Milyen jövő vár a falvainkra?

„Tessék mondani, itt ki kormányoz? Ön például kormányoz? Önkormányzati kiutak a magyar falu válságából” – címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést a Kisközösségi Program és a Karátson Gábor Kör szervezte „Miért (lesz) jó vidéken élni” című konferencián.

Vitaindítójában Kükedi Zsolt, a Kisközösségi Program helyi gazdaság- és közösségfejlesztési szakértője elmondta, hogy a mai közép- és szépkorúak gyermekkorának faluja még együttműködő, termelő közösség volt, amely jólétet, megélhetést biztosított tagjainak.

Hiába függött a falvak fejlődése a hatalmi szervek akaratától, a politikai önszerveződést leszámítva, az akkori faluban jó volt élni. A hatvanas években kidolgozott településfejlesztési tervekben ipari és mezőgazdasági adottságok szerint sorolták be a falvakat, de igazi fejlődésre csak a városi rangot szerző településeknek volt lehetősége.

Úgy vélte

és vezették a „vidékiséget” abba az aránytalanul „alulfejlesztett” állapotba, ami ma jellemzi.

A rendszerváltoztatást követően a falvak prosperitása csökkent, önfenntartó-képessége megszűnt. Csökkent az egyéni gazdaságok száma és nőtt a mezőgazdasági cégeké. A háztáji gazdaságok, helyi piacok megszűnésével a helyi közösség és a mezőgazdaság különvált.

A falu mint közösség és családfenntartó gazdaság elveszítette jelentőségét, mégis sokan hisznek abban, hogy a magyar falu a megmaradás és az önfenntartás záloga és rejtett tartaléka – emelte ki.

és egyre hangsúlyosabb a nemzeti identitás megalkotásában és a múlttal való kapcsolat megteremtésében is.

Sok vidéki település erre az igényre válaszul skanzenszerűen jeleníti meg a kulturális örökséget. De hogyan lesz ebből élő hagyomány és kiút az ökológiai fenntarthatatlanságból? Hol van ebben az önkormányzat szerepe?  – tette fel a kérdést.

Az Alaptörvény és az önkormányzati törvény szerint az önkormányzatok a közösség öngondoskodásának elősegítése érdekében működnek, de korántsem biztos, hogy az öt évre választott polgármesterek és helyi képviselők ezt szolgálják – jegyezte meg. Nem biztos, hogy ezt a feladatot csak rájuk kell bízni, de kérdés, hogy mit tehetnek az emberek a kisközösségekért.

A városi parasztok

Kükedi szerint szükség van olyan képzett értelmiségiekre és fiatalokra, akik értik a települések problémáit, és hajlandóak is tenni ezek megoldásáért.

„»Kik ezek a város parasztok?« – halljuk sokszor, ha az értelmiség szerepét vizsgáljuk a helyi ökologikus fejlesztésekben” – fogalmazott.

Sokszor magasan képzett fiatalok költöznek vidékre, akik szívesen tennének ökológiai szempontokat figyelembe véve a település fejlesztéséért.

De kérdés, milyen eszközök állnak ehhez rendelkezésükre?

A kisközösségi program kutatásai szerint a helyi ökológiai fejlesztéseket főként a városból vidékre költöző diplomás fiatalok indítják el, de alig tapasztalható, hogy ezt az önkormányzat bevonásával tennék. Az már gyakrabban előfordul, hogy a kezdeményezés sikere és népszerűsége miatt maguk is képviselők lesznek, és a jó példákat kialakító mentalitás rajtuk keresztül megjelenik az önkormányzat működésében.

A kisközösségi mentalitás azonban csak akkor hatja át a falu vagy a város működését, ha a képviselők és a polgármester képviseli az ökológiai szemléletet. A választópolgárok és az önkormányzat képviselői közti együttműködésre van szükség, hogy mindez a faluközösség felvirágzásához vezessen. Ehhez azonban szerinte

Sok hasonló próbálkozás azonban zátonyra futott. A polgármesterek néha szükségtelennek tekintik a választópolgárok bevonását és úgy vélik, elégséges, ha pár évente részt vesznek a választáson.

Kükedi Zsolt és a beszélgetés résztvevői

Gazdasági fejlesztések kontra ökológia

A gazdasági szempontú fejlesztéseknél az ökológiai korlátok lebontandó akadályokként jelentkeznek, a környezetvédelmi szempontok szem előtt tartása inkább hátráltatja a beruházásokat. Nem veszik figyelembe, hogy egy-egy fejlesztést a következő generáció érdekében hoznak létre, ezért azoknak nem csak gazdasági, hanem társadalmi, ökológiai szempontból is fenntarthatónak kell lennie.

A természeti környezet magában foglalja a társadalmat és ezen belül csak egy kis rész a gazdasági működés, és nem fordítva.

Demográfiai problémák

A közeljövőben megjelenő demográfiai problémák, a közösségeket építő „utánpótlás” szükségessége egyértelmű. A kistelepüléseket nem csak az elvándorlás, hanem az önreprodukció demográfiai helyzetből fakadó nehézsége is fenyegeti.

