Miben hasonlít Orbán Viktor és Daenerys Targaryen?

Dr. Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója politológus, szociológus, az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének tanára. A sci-fi politológiája és a Fantasztikus világok: társadalmi és politikai kérdések a képzelet világaiban írója, valamint a Négy választás Magyarországon és a nemrég megjelent Párhuzamos univerzumok című könyvek társszerzője.

Ezúttal a Trónok harca filmsorozat politikai vetületeiről beszélgettünk a politológussal.

***

„A Trónok harca politikai elemzése” címmel tartottatok beszélgetést a közelmúltban az ELTE-n, és több könyvedben is foglalkozol sci-fi és fantasy filmek, regények, sorozatok szociológai és politikai rétegeivel. Miért kötötted össze ezt a két világot?

Amellett, hogy régi hobbim a sci-fi és a fantasy világa, tapasztalataim szerint sokkal könnyebb populáris kulturális alkotásokon keresztül megközelíteni elvont fogalmakat. Ennek több oka is van: Egyrészt mindenki szereti.

tehát ilyen értelemben közelebb áll az hozzájuk. Másrészt viszont nincs személyes érintettségünk, így ebből a szempontból épphogy távolabb van tőlünk. Ez nagyon fontos, mert a diktatúra vagy a demokrácia fogalmáról könnyebb úgy beszélni, hogy nem árnyékolja be azokat aktuális pártpolitikai dimenzió. Harmadrészt pedig sokszor érdekesebb is. Az emberek nagy részét érdeklik ezek a művek. Szerintem nagyon jó, hogy a populáris kultúra egyre inkább olyan témákat boncolgat, amelyek társadalmi, politikai vagy történeti szempontból elképesztően fontosak és relevánsak, és ez alkalmassá teszi őket a tudományosabb elemzésre.

Valójában egyfajta oktatási segédanyagként használod ezeket a műveket?

Igen, én tartok is a sci-fi és fantasy politológiáról szóló kurzust az ELTE-n, de szerintem mások is használnak ilyen típusú megközelítést az oktatásban.

Párhuzamokat vontok az aktuálpolitika és az alkotások történései, szereplői között? Sok esetben adja magát a megfeleltetés lehetősége, nem?

Alapvetően nem ez a cél. Példák vannak – ilyen mondjuk a Trónok harcában megjelenő Fal és a határkerítések hasonlósága – de mindez inkább arra szolgál, hogy a politika alapkérdéseiről beszéljünk ebben kontextusban is.

Eddard Stark: jó ember, rossz politikus?

Nézzünk akkor egy elvontabb példát! Milyen társadalmi rendszereknek lehet megfeleltetni a Trónok harcában megjelenő társadalmak berendezkedését?

Szinte minden elképzelt univerzumnak van politikai és társadalmi rendszere. Van, amelyik egyszerűbb és van, amelyik bonyolultabb. a Trónok Harcáé az utóbbiak közé tartozik. Ennek nyilván az is az oka, hogy részben valós történelmi események inspirálták a szerzőt. Én politológusként azt vizsgálom hogy milyen politikai üzenetei, dimenziói vannak a történetnek. Ezek közül talán a legfontosabb a „jó kormányzásról” szól. A sorozat egyik részében Tywin Lannister és az unokája, Tommen arról beszélgetnek, hogy milyen a „jó király”, vagyis, hogy mi a jó kormányzás titka. Ez a politikatudomány alapkérdése. Platóntól Steve Bannonig, Donald Trump volt tanácsadójáig mindenki erre keresi a választ. Ott arra jutnak, hogy a jó tanácsadókra kell hallgatni – ami szerintem nem feltétlenül igaz –, de mégis egy alapvetően fontos politikai kérdést exponál.

