Ellenzéki rémálom volt a jelöltállítás

„A régi ellenzéki pártoknak – az MSZP-nek, a Jobbiknak és az LMP-nek – a választók már egyáltalán nem hisznek. A Párbeszédről nem is tudják, hogy létezik, talán azt hiszik, hogy Karácsony Gergely második utónevéről van szó. Ezek a pártok szorgos, most már lassan évtizedes munkával újra legitimálták az ellenzéki szavazók egy része előtt Gyurcsányékat, de csak egy része előtt, viszont ezzel magukat is diszkreditálták nemcsak az elkötelezett Fidesz-szavazók, hanem azon szavazók előtt is, akik akár hajlandóak lennének esetleg egy ellenzéki pártra is szavazni, ha az nem teljesen nevetséges és inkompetens. És hogy, hogy nem, ahogy csökkent Gyurcsány Ferenc és a DK elutasítottsága az ellenzéki szavazók között, az nem eredményezte az ellenzék szavazatnövekedését, hanem inkább eltaszított híveket az ellenzéktől, továbbá határozottan csökkentette mindhárom olyan párt szavazóbázisát, amely korábban határozottabban Gyurcsányékkal szemben határozta meg magát.

És ezt a folyamatot most a jelöltállításban meg is erősítette mindhárom párt, az összefogással elismerve, hogy egyedül szégyenszemre már el sem tudnának indulni az önkormányzati választásokon országos parlamenti pártként.

Ezek a pártok már a rajt előtt beismerték a politikai megszűnésüket, és ha valahol győznek véletlenül, az is a DK és a Momentum győzelme lesz, mert ezeknek a pártoknak a vezetőit kommunikációban mindig legyőzi a DK. A Momentumnak sincsenek élvonalbeli politikusai, ugyanúgy egy huszadrangú politikai garnitúra vezeti, mint a többi ellenzéki pártot. Pár hét múlva itt a választás, és Karácsony Gergely, akinek a győzelmi esélyei a miniszterelnöki álmainak realitásával azonos nagyságúak, az egyetlen ellenzéki politikus – persze néha Dobrev Klárán kívül –, akit országosan láthatóvá tudnak tenni.”