A KSH Települések a lét határán – erősen fogyó népességű törpefalvak Magyarországon című, 2014-es kutatása szerint a 200 főnél kisebb népességű települések adták az ország településállományának 13 százalékát.

A jelenlegi 1,5 százalékos teljes termékenységi arányszám nagyon nehezen tartható, mert a 35-40 éves korosztály öt éven belül harminc százalékkal csökken majd.

– jelentette ki Kükedi.

Léteznek jó példák, olyan települések, ahol az önkormányzat kreatív módon teremti meg a közjó feltételeit. Ezeket a sajtó és a szájhagyomány felkapja, de példájuk ritkán ragad át más településekre, nem terjed el szélesebb körben. Vajon miért van ez így?

A Kisközösségi Program tízéves kutatómunkájának tapasztalatai szerint van ökologikus kisközösségi megoldás a vidéki élet újrateremtésére. A meghívott polgármesterek olyan településeket vezetnek, amelyek sikeresek ebben, a résztvevő kutatók az ilyen kezdeményezések sikerét kutatják.

Szentkirály, a paraszti gazdálkodásra berendezkedett település

Élni kell az adottságokkal

Szabó Gellért, az „ásványvizes” Szentkirály polgármestere, a Magyar Faluszövetség elnöke elmondta, hogy az általa 1990 óta vezetett, nem egészen kétezres lakosságú, 10 ezer hektáros település tipikus alföldi paraszti gazdálkodásra berendezkedett közösség.

Nem látja olyan sötéten a jövőt, szerinte

Szentkirály számára adottság az ásványvíz, és 2004 óta bevételi lehetőség az erre épült cég által fizetett adó, de korábban is ugyanazzal a mentalitással gazdálkodtak: minden településnek élnie kell a saját adottságaival és nem háríthatja át senkire ezt a felelősséget.

Úgy vélte, a párbeszéd, az ehhez a konferenciához hasonló beszélgetések összeköthetik a szigetként létező jó példákkal szolgáló kisközösségeket, településeket, ezzel elősegítve a nemzet fenntartását.

Egyedi problémák – egyedi megoldások

Váradi Mónika Mária, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának (MTA KRTK) tudományos főmunkatársa szerint nem vidékről, hanem „vidékekről” kell beszélni, hiszen a hasonló társadalmi (demográfiai, gazdasági, stb.) statisztikákkal leírható települések nagyon különböző adottságokkal és lehetőségekkel rendelkeznek. Épp ezért más-más problémákkal küzdenek és településre szabott egyedi megoldásokat kell keresniük.

Hangsúlyozta, hogy a vidék nem elkülönült entitás, folyamatosan kölcsönhatásban van a városokkal. Szerinte

és lesznek olyan helyek, amelyek nem maradnak élhetőek.

Hozzátette, tévedés, hogy a magyar falvak nem fejlődtek. A rendszerváltoztatás óta rengeteg fejlesztési forrás került vidékre, és az, hogy ma kiépült csatornahálózat vagy például aszfaltutak vannak a kistelepüléseken, szerinte önmagában is fejlődés a korábbi állapothoz képest.

Változásra van szükség

Pálné Kovács Ilona, az MT KRTK kutató professzora egyetértett azzal, hogy nem lehet általánosságban a „magyar vidékről” beszélni.

„Nem az a vidék, ami nem város” – fogalmazott. Szerinte a rendszerváltoztatáskor elrontották az új hatalmi modell kialakítását, és

Nehéz azonban a hatalom decentralizációja mellett érvelni, hiszen Magyarországon nincs meg a kultúra, a tudás és az erőforrás, hogy a háromezer magyar falu mind önálló kis köztársaságként működjön.

Úgy vélte, az erős állam, a paternalizmus érvényesülése miatt a kistelepülési önkormányzatok nem rendelkeznek hatalommal, politikai befolyással a közösség felett. Ennek ellenére az önkormányzatokba vetett a társadalmi bizalom erősebb, mint a pártok vagy az állam felé irányuló bizalom.

Ez a bizalom és az egymásra utaltság szerinte talán segítheti a kisközösségek boldogulását, de nem optimista, és ha nem történik változás, a jól működő kistelepülések devianciák maradnak.

Közfoglalkoztatás = hatalom?

Molnár György az MTA KRTK tudományos főmunkatársa, közgazdász-matematikus elmondta, hogy tíz éve önkéntesként dolgozik a KIÚT Programban, amiben északkelet-magyarországi települések szegény, nagyrészt roma származású lakóit mentorálással, gyakorlati oktatással és kis összegű hitelekkel segítik, hogy mezőgazdasági termelőkké váljanak.

A program sikerét bizonyítja, hogy az uborkatermesztésben a korábban soha mezőgazdasággal nem foglalkozó emberek egy év alatt elérték az éves megyei termésátlagot.

– mondta.

