Magyarország és Németország kapcsolata sikertörténet – Hans Kaiser a Mandinernek

Hans Kaiser német politikus, 1947-ben született Pohlban. A CDU tartományi szóvivője, majd államtitkár és európai ügyekért felelős miniszter Türingiában. A magyarok szeretetéről híres politikust 2006-ban nevezték ki a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi irodájának élére, amit 2012-ig vezetett. 

****

Harminc éve volt a Páneurópai Piknik, amikor néhány órára megnyitották az osztrák-magyar határt, ezzel keletnémetek százainak volt lehetősége nyugatra menekülni. Hol volt ön ekkor és hogyan fogadta a hírt?

Ebben az időpontban épp Magyarországon voltam, függetlenül a határnyitástól. Számomra hihetetlenül fontos volt, hogy ezek az események épp itt történnek. Mindig is volt affinitásom Magyarországhoz. Ez azzal kezdődött, hogy

A konyhában ültünk, ott volt a nagyanyám is, a rádiónk be volt kapcsolva. Akkor meghallottam egy hangot. Egy nő a rádióban segítséget kért. Azt mondta: „segítenetek kell, különben mindnyájunknak vége”. Láttam, ahogy a nagyanyám, aki szilárd nő volt, megemelte a kötényét és letörölt egy könnycseppet. Azt mondta: „Szegény magyarok! Senki sem fog nekik segíteni”. Helmut Kohl a berlini fal leomlásakor gyönyörűen fogalmazta meg: „A brandenburgi kapu alatti föld magyar föld”.

A határnyitással igazi láncreakció indult be, ami végső soron a Szovjetunió bukásához és a keleti blokk országainak EU-belépéséhez vezetett. Hogyan látja Közép-Európa helyzetét az unión belül?

Csalódott voltam, hogy ezek az országok csak 2004-ben léphettek be az unióba, talán másképp alakulhatott volna, ha Magyarország, Lengyelország és Csehország csatlakozásáig nem kellett volna addig várni. Őszintén szólva

Nem csak hogy létezik a szövetség, hanem használható is. Az ember látja, hogyan bánnak Magyarországgal vagy Lengyelországgal, vagy akár más országokkal, különösképp, ha konzervatív vezetés alatt állnak. Ilyen esetekben szövetségeseket kell találni, akik tartják egymásért a hátukat. Sokan mondják, hogy Közép-Európának fontos szerepe lesz az unióban. Nekem ezzel semmi problémám, habár tudom, politika sosincs konfliktusok nélkül. Mai napig csodálom Helmut Kohlt azért a képességéért, hogy mindig világossá tette: mi, Németországban kilencvenmillió lakossal rendelkezünk, de az unió tagjai vagyunk. Partnerként kell együttműködnünk, akkor is, ha itt egy országnak 8-9-10 millió lakosa van.

Az előző Bizottságnak sokszor meggyűlt a baja az említett országokkal. Mit vár a Von der Leyen által vezetett új Bizottságtól?

Von der Leyentől azt várom, hogy valóban fair bánásmódot tanúsítson, egyenrangúan kezelje az országokat. Amit nem igazán értek, hogy tényleg vannak olyan emberek, akik úgy tesznek, mintha Franciaország vagy Németország ellen sohasem zajlott volna kötelezettségszegési eljárás. A Bizottságnak az a feladata, hogy betartassa a szerződést. De nem tehet különbséget aközött, hogy Németország, Nagy-Britannia szegte meg azt, vagy Románia és Magyarország. Türingiai miniszterségem alatt volt szerencsém együtt dolgozni Von der Leyennel. Itt nemcsak hihetetlenül elbűvölő asszonynak ismertem meg, hanem olyan embernek, aki okos, jól mérlegel és árnyaltan érvel. Nagyok az elvárásaim vele kapcsolatban, nemcsak annyi, hogy azt teszi, amit bizottsági elnökként tennie kell, hanem a kritizálandó dolgokkal szemben is úgy fogalmaz meg kritikát, hogy az konstruktív, és az ember nem tapasztal benne igazságtalanságot. Ezért tekintek nagy reménnyel az elnöksége elé.

