Veszélybe kerülhet a budapesti atlétikai világbajnokság

„2017-ben, miután Londonban dobogóra állhattam, a világ legboldogabb emberének érezhettem magamat. Aztán tavaly jött a legcsodálatosabb hír, amit egy sportoló kaphat: pár év, és nálunk lehet az atlétikai vb. EGY VILÁGBAJNOKSÁG, ATLÉTIKÁBAN!! Felfoghatatlan, egy picit talán most is. Hirtelen új célt kapott karrierem, ráadásul mintha fiatalodtam is volna. Nem lesz könnyű, 34 éves leszek a budapesti vb idején, de hazai közönség előtt miért ne futhatnám életem legjobbját? Miért ne lehetne éppen magyar szurkolók előtt egy felejthetetlen búcsú az atlétikától?

Láttam sokakat itthon dobogóra állni, Katinka Hosszu, Szilágyi Áron, Kozák Danuta, VLV – magyar férfi vízilabda-válogatott és még hosszan sorolhatnám. Láttam, hogy milyen pluszt adott nekik a hazai pálya, láttam a tüzet a szemükben, csodálatos lehetett megélni a hazai közönség bíztatását.

Majdnem két évtizede az atlétika az életem. Rengeteg öröm, mosoly, és legalább annyi lemondás és persze kudarc párosult ezekkel az évekkel. Amikor gödörbe kerültem – és akik ismernek tudják, hogy volt egypár alkalom – mindig volt, aki segített leküzdeni a nehézségeket. A segítség a legváratlanabb helyekről jött, de nekem is küzdenem kellett a sikerekért. Most megint hasonló a helyzet, a tét azonban sokkal nagyobb: nem csak rólam van szó, hanem versenyző társakról, ma még fiatal titánokról, sok-sok gyermekről és a magyar atlétika jövőjéről.

Elbizonytalanított a jelenlegi helyzet és megijedtem attól, hogy a budapesti atlétikai világbajnokság és vele együtt az atlétika jövője veszélybe kerül. Fontosnak érzem, hogy a végleges döntés előtt mindenki tudja, hogy mit jelent számunkra a hazai rendezésű világesemény és azt is, hogy az atlétikának, ami Magyarország 5. legsikeresebb sportja nincs egy igazi otthona, edzőközpontja, nemhogy nemzetközi eseményekre alkalmas létesítménye.

A VB szól erről és még többről. Szól rólunk, akiknek a hazai közönség mindennél többet jelent, és szól azokról a fiatalokról, akik a hazai rendezésű VB miatt kapnak kedvet a gátfutáshoz vagy más versenyszámhoz. Nem is beszélve a nézőkről, akik életre szóló élményt kapnak!

Nem tudom, most honnan fog jönni a segítség, de hiszem, hogy akinek volt a fentiekhez hasonló élménye, az megérti, hogy miről beszélek.

Mondják egyesek, hogy az atlétika alig érdekel valakit. Hogy a mi sportágunk népszerűsége sehol nincs a többi sporthoz képest. Mutassuk meg, hogy hányan szeretik az atlétikát, és fogjunk össze a jó ügyért!”