Német lap: a saját párttársai buktathatják meg Olaf Scholzot
Komoly válaszút előtt állhat az SPD.
Buták vagy sem a szavazópolgárok? Akadályozza-e az intelligens politizálást az ember „kőkori agya”? Milyen jövő vár a demokráciára, ha van egyáltalán jövője? – ezekre a kérdésekre próbáltak meg válaszokat adni a a Tombor András által alapított Mathias Corvinus Collegium nemzetközi vendégei.
Igaza lenne Shawn Rosenbergnek, aki szerint az ember pszichológiailag képtelen hosszú távon a jelenlegihez hasonló demokratikus rendszerben élni? Vajon a világszerte felemelkedőben lévő jobboldali politikai erők a nyugati demokrácia végét, vagy épp a megújulását jelentik? A demokrácia jövőjéről beszélgettek a Mathias Corvinus Collegium új nemzetközi előadássorozata, az MCC Budapest Lectures első rendezvényének résztvevői:
– Rick Shenkman Emmy-díjas oknyomozó újságíró, a George Washington Egyetem „History News Network” projektjének alapítója és vezetője, a „Political Animals: How Our Stone-Age Brain Gets in the Way of Smart Politics” című könyv szerzője;
– Shawn Rosenberg, a University of California – Irvine politikatudomány és politikai pszichológia professzora;
– Boris Kálnoky újságíró, a Die Welt, a Weltwoche, a Kleine Zeitung, a Deutsche Welle és a Cicero tudósítója;
– Schöpflin György (politológus, volt európai parlamenti képviselő).
Az esemény moderátora Alvino-Mario Fantini, a The European Conservative főszerkesztője volt. A beszélgetésben reflektáltak Shenkman a Politicóban megjelent cikkére is, amely szerint az emberi agy nem önszabályozásra lett tervezve, és amelyben a szerző a demokrácia végét vetíti előre.
A demokráciában kódolva van önmaga elpusztítása?
Shawn Rosenberg arra a kérdésre kereste a választ, hogy miért törékeny a liberális demokrácia és miért vonzó alternatívája a jobboldali populizmus. Szerinte a liberális demokrácia társadalma önszabályozó rendszer, amely a saját szabályai betartására kényszeríti az egyéneket, ezáltal konfliktusokat generál és állandóan változik, a liberális politika pedig az egyenlőként kezelt individuumok bevonásával a társadalom fenntartása érdekében tett tett közös erőfeszítés.
A professzor elmondta, hogy a legtöbb kutatás szerint
Az összetett politikai folyamatok értelmezéséhez absztrakt felfogás szükséges, ezzel pedig viszonylag kevesen rendelkeznek.
Az emberekben negatív érzések keletkeznek, mert azáltal, hogy bevonták őket a politikába, olyan helyzetbe vannak kényszerítve, amelyben nem tudják értelmezni a körülöttünk zajló folyamatok részleteit. Ezért sokan félreértik a liberális gondolkodásmódot, torz képük keletkezik róla, végül pedig elfordulnak a politikától – mondta Rosenberg.
Ezzel szemben a populisták könnyen érthető, kategorikus definíciókat alkotnak az emberek számára a hagyomány alapján, a társadalmat homogénen elegyként kezelik és közös akaratra, „úgynevezett népakaratra” hivatkoznak. A populista politika szerint van egy vezetés, amelynek a feladata, hogy felismerje és megfogalmazza, majd megvalósítsa a népakaratot. A populista politikában a vezető a döntéshozó, és azért nem korlátozhatják bizonyos intézmények. Az ellenzék pedig az emberek akaratának ellenzékeként jelenik meg.
A populizmus tehát könnyen érthető, könnyű vele azonosulni és
– hangsúlyozta Rosenberg. Amikor az emberek szabadon dönthetnek, nyilván a kényelmes alternatívát a populizmus választják, így hát a demokrácia végül felfalja önmagát – zárta szavait.
Mennyire vagyunk hülyék?
Rick Shenkman egyetértett Rosenberggel abban, hogy az emberek nagy részének fogalma sincs a politikáról. Mint mondtja, ez a benyomása akkor erősödött fel rendkívüli módon, amikor a közvélemény-kutatások kimutatták: az amerikai társadalom nagy többsége támogatja, hogy az Egyesült Államok megtámadja a Szaddám Huszein vezette Irakot. Shenkman, aki szerint félretájékoztatták a szavazókat, úgy gondolja, hogy a többség azt sem tudja, hány szenátor ül az amerikai kongresszusban, vagy például mik azok a hatalmi ágak. Ezzel kapcsolatban írta a „Mennyire vagyunk hülyék?” című könyvét.
Egy másik, „Politikai állatok: hogyan akadályozza kőkori agyunk az intelligens politizálást?” című könyvében arról írt, hogy amíg az ember gyűjtögető-vadászó életmódot folytatott, a politika mindössze a vezetők döntéseiről való beszélgetést jelentette, ma azonban ez nem elég. Napjainkban a választónak ahhoz, hogy az érdekeinek megfelelően szavazzon rengeteg információra és ezek szintetizálására való képességre is szüksége van – hangsúlyozta.