Ott van például Eddard Stark, aki egy kiváló ember, de nagyon rossz politikus. A Trónok harca egy realista sorozat, mert szakít azzal a hagyománnyal, hogy mindig a jók győznek, de közben nem esik át a ló túloldalára. Vannak benn „jók”, akik győznek – ilyen például Daenerys Targaryen –, és vannak „jók”, akik elbuknak – ilyen Eddard Stark. De vannak „rosszak”, akik győzni látszanak – például Cersei Lannister, és „rosszak”, akik elbuknak – például a Boltonok. Amint a politikában is vannak morálisan szimpatikus és morálisan antipatikus karakterek, és az ő politikai sikerességük nem függ össze az emberi minőségükkel. A politikai morál más logika mentén működik, mint a hősi eposzok moralitása.

Eszerint a politika világa egy amorális tér? A hétköznapi erkölcs és a politikai erkölcs két különböző fogalom?

Machiavelli óta azt tanítja a politikatudomány, hogy a politika logikája különbözik az erkölcsösség logikájától. Például Daenerys Targaryen – aki szerintem inkább pozitív szereplő – úgy szerzi meg az első seregét, hogy gyakorlatilag szerződést szeg. Megállapodik az astapori rabszolgatartó mesterekkel, hogy ad nekik egy sárkányt egy rabszolgaseregért, de aztán átveri, sőt megöli őket és megszerzi a hadsereget. Ez formállogikailag szerződésszegésnek minősül. Ilyen szempontból nem erkölcsös cselekedet, de közben rabszolgákat szabadít fel, ami viszont pozitív. Ez a „ne kérdezd, honnan van az első millió” mintájára a „ne kérdezd, honnan van az első hadsereg” esete. Egy másik példa a Vörös nász, amelyen erkölcstelen módon legyilkolják az egyik szimpatikus szereplőt és az embereit. Az erre parancsot adó Tywin Lannister felteszi fiának a kérdést:

Nagyon öncélú morál ez, de jól mutatja meg, hogy milyen típusú problémák vetődnek fel a politikában.

„Ne kérdezd, honnan van az első millióm hadseregem!”

Én úgy látom, hogy a Trónok harca karakterei nem egyértelműen és abszolút módon jók vagy rosszak – mint például a Gyűrűk Ura szereplői –, hanem árnyalt személyiségek, jó és rossz tulajdonságokkal és különböző – akár vitatható – motivációkkal. Daenerys sem egyértelműen jó, kifejezetten vegyes a megítélése e tekintetben.

Valóban nincsenek egyértelműen hősi karakterek, mint a Gyűrűk Urában, és lényeges, hogy humanizálják is a sorozat szereplőit. De azért látható, hogy például a Starkok inkább pozitív, a korai Lannisterek vagy a Boltonok pedig inkább negatív személyiségek. Nem mindegy, hogy az ember rabszolgák felszabadítására, vagy mások megkínzására használja a hatalmát. Tehát a politika nem a teljes erkölcsi relativizmust, vagy a teljes amoralitást jelenti. Ez összetettebb kérdés – ahogyan a valóságban is így van.

Mitől lesz valaki „jó király”?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, amire nincs egyértelmű válasz. A kortárs politikatudomány válasza nagyon leegyszerűsítve nagyjából annyi, hogy

– tehát eredményesen képviseli azt a politikát, amit a választók többsége szeretne.

Hogyan értelmezhető ez a Trónok harcában szereplő hét királyság feudális rendszerekre hajazó társadalmaiban?

A Trónok harcában szerintem az a jó uralkodó, akinek a nép többségének boldogulását szeretné, és ezt képes elérni. Vannak szereplők, akik a nép érdekeit tekintik célnak, de nem képesek ezt elérni – ilyen például Tommen –, és vannak szereplők, akik képesek elérni, amit akarnak, de nem a nép boldogulását helyezik előtérbe, mint például Cersei Lannister. Minél hatékonyabban uralkodik és minél inkább a politikai közösséget szolgálja, annál jobb egy király. De a gyakorlatban ezek természetesen nehezebben megválaszolható kérdések.

