Mikro-kultúrharcba torkollott az újbalos szubkultúra május elsejei performansza. A Gólya kocsma a fontos magyar történelmi szimbólumok száz évvel ezelőtti, Tanácsköztársaság általi letakarására kívánt emlékezni, a velük szembeszálló identitásosok pedig meszet szórtak a vendéglátóipari egység elé. Tudósításunk, fotókkal.
Egy általunk megkérdezett szervező – aki névtelenül válaszolt a kérdésekre – úgy fogalmazott: a piros szint a baloldal demonstrációs jelképnek tekintik, fontos hagyomány előtt tisztelegnek egy kiállításról visszamaradt vörös posztókkal.
Azt tagadta, hogy egyébként a Tanácsköztársaságnak állítanának emléket, mint ahogyan azt az esemény alatti hozzászólok egyike megjegyezte. Nem az egészre,
a szerdai eseménnyel.
(Ismeretes, 1919. május elsején avantgardista művészek Kassák Lajos vezetésével több köztéri szobrot, emlékművet – így a Hősök terén állókat is – vörös színű posztókkal „csomagolták be”.) Előzetesen a szerdai zárásig maradtak volna fent, ha...
Nem Kassák Lajos emléknapról volt szó, de végül az általa vezetett avantgardistákra emlékeznek az akcióval. A performansz mellett filmvetítések is színesítették a programot.
A névtelenül nyilatkozó szervező elmondta, maga a Gólya is egy fontos szimbólum, hiszen egy olyan épületben működik, ami állítólag 1890-ben italmérésként kezdte, tehát több mint 120 éves vendéglátós történetével a régi Józsefváros egy utolsó darabja. Azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy egyébként ez lesz Gólya vélhetően utolsó május 1-je. Nem sok volt itt, hiszen általában szabadtéri programokat szerveztek eddig.
Magára a rendezvényre este hétig csupán pár ember jött el, később a Mandiner tudósítóján és a szervezők-személyzeten kívül mintegy ötvenen voltak kíváncsiak a száz évvel ezelőtti avantgardista akció 21. századi újraértelmezésére. Estére már megtelt a hely, köztük olyanokkal, akik csak a filmvetítésekre értek le. Itt olyan filmtörténeti ritkaságot vetítettek, mint Magyar Dezső 1970-es, utolsó itthon forgatott filmjét, a Büntetőexpedíciót.
Késő estére végül csak lett némi akciózás a Gólya körül: míg odabent Bors Máté próbált meg leszámolni a száz évvel ezelőtti ludovikás-monitoros lázadással, addig a gólyás eseménnyel szembeszálló Identitás Generáció meszezős, drapériaszaggatásos akcióba lépett odakint.
Bentre is jutott:
És az Identitás-akciója – amiről itt írtunk bővebben – után újra felkerültek a vörös posztók, ki tudja, meddig:
Fotók: tudósítónk
Ha a pesti értelmiségi kikéri magának, hogy drog nélkül kelljen buliznia, akkor hogy várjuk el a deviáns családba született hátrányos helyzetű fiataltól, hogy ne akarjon kristályt? Francesca Rivafinoli írása.
Az egyik legégetőbb témát boncolgatta a jobboldali politikus.
Akik ezzel riogatnak, azok csak egy dolgot árulnak el magukról: nem értik és nem érzik át a magyar sorstragédiát. Tari Tamás írása.
Már a programírók is adóelkerüléstől, valamint a fogyasztás visszaesésétől tartanak.
A kormányfő sokatmondó anyagot posztolt.
Petschnig Mária Zita után Lengyel László is borította a bilit.
A művész szerint a valódi művészet nemcsak önkifejezés, hanem felelősségvállalás is.
Mostantól minden szem Magyarországra szegeződik a befagyasztott orosz vagyon miatt.
