakostól, melyik irányba induljak el a Grund 1986 FC-hez, azt a választ kapom:

Ugyanis az öt és fél hektár, ahol a futballakadémiáktól eltérő, tehát nem bentlakásos utánpótlásműhelynek a sportpályái vannak, száz éve még sóderbánya volt. Ma egy erdősávokkal szegélyezett parkos völgy, amelynek ápolt füves síkján gyors, 5–16 éves futballtehetségek nyüzsögnek.

Tehetségnevelés családon belül

A XVII. kerületi Rákoshegy a harmadik vasúti megálló a Keleti pályaudvartól. Negyedóra alatt lehet onnan ideérni, és ugyanennyi időnként állnak itt meg a vonatok, s egy perc múlva már le is nyomhatja a sporttelep kapukilincsét az a srác, aki itt akar a lehető legjobb futballjátékossá fejlődni.

Amikor a műfüves szabványpálya melletti utacskán megyek, a hátam mögött valami záporszerű hang erősödik. Egy pillanat, és már el is hagy egy stoplis cipős futócsoport. A szembesétáló Grund-mezes fiatalok mind lekezelnek kísérőmmel, idősebb Buzsáky Ákos egyesületi elnökkel. Fia, a portugál és brit első ligát is megjáró futballsztár, a pályafutását csak négy éve befejező

Némelyik fiú most cipel oda területkijelölő bójákat és hordozható kapukat, a többiek abbahagyják a dekázást, passzolgatást.

Idősebb Buzsáky büszkén említi, hogy a füves pálya alatt öntözőcsőrendszer húzódik. Így hívja fel a figyelmemet a pályák fölé magasodó reflektorokra is. Bekapcsolni nem kellett még őket a pályákon egy időben zajló három edzéshez, nem ment még le a nap... Ha a naphoz hasonlítjuk ifjabb Buzsáky Ákos labdarúgó-pályafutását is, akkor azt mondhatnánk, hogy ez a karrier a 2000-es évek közepe, második harmada körül ért delelőjére. Hiszen Ákos már egész fiatalon a Porto játékosa volt, de igazi sikerei az angol klubokhoz köthetők. A londoni Queens Park Rangers kezdőjátékosaként már megengedhette magának, hogy százmillió forintos tételben segítse édesapja utánpótlás-nevelő vállalkozását. Ez tette lehetővé a sportcentrum területének megvételét és az érzékeltetett infrastrukturális fejlesztéseket. Az 1986-os alapítástól kezdve egészen addig csak bérelt pályákon működött a Grund, függtek a bérbeadóktól, szenvedtek a rossz technikai feltételektől.

De a munka mégiscsak a kezdetektől volt hatékony és szakmai. A szakedző idősebb Buzsáky az akkor még gmk-s Grund FC indulásától ide járatta 1982-ben született fiát, aki ennek az utánpótlásklubnak a keretei között lett sokszoros ifjúsági válogatott, innen vitte el az MTK, amelynek utánpótlásában, később felnőttcsapatában játszhatott külföldi pályafutása előtt. S hogy később, mondjuk brit földön, idegenlégiósként miért nem szórta el az ott keresett pénzt? A most 37 éves ifjabb Buzsáky Ákos az általa irányított edzés után úgy vall erről, hogy közben karon ülő és bölcsődés korú kislányai is ott vannak körünkben.

„Kint fociztam Angliában, a közönség kedvence voltam, stabil anyagi helyzetem volt – hogy is feledkezhettem volna el arról, honnan indultam? Én, aki a Premier Ligában, a QPR-es mez alatt is grundos trikót hordtam, erős késztetést éreztem arra, hogy valamit visszaforgassak a Grund FC-be, ahol négyéves korom óta poros, földes focipályákon üldöztem a labdát meg a nagyobbakat, ahol küldetésemmé vált a futball.”

„Mi odafigyelünk minden tanítványunkra”

Ákos egy krónikussá vált térdsérülése miatt 2015-ben, már a Fradinál, befejezte pályafutását. Apja mellett harmadik éve edzősködik a Grund FC-nél, s ez önmagában is ösztönző a mintegy háromszáz ide beíratott gyereknek, akinek a bő fele már leigazolt játékos.

Abban a húsz percben, amíg a mindenkori egyik legeredményesebb magyar futballista a rendelkezésemre áll, nem magáról, hajdani sikereiről beszél, hanem ennek a fajta utánpótlásműhelynek a tehetségnevelő előnyeiről. Vagyis a ma még névtelen gyerekekről, akikkel most ő is foglalkozik.

„A nagy egyesületeknek nincs annyi idejük nevelni, eredménycentrikusnak kell lenniük, a bontakozó tehetséget nem mindig tudják a maga összetettségében látni – véli Ákos. – Nem foglalkoznak azzal, hogy megkeressék az időleges visszaesések hátterét, pedig mondjuk a szülők válása, egy iskolaváltás elég ahhoz, hogy mérsékelje egy kiskamasz futballista eredményeit. A nagy klubok az utánpótlás-játékosoknál inkább csak a pillanatnyilag mérhető fizikai mutatókat nézik. Így a túl hamar hozzájuk kerülő kölyök gyakran kihullik, például mert valakit, aki per pillanat kivételes tehetségnek számít, kívülről behoznak helyette. Pedig nincs két egyforma fejlődési ív. Olyat is tapasztalhat egy utánpótlásedző, hogy egy extra játékos megakad a fejlődésben 14-15 éves korában, míg egy másik 16 évesen váratlan, ámulatba ejtő fejlődésen megy keresztül.”