Tehát úgy véled, lehet valaki „jó király” úgy, hogy hétköznapi értelemben nem neveznénk egyértelműen jó embernek. Tywin Lannister például jó király lenne?

Szerintem Tywin jó király lenne. Még akkor is, ha egy kicsit kegyetlen vezető. De még gonosz emberekből is lehet jó király, hiszen a westerosi nép többségét nem feltétlenül érdekli, hogy a Királyvárban milyen intrikák zajlanak. Számukra a stabilitás nagyon fontos érték,

Kegyetlen jó király lenne?

A hét királyságban régóta születési jogon, a legtöbb uralkodóházban a primogenitúra szerint öröklődik a hatalom. Ez pedig korántsem garancia arra, hogy egy „jó királyt” egy másik „jó király” követ, tehát a nép boldogulása szempontjából nem a legjobb megoldás.

Ne felejtsük el, hogy mi „csalunk”, amikor ilyen következtetésekre jutunk, hiszen mi modern szemszögből nézünk egy középkori világot. Mi már ismerjük a demokrácia fogalmát, ismerjük azt a társadalmi berendezkedést, ami az emberek nagy részének érdekeit szolgálja. Tehát modern szempontokat kérünk számon a Trónok harca szereplőin, mert tudjuk, hogy a születési jogon örökölt hatalom nem feltétlenül jó a társadalom egészének.

A Trónok harca világában léteznek más felépítésű társadalmak, például Essoson, ahol szabad városokat különböző módszerekkel és meghatározott időre választott vezetők irányítják. Braavosban a nép által választott tengerúr, Pentosban a mesterek által választott herceg, Volantisban a három választott arkhónból álló triarkátus, és így tovább…

Igen, de a történet nagy részében nem ezek a társadalmak jelennek meg. A középkorban is létezett Velencében köztársaság, de nem ez volt a jellemző berendezkedés. A Trónok harcában sem azért jó király valaki, mert a jó adottságai alapján választották meg, hanem azért lesz király, mert jó vérvonala van. Ha „jó király” válik belőle, az azért történik így, mert történetesen megvan benne a szándék és az adottság ehhez. Hamár a Gyűrűk Urát említetted példaként:

Az csak szerencsésen alakult úgy, hogy ő emellett „jó király” is lett. Természetesen ez mai szemmel problémás rendszer, de a középkorban ilyen logika alapján történtek a dolgok.

A sorozatban és még inkább a regényciklusban időről-időre megjelenik a szuverenitás kérdése. I. Aegon Targaryen a hódítás után viszonylagos egységbe kovácsolta és központi irányítás alá rendelte a hét westerosi királyságot, ezzel stabilitást hozott a kontinensnek, de a kisebb királyságok, uralkodóházak elveszítették önállóságukat. Lehet párhuzamot vonni a hét királyság és az Európai Unió között?

Azért foglalkozunk a témával ily módon, hogy lehessen. Annak dacára, hogy minden ilyen párhuzam erőltetett. A Trónok harca egy középkori világban játszódik, amit talán inkább a Német-Római Birodalomnak lehetne megfeleltetni. Persze van olyan elképzelés, amely a mai Európai Uniót és az egykori Német-Római Birodalmat is analógiaként kezeli. Nagyon fontos különbség azonban, hogy a westerosi királyság egy predemokratikus rendszer. A demokratikus alapon működő birodalmak vagy politikai rendszerek, mint az Európai Unió, nagyon különböznek a nem demokratikus módon működő rendszerektől. Egészen más egy olyan központi hatalom, amit valamilyen módon annak részei választottak, mint egy nem választott központi hatalom, amely sárkányokkal tartja fenn az uralmát. Ettől függetlenül

De más aktuálpolitikai áthallása is van a történetnek: amikor Cersei Danereys ellen érvel mondván, külföldről jött, idegenekből álló hadseregeket hoz, nem ismeri Westerost, és mindezt még egy kis faji megkülönböztetéssel, rasszizmussal is megtoldja. Az idegenekhez való viszony toposzai, a xenofóbia vagy az idegenek szeretete tehát itt is megjelennek.