Szerinte a települések vezetőinek óriási hatalma van, mert ők döntenek a közfoglalkoztatásról, amely sok esetben a kistelepülés fenntartásának egyetlen eszköze.

Az egyik szélsőség, hogy a feudális hatalmi struktúra újjáépítésére használják a közfoglalkoztatás rendszerét, ami kiszolgáltatottá teszi a szegényeket. A másik esetben a település vezetése önálló vízióval rendelkezik, ennek érdekében pályázatokat ad be, és a központi forrásoktól függetlenül próbál tenni a jövőjéért. Szerinte a települések e két véglet között helyezkednek el.

Hangsúlyozta még a közlekedés fejlesztésének fontosságát, hiszen egyrészt a helyi a termékeknek el kell jutnia a piacra, másrészt a település népességmegtartását is segítheti egy jól működő közlekedési rendszer.

Faluház, Alsómocsolád

Sikeres programok

Dicső László, a Baranya megyei Alsómocsolád polgármestere, aki 1990 óta vezeti a 314 fős „deviáns” (vagyis jól működő) települést, hangsúlyozta, hogy a jó helyi gyakorlatokat minden településnek adaptálnia kell saját egyedi viszonyaihoz.

Példaként említette a 2013 óta jól működő „Magunk kenyerén” nevű gazdaságfejlesztési programjukat, amellyel bevonták a helyieket a termelésbe. A program sikere bizonyítja, hogy ha nem várjuk a csodát, hanem elkezdünk dolgozni a közösségünkért, eredményeket tudunk elérni. A program részeként helyi pénzt is kibocsátottak, ami a közösség gazdaságának fenntartását szolgálja.

Ez önmagában is elég, ha ennél többet érnek el vele, az még jobb – emelte ki a polgármester.

Egy másik kezdeményezésük, a Jövő-szövő program célja a település népességmegtartó erejének növelése. Ennek részeként létrehoztak egy letelepedési kézikönyvet és egy mentorprogramot, amelyek segítik a beilleszkedésben a betelepülőket, valamint egy vállalkozást is elindítottak.

Eddig négy család és hét magánszemély költözött be a településükre. A beköltözők jellemzően nagyon tudatosak céljaik és életvitelük szempontjából, sokan bár kicsiben, de rögtön gazdálkodásba kezdtek, és néha körültekintőbben tették, mint az őslakosok.

Dicső László szerint

Az alsómocsoládiak célja a helyiek és a beköltözők együttműködésére épülő közösség.

Emellett rájöttek arra, hogy a hasonló programokat térségi szinten érdemes szervezni, így már öt falu együttműködésében, „mikrotérségként” dolgoznak a közösségek jövőjéért.

Napkollektorok a pitvarosi iskola tetején

Város és falu szimbiózisa

Radó Tibor, Pitvaros polgármestere szintén saját programjaikról beszélt. Pitvaroson a legmagasabb a napsütéses órák száma Magyarországon, ezt kihasználva

de további bővítést terveznek. Legsikeresebb programjuk a település energetikai rendszereinek fejlesztése, 2011 óta napkollektoros, hőszivattyús rendszereket működtetnek a közintézményekben. Jelenleg egy egészségház fejlesztése zajlik, a cél itt is az, hogy önfenntartó legyen az intézmény.

 A Csongrád megyei kistelepülés a térség digitális központja, nyolc másik falu rajtuk keresztül jut internethez és kábeltévéhez. Három másik kistelepüléssel működnek együtt egy közösségként. Általános iskolájukban 133 diák tanul, 45 óvodásuk van.

Ő maga 2010 óta polgármester, azóta 2 milliárd forint fejlesztési forrást sikerült befektetniük a településbe, de az intézmények fenntartásához nem elegendő az évi 17 milliós adóbevétel, ezért

Radó szintén hangsúlyozta a közlekedésfejlesztés fontosságát. Szerinte a vidék és a városok távolsága viszonylagos, ő például 2 óra 10 perc alatt ért a konferencia helyszínére, pedig Pitvaros 4 kilométerre fekszik a román határtól.

Szerencsénk van, mert a megyében nem csak a városokban fejlesztik a közlekedést, hanem összekötik a települési szintű fejlesztésekkel, nem úgy mint például Békésben – mondta. Ezért, bár minden fontos ügyet a tőlük 30 kilométerre található Makón kell intézniük, ez mégis megoldható számukra.

Úgy vélte, a döntéshozatali lehetőségek elvonása a kistelepülésektől nem feltétlenül rossz gyakorlat, hiszen vidéken nem mindig van több területen is kompetens, elegendő képviselő. A három traktorosnak a képviselő-testületben például nincs kellő ismerete és információja ahhoz, hogy az iskolával kapcsolatos kérdésekben hozzon döntéseket – mondta.

Radó szerint

Nem lehetünk egymás nélkül, csak együtt! – hangsúlyozta végül.

Borítókép: Alsómocsolád

Fotók: alsomocsolad.hu, pitvaros.hu, szentkiraly.hu