Édesapja is mond hasonlókat. Nem akarja öncélúan kritizálni a fociakadémiákat, de szerinte Nyugat-Európában már korábban felismerték, hogy sokszor

„Lehet, hogy egy focikollégiumban napi két edzésre van mód, de hosszú távon a kevesebb néha több! A futballozó gyereket a fejlődésben jobban ösztönzi, ha a családja körében élhet, mint ha kiszakítják ebből a háttérből. Az igaz, hogy a Grundnál az emberalapanyag nem tudja fölvenni a versenyt az összeválogatott akadémistákkal, viszont itt a lemorzsolódás mértéke nulla. Ha valaki gyenge periódusban van, segítjük, hogy megtaláljuk az okot, és kijöjjön a válságból. Mi odafigyelünk minden tanítványunkra, nem kell minden hétvégén 18-as keretre szűkíteni a látókörünket.”

Az biztos, hogy csupa derűs, kiegyensúlyozott kölyköt látok. Ugyanakkor az elszántságuk is teljes, legyenek akár még csak tízévesek. Öltözőből kijövet pont ilyeneket csípünk el.

Botond és Jácint esete egyaránt példázza, hogy

Mindketten négyévesen kezdték, annyi a különbség, hogy Duló Botond egy közeli kisváros sportegyesületében, a Maglód TC-ben, Hermel Jácint meg eleve itt, Rákoshegyen. Idősebb Buzsáky Ákos szerint nagyon is figyelembe kell venni, hogy a mozgástanulás zsenge gyerekkorban a leghatékonyabb, az izmok, az idegrendszer olyankor a legfogékonyabb, az agyba akkor vésődnek be a legkönnyebben és legtartósabban a mozgásformák. „Ha már kisgyerekként is foglalkoznak a focival, nem kell később az edzőnek afféle képzési deficitekkel szembesülni, hogy a 15 éves nem tud a bal lábával rúgni, hisz már 6 éves korában megtanulta, hogy azzal a lábával rúgjon, amelyikre a labda jön!”

Idősebb Buzsáky csak tudja, valaha a TF-en A 6–10 éves gyermekek labdarúgás-oktatása címmel írta a diplomamunkáját. Ezért találta ki és indította el a Grundot, annál inkább is, mert akkoriban a városiasodás miatt sorra tűntek el azok a házhelyek, játszóterek, üres térségek – ha úgy tetszik: grundok –, ahol a gyerekek lelkes önképzéssel vethették bele magukat a fociba. A lakótelepeken is legfeljebb ha lebetonozott, ketrecbe zárt kispályákat lehetett találni. Az edző szóba hozza, hogy manapság azért is

Légiós álmok és itthoni karrier

Botond az utánpótlásműhely egyik legjobbika a 10-11 éves korosztályból. Szemében különös izzás, amikor a fociról beszél: „Már amikor elkezdtem, akkor is százszázalékosan tudtam, hogy focista leszek. Nagyon szeretem, ha kemény az edzés, mert akkor tudok fejlődni, ha jobban bírom a terhelést.” S hogy milyen jövőt képzel el magának? „Egy angol vagy egy francia csapatban szeretnék játszani az első osztályban. Leginkább a Liverpoolban vagy a PSG-ben.” 

Nem lepődtem meg a válaszán; a szintén nagyon ígéretes Jácint esetében is csak azon, hogy bár neki is nagy álma a légiós életforma, de ő felnőtt játékosként először magyar csapatnál kezdene. Az pedig kifejezetten megnyugtató, hogy egyikük sem akarna végleg kint letelepedni. Ki tudja, nincs-e ebben szerepe a Grund FC klubhelyiségének falán látható, bekeretezett Himnusznak, Szózatnak, Nagy-Magyarország-térképnek? Csírájában a szociális gondolatot is megtalálom a két tízéves fiúcska tudatában. Megálmodott sikeres nyugati pályafutásuk alatt sok pénzt akarnak ugyan keresni –de nyomban, maguktól hozzáteszik, hogy

A grundos gyerekek nagy többsége a rákoshegyi Czimra Gyula Általános Iskolába jár, amely kilencedik éve áll szoros együttműködésben a Grund FC-vel. Azt, hogy a suli minden évben sportosztályt is indítson, a nemrég elhunyt Riz Levente XVII. kerületi polgármester, id. Buzsáky Ákos és Varjúné Fekete Ildikó, a Kelet-pesti Tankerületi Központ igazgatója ötlötte ki közösen.

Olyannyira beépült a tanrendbe a futball, hogy mire négykor hazaér a gyerek, már egy kiadós edzésben is volt része. Sokkal jobban megy így az otthoni tanulás. „A mi szemünk előtt az a cél lebeg – foglalja össze ars poeticáját idősebb Buzsáky –, hogy a gyerek mind a tanulásban, mind a sportban kiválót nyújtson. Később ez valamelyik irányba elbillen, de egyforma siker, ha valaki az iskoláival párhuzamosan megtanulja a sport alapjait, hozzászokik a rendszeres sportoláshoz, aztán vagy a versenyszerű labdarúgásban, vagy az élet más területén teljesedik ki.”

Ismét a szabadban, búcsúzáskor az egyesületi elnök lelkesen mutat a kilencedikes grundosok csoportjára. Ők az első olyan generáció, amellyel az iskolával való együttműködés alapján folyamatosan foglalkoztak.

– szorítja meg a kezemet idősebb Buzsáky Ákos. Lelkemre köti, hogy vegyem bele a riportba: a magyar labdarúgás felvirágoztatásához igenis szükség van a sportpályákra és a sportcsarnokokra, mert csak Budapesten és környékén több mint száz focipálya tűnt el például lakóparkok építése miatt.

Fotók: Ficsor Márton