Cersei, a xenofób?

Daeneryst nem tekinthetjük teljesen idegennek, hiszen Westeroson született és valójában amíg ki nem derül Jon származása, mindenki úgy tudja, ő a hét királyság törvényes uralkodója.

Attól függ, melyik törvényt nézi az ember. Valójában a Targaryenek eleve idegenként érkeztek Westerosra több száz évvel korábban – ahogy az avarok, a kelták vagy például a magyarok is Európába.

Igen, de Hódító Aegon és utódai évszázados uralkodása stabilitást hozott a kontinensnek. I. Jaeherys király alatt fogadták el az új trónöröklési rendet, amelyben a férfiak egyenes ágon ugyan megelőzik a nőket, de az egyenesági nőnemű leszármazottak előnyt élveznek az öröklésnél az oldalági férfiakkal szemben. Ennek értelmében Daenerys joggal gondolja, hogy ő a Vastrón örököse.

Ez alapján igen, de itt legitimációs elvek találkozásáról van szó. Aki Robert lázadását legitimnek tekinti, az nem tekinti legitimnek Daenerys trónigényét.

Szerintem a sorozat épp egy politikai szempontból nagyon izgalmas résznél tart, hiszen a rendszeren belüli ellenfelek egy, az egész királyság létét fenyegető külső ellenséggel néznek szembe, és rákényszerülnek, hogy összefogjanak ellene.

Igen, bár szerintem ez a szakasz inkább dramaturgiailag érdekesebb.

hiszen vannak sárkányai, hadseregei, mögötte áll a legtöbb uralkodói ház és ráadásul népszerűbb karakter. Ezzel szemben Cerseit csak két ház támogatja és nincs számottevő katonai ereje sem. Az egészet csak dramaturgiai lépésekkel sikerült elodázni. Valóban kérdéses az összefogás, de ehhez Cersei nem tud – és lehet, hogy nem is akar – sokat hozzátenni. Legfeljebb annyit tehet, hogy belülről nem akadályozza az együttműködést. Ami egyébként – ezt magyar politikai példák is jól illusztrálják – szintén nem lényegtelen.

A sorozat fő karakterei közt szerintem nagy különbség van a tekintetben, hogy idealista vagy realista módon politizálnak. Te valós szembenállásnak látod ezt?

Igen. Szerintem főleg a Starkok képviseltek úgymond „idealizált politikát”, ami meg is bukott. Egyedül Havas Jon maradt, de ne felejtsük el, hogy őt is megölték már egyszer, csak feltámasztották. A politika normál szabályai szerint ő is elbukott. Tehát az idealista politikusok elbuktak, vagy feltámasztották őket, vagy reálpolitikusokká váltak. Ilyen például Sansa Stark. Más idealistának mostanra már nem maradt tere.

Az elején Daenerys is idelistának tűnt.

Igen, valóban nála is végbement egy realizmus-tanulási folyamat.

Szerinted miért húzta az időt évekig Essoson mindenféle „hülyeséggel”, fő célja, Westeros és a Vastrón elfoglalása helyett? Ennek is dramaturgiai oka van?

Mit csinált Orbán Viktor ’94 és ’98 között?

Ezt tette Daenerys is. Nyert egy kis csatát, de tanulnia kellett, stabilizálnia kellett az erejét, szövetségeseket kellett szereznie. Hajlamos az ember a politikusok kész karakterét látni, és sokszor nem vesszük észre azt az akár évekig tartó tanulási folyamatot, amin keresztülmennek – már aki keresztülmegy.

Lehet magyar vagy európai politikusokat megfeleltetni a Trónok harca karaktereinek?

Szerintem erőltetett próbálkozás lenne. De modern ideológiák szempontjából lehet elemezni a karaktereket. Varyst például proto-szociáldemokratának gondolom, Tyrion pedig inkább protoliberális személyiség, aki a hatalommegosztás híve.