Mivel ez sokaknak nem áll rendelkezésére,
Ez viszont azért baj, mert az emberek nem tudják jól „olvasni” a politikusokat. Az emberi agy 167 milisecundum alatt dönti el, hogy milyen érzések keletkeznek bennünk egy emberrel kapcsolatban, azaz gyorsan ítélünk és ezt jellemzően nem bíráljuk felül – állítja.
A gyűjtögető-vadászó őseink korában egyértelmű volt, hogy akit látsz, ismered, a cselekedeteit meg tudod ítélni, de ma a tömeges együttélés időszakában az agyunk becsap minket. Látunk egy politikust a tévében, azt hisszük, hogy ismerjük, és megbízunk benne! Ott volt például Ronald Reagan, akire az emberek ismerősként, szinte barátként tekintettek – fogalmazott.
A szavazók viszont keményen megbüntetik a kellemetlen igazságokat kimondó politikusokat – tette hozzá Shenkman, aki úgy véli, az emberek nagyon könnyen elköteleződnek egy párt mellett, és ezt az elköteleződést a drogfüggőséghez hasonlította.
A liberális elit az új feudális arisztokrácia?
Az emberek jó része tényleg nehezen birkózik meg a világ komplexitásával és nem könnyű számukra a politika megértése, de rendelkezésünkre állnak egyszerűsítési módszerek, amelyek épp ebben segíthetnek – jelentette ki Schöpflin György.
Az EP-képviselői pályafutását idén lezáró politikus szerint a populizmus egy reduktív kifejezés. Valójában nem létezik általános értelemben vett populizmus, hiszen az más és más Franciaországban, Brazíliában vagy épp Magyarországon – vélte. „Nem igazán értem, hogy mit is jelent önök szerint a populizmus, azon kívül, hogy nagyon nem szeretik!” – mondta Rosenbergnek és Shenkmannek.
Schöpflin György szerint
Ilyen feltétel az egyetértés a helyes kormányzásról, amelynek több eszköze is van, például a választás, a népszavazás, a konzultáció vagy épp az unióban az európai polgári kezdeményezés – mondta, példaként említve az őshonos európai kisebbségek védelmét (így a külhoni magyarok érdekeit is) szolgáló Minority SafePacket, amelynek ő volt az egyik szószólója az EP-ben. Szintén a demokrácia szükséges feltétele az anyagi javak folyamatos újraelosztása – tette hozzá.
Schöpflin a liberális demokrácia egyik hiányosságának a hatalom asszimetriáját nevezte. Úgy látja, a globalizáció lehetőséget adott a tudásalapú liberális elit felemelkedésére és megerősödésére. E liberális elit tagjai a feudális arisztokráciához hasonlóan viselkednek, szűk körben, egymás közt házasodnak, zárt közegben szocializálódnak.
Ez az elit pedig magához ragadta a morális döntéshozatal jogát – hangsúlyozta. „Milyen alapon beszélnek például a demokrácia csökkenéséről? Milyen alapon dönti el az elit, hogy mi van előre és mi van hátra?” – tette fel a kérdést.
A demokrácia hanyatlása
Boris Kálnoky szerint a politikusok megvetik a szavazóikat, úgy gondolják, túl buták ahhoz, hogy rájuk bízzák a demokráciát. Ezt bizonyítandó először Charles de Gaulle-t idézte, aki egyszerűen marhának nevezte a franciákat, majd Churchillt, aki azt mondta: „a legjobb érv a demokrácia ellen, ha elbeszélgetsz egy választóval”.
Az európai fiatalok pedig láthatóan nem szavaznak azokra a politikusokra, akik utálják és megvetik őket. A politikai vezetés és az emberek eltávolodtak egymástól – jegyezte meg. Még ha az emberek buták is lennének, akkor is hiba volna egy politikus részéről ezt kimondani, de
– hangsúlyozta.
Az emberek egy válság esetén jellemzően új politikai irányt választanak – ez nem éppen a butaság jele. Az olyan veszélyes opciókat, mint például Hitler, épp az elit választotta, mert jobban féltek a kommunistáktól, mint tőle.
Kálnoky szerint fontos meghatározni, mit nevezünk populizmusnak, és azt kérdezte Rosenbergtől és Shenmantól, hogy szerintük a magyar kormány populista-e. Amennyiben a populista politika az, ami egyszerű válaszokat ad komplex kérdésekre és jó megoldásokkal szolgál, akkor ez egy jó politika, nemde? – kérdezte.
Amennyiben nem ez a populizmus definíciója, akkor a magyar kormány nem populista – jelentette ki. Hiszen a polgárok kiszavazzák azt a kormányt a hatalomból, amely nem nyújt jó megoldásokat. A magyar kormány valós megoldásokat adott az emberek problémáira, ezért választották meg újra és újra – emelte ki.
Boris Kálnoky szerint a neoliberális kapitalizmus és a liberális demokrácia egy újabb gazdasági forradalom során el fognak tűnni a színről.
– hangsúlyozta. Az EU hozza meg a szabályokat, de az Európai Parlament szerepe a döntésekben csekély, vagyis az emberek szavazata nagyon keveset ér. Ez a demokrácia hanyatlása! – fogalmazott.
Fotók: MCC