Erős Magyarország épül – a Tranzit Nyári Gondolatexpón jártunk

Gondolatban repüljünk vissza az időben, és egy pár percre érkezzünk meg az 1055-ös évi Tihanyba.

„Feheruuaru rea meneh hodu utu rea”, vagyis „Fehérvárra menő hadi útra rá” – írja a tihanyi alapítólevél, amelynek értelmében I. András király bencés szerzeteseket telepített le a Tihanyi-félszigeten, akiknek templomot és kolostort adományozott. És lám, ahogy suhanunk a Balaton partján kocsival, útban a Tranzit névre keresztelt Nyári Gondolaexpóra, a hegy tetején ma is ott magasodik az ikonikus kétágú templom, amely

De az apátságban gyönyörködve eszünkbe jut-e, mit jelképezett ez akkor, és vajon mit jelképez a XXI. század első felében, amikor szintén Tihanyban, a Club Tihany Hotel egyik mikrofonokkal felszerelt, légkondis termében Békés Márton egy vita során a következő ezer év alapkőletételéről és irányának kijelöléséről beszél?

A XI. század közepére a Szent István-i mű és irány meginogni kezdett, mert az idegen érdekeket szolgáló Orseolo Péter Magyarországot a német-római császárnak ajánlotta hűbérbirtokként. András azonban felismerte: nem várhat arra, hogy a magyarok érdekeinek megfelelő döntések szülessenek az akkori birodalmi központban (Regensburg). A magyarok érdekeit nem fogja más képviselni, csak maguk a magyarok. A nemzet fennmaradásának érdekében azonnal cselekedni kellett, így András a száműzetésből visszatérve megdöntötte Orseolo Péter uralmát, fellépett a Német-római Birodalom támadásai ellen, és megerősítette a kereszténységet az országban.

Most, a gyorsuló világgal együtt rohanva a XXI. század közepe felé, mintha semmi sem változott volna. A problémák, amikkel nekünk, magyaroknak meg kell küzdenünk, a majd ezer évvel ezelőtti András királyunk korát idézik:

És akkor térjünk vissza a jelenbe és a jelen kori Tihanyba. Az elmúlt napokban ez a történelmi jelentőségű község idén is inspiráló beszélgetéseknek, eszmecseréknek, és politikai vitáknak adott otthont. A Tranzitra ebben az évben már több ezren jöttek el, a legelső alig százfős konferenciához képest, ami kiválóan tükrözi, hogy ez az esemény Magyarország egyik legnagyobb közéleti rendezvénysorozatává vált. Amikor legutóbb a rendezvényről írtunk, akkor az a Kommentár folyóirat újraálmodása miatt volt különösen izgalmas, azonban most is meghatározó erejű diskurzusok zajlottak.

Lássuk hát, mivel gazdagodhatott, aki eljött Tihanyba!

A szervezők az idei találkozót kibővítették, és expó jelleggel lehetőséget adtak arra, hogy bemutatkozhassanak azok, akik a köz ügyeiért tevékenykednek. Ilyen volt például a Pesti Srácok rendszerváltozást bemutató sátra, a Magyar Turisztikai Ügynökség virtuális sétái, a Design Terminal, a Brain Bar és a CreaCity interaktív játékai vagy a Honvédség standja, amely helyszínen szinte minden percben gyerekek ugráltak le-föl a katonai járművekbe, és fiatal srácok fotózkodtak kezükben vagy vállukon fegyverekkel.

Délelőttönként előadásokat lehetett hallgatni, a délutánokat pedig szemináriumok tették ki. Utóbbiak rendkívül változatosak voltak, mind felépítésüket és stílusukat, mind tematikájukat tekintve. A három idősávban futó előadásokon hol neves személyiségek meséltek életútjukról, hol fontos témákat járhattunk körbe szakmai előadók és prezentációk segítségével, hol pedig izgalmas viták közepébe csöppenhettünk.

Szó esett a Trianon-traumáról, a magyar foci jövőjéről, digitális nevelésről, a Brexitről, a Városliget megújulásáról, határon túli magyar gazdaságpolitikáról, a magyar történelmi filmek hiányáról, a rendszerváltásról – vagy nemváltásról, haderőfejlesztésről, turizmusról, vagy épp az izraeli választásokról. A közös életünk szinte minden szegmenséről talált kedvére valót az ember.

Az előadók között megfordult Szijjártó Péter, Rogán Antal, Kövér László, Varga Judit, Deutsch Tamás, Kubatov Gábor, Benkő Levente és Maróth Miklós is.

Fontos volt a nézetek ütköztetése

A vitaműsorok rendkívül magas színvonalúak voltak, és külön öröm volt látni, hogy az ellenzéki politikusok, újságírók vagy politikai elemzők is mekkora lendülettel és tűzzel állnak bele a vitahelyzetekbe. Bebizonyosodott, hogy a politikáról vitatkozni nem egy halott műfaj Magyarországon, noha sokszor hallani ilyen irányú kritikákat.

Gondolok itt például Orbán Balázs és Hajnal Miklós „Európa jövője”-vitájára, Lánczi Tamás és Böcskei Balázs „Világok harca”-összecsapására, Pulai András (Publicus intézet), Novák Zoltán (Méltányosság Központ), Mráz Ágoston Sámuel (Nézőpont Csoport) és Szánthó Miklós (Alapjogokért Központ) „nagy rezsimvitájára”, vagy Békés Márton és Pető Péter „Bal vagy jobb?”-vitájára. Utóbbi azt gondolom – Szijjártó Péter egyéni előadása mellett – az elmúlt napok egyik gyöngyszeme volt. A programok rávilágítottak: nem félünk a politikai vitáktól. Ennek igenis helye van ma is, és a Tranzit eszmecseréi is azt húzták alá, hogy

„Közösség, hagyomány, szabadság” – ez a mottó szerepel a szervező alapítvány által kiadott Kommentár folyóirat címoldalán. Ez a hármas jelszó kiválóan leírja az elmúlt napokat is. Hiszen ezeknek az értékeknek a mentén, a különböző, kisebb közösségek képesek összekapcsolódni egymással, képesek együtt gondolkodni.

Kora este a diskurzusok a Balatonban vagy a parton folytatódtak, késő este és éjjel pedig némi pálinka és fröccs mellett teljesedtek ki. Nem csoda, hiszen nap közben záporoztak az ihletet adó témák. Akik pedig vállalták, kocsmakvízen vagy csocsóbajnokságon is összemérhették erejüket és tudásukat.

Azért voltunk együtt ezen a négy napon, hogy erősítsük a párbeszédet, inspirálódjunk, eszmét cseréljünk, és közösen, erőinket és energiáinkat összeadva Magyarországért cselekedjünk. Bőven akad tehát miről beszélnünk a XXI. század elején.

Noha a világ jócskán megváltozott az ezer évvel ezelőttihez képest, a feladatunk ugyanaz, mint akkor volt. Magyarország jövőjének irányát most kell kijelölni, és ahogy a Tranzit résztvevői is kifejezték,