Rejtélyes üzenetet tett közzé Hont András, amiben azt is közölte: viszlát!
„Lépésről lépésre, tégláról téglára, per aspera ad astra, lárifári” – írta a publicista.
Jobboldalisággal nem vádolható újságírók és elemzők értettek egyet a budapesti német nagykövetség sajtó témájú rendezvényén, nagyjából mindenben.
A dezinformációról, a fake news-ról, valamint a magyar sajtóviszonyok alakulásáról tartottak beszélgetést Németország budapesti nagykövetségén kedden délután.
A szervezők által lefektetett Chatham House-szabályok miatt a meghívott előadók nevét a tudósításban nem közöljük; viszont tény, hogy a résztvevők mindegyike, legyen az újságíró vagy politikai elemző, a baloldali, liberális, ellenzéki oldalt képviselte, ők elemezték a magyar helyzetet a német nagykövetség meghívott vendégeinek.
A moderátor a felvezetésben a „politikai okokból bezárt” Népszabadság esetével kezdte, majd ezek után az elemzőnek adta át a szót, aki „alapinformációként” a World Press Freedom Indexet kezdte idézni.
A World Press Freedom Indexről, a miheztartás végett idézhetjük, hogy a 2019-es rangsorban Magyarország a 87. helyet foglalja el, nagyjából Sierra Leone, Izrael, Peru és Bissau-Guinea társaságában. A problémás kategórián belül egyébként Niger, Kazahsztán és Mongólia is megelőzi Magyarországot. Az a Szlovákia, ahol tavaly újságírót gyilkoltak menyasszonyostul, 35. a rangsorban, ezzel pedig a kielégítő helyzetű országok között szerepel. De megelőz minket az a Málta is (77. a rangsorban), ahol a baloldali kormányfő korrupciós ügyei után nyomozó oknyomozó riportert a saját autójában robbantották fel.
Az elemző szerint a magyar sajtó helyzete 2010 óta folyamatosan romlik, gazdasági szempontból egyes vállalkozásokat „halálra éheztetnek”, másokat pedig felvirágoztatnak. A Közép Európai Sajtó és Média Alapítványt (KESMA) egy teljesen centralizált szervezetként írta le, amely szerinte még az orosz viszonyokhoz képest is egyedinek számít. Kifejtette: a KESMA nem képes „csúcsminőséget” teremteni, viszont utána arra utalt: az Index és az RTL igen.
Elmondta: a migráció és a terrorizmus összekötése az orosz fake news narratívából szivárgott be a magyar közbeszédbe, a Sputnik News pedig nem is hírportál, mégis így hivatkoznak rá a jobboldali médiában. A következő előadó arról beszélt: aggasztó, hogy olyan „álhírek” is szabadon terjedhetnek, miszerint az EU nem demokratikus, a migrációt Soros György szervezi, Nyugat-Európát az USA irányítja, az Európai Parlament teljesen erőtlen és jelentéktelen. Az ilyen „dezinformációkkal” kapcsolatban fontosnak nevezte, hogy a Bizottság „leleplezi ezeket a tévhiteket”, lásd a Juncker elleni kampányt vagy a migránskártyák ügyét – a beszélgetésen elhangzottak szerint a migránskártya nem azt jelenti, mint amit a magyar kormányoldal állít róla; ellenben nagyon hasznos kezdeményezésről van szó.
(Arról, hogy a magyar hatóságok az Iszlám Állam nevű terrorszervezet tagjaként azonosított Hassan F.-nél is találtak ilyen migránskártyát, itt olvashatnak.)
A beszélgetés újságíró résztvevője azzal kezdte, hogy „sportszerűtlen” lenne a részéről, ha úgy támadná a kormány által támogatott sajtót, hogy nincsenek jelen, így elmondta: megpróbálja megérteni az ő perspektívájukat. Arra jutott fejtegetésében, hogy bizonyára azért nem jelentek meg az eseményen, mert csak félrevezetni akarják a lakosságot. Szerinte, ahogy a kormány beszél a migrációról, az már a fake news kategóriába esik. Nincs rendes vita a témákban, „nem tudományosan közelítik meg” a kérdést. A magyar közbeszéd a hárombites üzenetek szintjére süllyedt mindkét oldalról – fejtette ki. A „valódi újságírást” művelőknek nincs pénzük arra, hogy mindenhol ott legyenek és ismertessék az események másik olvasatát, ezért csak futnak a kormánysajtó után és próbálják azt bizonygatni, hogy nincs igazuk. Ez pedig nem lehet sikeres – összegezte.
A csaknem másfél órás rendezvényen egyetlen olyan momentum sem akadt, ahol a „valódi újságírás” művelői bármilyen részletkérdésen is vitáztak volna.
Az esemény kapcsán a Fidesz egyik külügyekkel foglalkozó politikusa azt mondta lapunknak: „Nyilván sokat segítene a magyar-német politikai kapcsolatokban, ha az ide küldött nagyköveteknél és követségi dolgozóknál nem lenne alkalmazási feltétel, hogy szívből gyűlöljék a magyar kormányt és legalább egy kis megvetéssel tekintsenek az országra”.