Ha Magyarország és Németország kapcsolatáról beszélünk, akkor megemlítjük a határnyitást, valamint a jó gazdasági kapcsolatokat, mint pozitív példákat, viszont sok a vitás kérdés. Hogyan értékeli az elmúlt harminc évet a két ország kapcsolatát tekintve?

Először is:

Ha körülnézek például a gazdaság területén, ha a hatalmas beruházásokra gondolok, amiket Magyarországon német cégek vagy azok támogatásával valósítottak meg. Kimondottan jó az együttműködés a tudomány és a kultúra területén is. Gondoljon csak az orvostudományra! És fontos, hogy együttműködésről beszélünk. Ezért megy annyi minden olyan jól, de sok minden sajnos rosszul van kommunikálva. Ez sajnos azzal is összefüggésben van, hogy éppen olyan miniszterünk van, aki úgy gondolja, hogy egy adott tagországot csak pártpolitikai szempontból kell nézni. Ez egy elviselhetetlen teher, ha egy politikus nem képes elválasztani egy politikai kérdést a pártpolitikától. Ha az ember egy európai partnerrel kommunikál, akkor miniszterként beszél a kollégájával. Ilyenkor kint kell hagyni a pártpolitikát.

Türingia volt minisztere Sopron utcáján egy Trabanttal: „Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sosem volt ilyen autóm.”

Mostanában jelentős politikai átalakulás figyelhető meg Németországban. A legfrissebb felmérések szerint az AfD a legerősebb politikai erő az egykori keletnémet területeken, valamint a Zöldek is előretörnek. Miben látja ennek az okait?

Változások a pártok szempontjából mindig is voltak. Jelenleg az a nehézség, hogy a két úgynevezett néppárt már nincs abban a helyzetben, hogy önállóan kormányozni tudjon. Ez tartományi szinten is így van. Ezt rossz fejleménynek tartom, mert úgy gondolom, a néppártok fontos vívmányai a demokratikus államnak. Ami a Zöldek helyzetét illeti, az még változhat, attól függően, hogy az SPD teljesen tönkremegy vagy egy kicsit megerősödik. A Zöldek alkalmas időben találtak és felépítettek maguknak egy témát, míg a CDU és a CSU elaludt. Kevésbé érthető azonban egyes emberek állandó panaszkodása országunkra, amely változatlanul a világ egyik legsikeresebb országa. Pont olyan helyeken, ahol a gazdaság pozitív irányba fejlődött, meglehetősen sok AfD-s politikust választanak meg. Ez abszurd. Nem tudok gyógyírt erre a folyamatra, nem tudom, hogyan lehetne ezen változtatni. Egyszerűen hihetetlen.

Hétfőn Angela Merkel kancellár is idelátogatott Sopronba, találkozva Orbán Viktorral.

Minden egyes találkozást fontosnak tartok. Fontosnak tartom és örülök neki, hogy

Ez nem azt jelenti, hogy mindenben egyet kell értenie Orbán Viktorral, hogy mindent jónak kell találnia, amit Orbán mond. Nem kételkedem abban, hogy alkalmanként Merkel asszony szúr oda, ahogy abban sem, hogy esetenként Orbán teszi meg ugyanezt. Mindketten emberek. Fontos azonban, különösen Magyarország és Németország tekintetében – változatlanul úgy gondolom, hogy Németország végtelenül sokat köszönhet a magyaroknak –, hogy a felek odafigyeljenek a kapcsolatukra. Merkelnek és a CDU-nak szüksége van szövetségesekre, ahogy Németországnak is. Nem gondolom, hogy Orbán Viktorral – aki tevékenysége és a választásokon szerzett többségének okán pozitív mérleget tud felmutatni – rossz dolog lenne együttműködni és őt partnerként elfogadni.

Képek: Földházi Árpád