A történelem újra visszavág

„Egy politikus kétféle módon tévedhet a közvélemény-kutatásokkal kapcsolatban: ha túlságosan hisz nekik vagy ha egyáltalán nem hisz nekik. Hiszen a politikában mindig előfordulhatnak meglepetések, viszont nemigen fordulnak elő csodák. Nagyjából látszik már, hogy mi lesz az eredménye az európai uniós választásoknak: a magukat középpártokként meghatározó pártok meggyengülnek, a tőlük jobbra vagy balra állók megerősödnek. Meglepetésekben azonban bőven lehet részünk.

Már maga a középpárt-szélső párt ellentét is hamis alapokon nyugszik, a felosztást az Európai Néppárt és a szociáldemokraták jelenlegi vezető politikusai konstruálták, hogy a két csoport együtt megtarthassa a többséget, és a kihívókat a szélsőséges minősítéssel hiteltelenítsék. A politika szavakkal folytatott háború, és be kell látnunk, hogy a baloldal veszélyes arzenált halmozott fel, a „populista” és a „szélsőjobboldali” minősítésekre a jobboldalnak még nincs megfelelő ellenszere, a „liberális”-sal szemben pedig az „illiberális” olykor még kétélű fegyver, használóját védekezésre, magyarázkodásra kényszerítheti.

A szavakat ma még nagyobbrészt a baloldal uralja – a kérdés, hogy a lelkeket is uralja-e még?

A tévedés kockázata nélkül kimondhatjuk ugyanis, hogy az unió lakóinak többsége ugyanazokat az értékeket vallja magáénak, amelyeket a jobboldali pártok, különösen ami a nemzet, a család és a keresztény kultúra védelmét illeti. De vajon meri-e szavazatával is kifejezni ezt? Hiszen a szavak fegyverével évtizedek óta ostromolják, hamis képet festve azokról a politikusokról, akik veszik a bátorságot, és nyíltan vállalják a meggyőződésüket.”