Kedves Luna! Ez a himnuszos performansz nem jött át, nagyon nem, hiába is magyarázod

Legyen részed olyan felemelő pillanatokban, amikor nemzeti imádságunkat még inkább átjárja valami megmagyarázhatatlan erő! Krupincza Mariann írása.

Jobboldalisággal nem vádolható újságírók és elemzők értettek egyet a budapesti német nagykövetség sajtó témájú rendezvényén, nagyjából mindenben.
A dezinformációról, a fake news-ról, valamint a magyar sajtóviszonyok alakulásáról tartottak beszélgetést Németország budapesti nagykövetségén kedden délután.
A szervezők által lefektetett Chatham House-szabályok miatt a meghívott előadók nevét a tudósításban nem közöljük; viszont tény, hogy a résztvevők mindegyike, legyen az újságíró vagy politikai elemző, a baloldali, liberális, ellenzéki oldalt képviselte, ők elemezték a magyar helyzetet a német nagykövetség meghívott vendégeinek.
A moderátor a felvezetésben a „politikai okokból bezárt” Népszabadság esetével kezdte, majd ezek után az elemzőnek adta át a szót, aki „alapinformációként” a World Press Freedom Indexet kezdte idézni.
A World Press Freedom Indexről, a miheztartás végett idézhetjük, hogy a 2019-es rangsorban Magyarország a 87. helyet foglalja el, nagyjából Sierra Leone, Izrael, Peru és Bissau-Guinea társaságában. A problémás kategórián belül egyébként Niger, Kazahsztán és Mongólia is megelőzi Magyarországot. Az a Szlovákia, ahol tavaly újságírót gyilkoltak menyasszonyostul, 35. a rangsorban, ezzel pedig a kielégítő helyzetű országok között szerepel. De megelőz minket az a Málta is (77. a rangsorban), ahol a baloldali kormányfő korrupciós ügyei után nyomozó oknyomozó riportert a saját autójában robbantották fel.
Az elemző szerint a magyar sajtó helyzete 2010 óta folyamatosan romlik, gazdasági szempontból egyes vállalkozásokat „halálra éheztetnek”, másokat pedig felvirágoztatnak. A Közép Európai Sajtó és Média Alapítványt (KESMA) egy teljesen centralizált szervezetként írta le, amely szerinte még az orosz viszonyokhoz képest is egyedinek számít. Kifejtette: a KESMA nem képes „csúcsminőséget” teremteni, viszont utána arra utalt: az Index és az RTL igen.
Elmondta: a migráció és a terrorizmus összekötése az orosz fake news narratívából szivárgott be a magyar közbeszédbe, a Sputnik News pedig nem is hírportál, mégis így hivatkoznak rá a jobboldali médiában. A következő előadó arról beszélt: aggasztó, hogy olyan „álhírek” is szabadon terjedhetnek, miszerint az EU nem demokratikus, a migrációt Soros György szervezi, Nyugat-Európát az USA irányítja, az Európai Parlament teljesen erőtlen és jelentéktelen. Az ilyen „dezinformációkkal” kapcsolatban fontosnak nevezte, hogy a Bizottság „leleplezi ezeket a tévhiteket”, lásd a Juncker elleni kampányt vagy a migránskártyák ügyét – a beszélgetésen elhangzottak szerint a migránskártya nem azt jelenti, mint amit a magyar kormányoldal állít róla; ellenben nagyon hasznos kezdeményezésről van szó.
(Arról, hogy a magyar hatóságok az Iszlám Állam nevű terrorszervezet tagjaként azonosított Hassan F.-nél is találtak ilyen migránskártyát, itt olvashatnak.)
A beszélgetés újságíró résztvevője azzal kezdte, hogy „sportszerűtlen” lenne a részéről, ha úgy támadná a kormány által támogatott sajtót, hogy nincsenek jelen, így elmondta: megpróbálja megérteni az ő perspektívájukat. Arra jutott fejtegetésében, hogy bizonyára azért nem jelentek meg az eseményen, mert csak félrevezetni akarják a lakosságot. Szerinte, ahogy a kormány beszél a migrációról, az már a fake news kategóriába esik. Nincs rendes vita a témákban, „nem tudományosan közelítik meg” a kérdést. A magyar közbeszéd a hárombites üzenetek szintjére süllyedt mindkét oldalról – fejtette ki. A „valódi újságírást” művelőknek nincs pénzük arra, hogy mindenhol ott legyenek és ismertessék az események másik olvasatát, ezért csak futnak a kormánysajtó után és próbálják azt bizonygatni, hogy nincs igazuk. Ez pedig nem lehet sikeres – összegezte.
A csaknem másfél órás rendezvényen egyetlen olyan momentum sem akadt, ahol a „valódi újságírás” művelői bármilyen részletkérdésen is vitáztak volna.
Az esemény kapcsán a Fidesz egyik külügyekkel foglalkozó politikusa azt mondta lapunknak: „Nyilván sokat segítene a magyar-német politikai kapcsolatokban, ha az ide küldött nagyköveteknél és követségi dolgozóknál nem lenne alkalmazási feltétel, hogy szívből gyűlöljék a magyar kormányt és legalább egy kis megvetéssel tekintsenek az országra”.