Pócza István: Fogy a levegő Manfred Weber körül

„Az Európai Néppárt megegyezett az új liberális, Újítsuk meg Európát nevű párttal, hogy támogassák Manfred Webert az Európai Bizottság elnökjelöltjeként” – mondta Pócza István, az Alapjogokért Központ vezető elemzője szerdán az M1 aktuális csatornán egyes híradások szerint. 

Megkerestük Pócza Istvánt, hogy mondja el, hogyan is választják a bizottság elnökét,  mekkora  a szerepe ebban az Európai Parlamentnek, s hogy tényleg befutó-e már Weber, miközben az utóbbi napokban már nem sokat lehetett róla hallani.

„Hadd tegyek egy kis pontosítást. Ugyanis egészen pontosan úgy fogalmaztam, hogy bizonyos brüsszeli sajtóértesülések szerint. A Politico egyik cikkében nemrég arról írt, hogy történt egy ilyen megállapodás. Azonban ezt az érintett felek nem erősítették meg. A Néppárt egy vezető tisztviselője pedig kifejezetten cáfolta ezt az értesülést” – mondja a Mandinernek Pócza István.

Pócza kifejtette: a hír felröppenése is érdekes. Ilyenkor ugyanis azt érdemes figyelni, ez kinek lehet az érdeke. Ez a hír pedig most Manfred Weber szempontjából lehetett fontos. Az elmúlt napokban ugyanis már nem igazán beszélt senki Weberről, szinte már el is felejtették. Ő pedig láthatóan próbál kapaszkodni, hogy hátha mégis megkapja a bizottsági elnöki széket.

„Ez a próbálkozás – illetve, ha a próbálkozásnak van valamennyi valóságtartalma – azért érdekes, mert ez azt jelentené, hogy megpróbálhatják összeugrasztani az Európai Parlamentet az Európai Tanáccsal, az állam- és kormányfők testületével – mutat rá Pócza István. – A két intézményben ugyanis most minden arról szól, hogy ki legyen majd a harmadik fontos intézmény, az Európai Bizottság elnöke. Ehhez pedig kell egyfajta egység, egyetértés, harmónia a két intézmény között.”

A bizottsági elnök megválasztása ugyanis – teszi hozzá – elsősorban az Európai Tanácson múlik. Az állam- és kormányfők testületének kell megállapodnia egy személyben, amelyről aztán majd az Európai Parlament szavaz. De a kiválasztás az Európai Tanács feladata. Ott sem egyszerű ez a játék, hiszen úgynevezett „megerősített minősített többség” szükséges: vagyis a tanács tagjainak 72 százaléka, amely egyúttal az EU népességének legalább 65 százalékát is képviseli. Ha ez a többség el tud fogadni egy jelöltet, aztán kerül csak az Európai Parlament elé. A parlamentnek pedig abszolút többséggel, azaz a képviselők fele plusz egy szavazat mellett kell jóváhagynia a bizottság új elnökét. Ezért is ilyen bonyolultak ezek az egyezkedések. Ugyanis olyan személyt kell találni, amely ezeken a nagyon erős szűrőkön képes átmenni. 

Visszatérve egy kicsit Weberre: Pócza lapunknak megjegyezte, hogy egyre több cikkben arról olvashatunk, hogy az állam- és kormányfők testületén nem fog átmenni Weber, ugyanis nagyon sokan ellenzik, hogy ő legyen a bizottsági elnök. 

Sokat beszéltünk az elmúlt időszakban a szuverenista táborról, amely az EP-választáson kifejezetten megerősödött. Bele tudnak-e szólni ők a bizottsági elnök személyének kiválasztásába? – kérdeztük az Alapjogokért Központ elemzőjét.

Ezt a tábort egy frakciókon felüli együttműködésként érdemes elképzelni. Ülnek képviselőik az Európai Néppártban, az ECR-frakcióban, Salvini új képviselőcsoportjában – sőt, talán sokak számára megdöbbentő, de még a szocialisták között is. Ezek a képviselők pedig az alapvetően fontos kérdéseknél bizony egy irányba, a szuverenitás védelmezésének irányába fognak szavazni – mondja Pócza István.

Mint rámutat: az EP-képviselőcsoportokban nincs igazi frakciófegyelem, vagyis a képviselők nem kötelesek és sok esetben nem is úgy szavaznak, ahogyan a frakcióvezető teszi. Különböző szavazásoknál igen különböző a frakción belüli egység. Aki az intézmények működésével egy kicsit is tisztában van, azt tisztában van azzal is, hogy a szuverenista erők bizony jelentősen megerősödtek.