A protoliberális gondolkodó

A személyiség vagy a neveltetés, a szocializáció határozza meg végül egy karakter politikai irányultságát? Érdekes, hogy Tyriont nevezed liberálisnak, aki egy szerintem keményen konzervatív családból származik.

A szociálpszichológiában ismert jelenség, hogy akár egy konzervatív család egyik tagja is könnyedén válhat liberálissá vagy baloldalivá. A szocializáció többféleképpen működhet. Az esetek többségében persze reprodukálódnak a családi hagyományok.

Vannak reformerek – például Dorne vezetői, vagy Kisujj, aki egy proto-kapitalista személyiség. De nem véletlen a „proto”- előtag, hiszen ezek az ideológiák ebben a korszakban még nem léteztek. A középkori uralkodók között volt humánusabb és kegyetlenebb, volt harcosabb és pacifistább, netán humanista, vagy reneszánsz uralkodó, de a konzervatív és liberális fogalmak ebben a korszakban nehezen értelmezhetők. Olyan politikai szereplő Westeroson nincs, aki azt a demokratikus gondolatot képviseli, hogy nem kizárólag a nagy házak leszármazottai közül kell vezetőt választani, hanem a népet is be kell vonni a döntéshozatalba. Talán Tyrion kezd a végén ilyesmi elképzelésekről beszélni.

A vallási párhuzamot nézve a Hét Hite mintha sokkal demokratikusabb egyházszervezettel bírna, mint a középkori kereszténység.

Igen, a szekuláris hatalom Westeroson fontosabb volt, mint az egyházi hatalom, aminek az az oka, hogy a történet elsősorban az angol történelemből táplálkozik, ahol a vallásnak jóval kisebb szerepe volt, mint Magyarországon vagy a kontinentális Európában.

A világi uralomnak azért a Trónok harca világában is szüksége volt az egyházi legitimációra. Geroge R. R. Martin a Targaryen-ház történetét bemutató Tűz és vér című könyvben is leírta, hogy a nép csak akkor fogadta el a királyokat, ha az egyházat vezető fősepton megáldotta őket.

Igen, de a főseptont egy idő után nem volt nehéz manipulálni. Ez arra az időszakra emlékeztet, amikor a pápák nem rendelkeztek túl nagy autonómiával. Ezzel szemben, amikor a Főveréb és a verebek megjelennek, saját autonóm hatalmi bázisuk lesz. Ezt talán az invesztitúraharchoz lehet hasonlítani, amikor az egyház független, önálló szereplővé vált a társadalomban. De ők is azért válhattak önállóvá, mert Cersei megerősítette őket, hiszen úgy gondolta, hogy ezt őt segíti a Margaeryvel szemben folytatott küzdelmében. Ez jól mutatja azt, hogy néha olyan politikai következményei lesznek egy ilyen lépésnek, amiket a politikai cselekvő nem szeretett volna, hogy megtörténjen.

Melyik valláshoz hasonlít leginkább a Hét hite? Formailag, a társadalomban betöltött meghatározó szerepét és szigorú erkölcsi keretrendszerét nézve talán a kereszténységre, nem?

Lényeges különbség, hogy ez nem egyistenhit. Talán inkább az ókori római politeista valláshoz hasonlítanám, ahol a hit „velünk él”. Személyesebb, emberközelibb és kevésbé bürokratizált, mint a középkori kereszténység.

A politikai különbségeket mennyire határozza meg, az, hogy az északiak vallása egy sokkal ősibb, sokkal misztikusabb hit, amely átitatja a mindennapjaikat és az életük minden területén meghatározó?

Észak valóban egy más típusú, sokkal puritánabb erkölcsiséget képvisel, aminek biztosan van szerepe, de ez eddig nagyon nem jelent meg a sorozatban.

Mintha Északon sokkal nagyobb lenne a dolgok tétje. A tél is mindig oda érkezik először, az egész egy sokkal vadabb, szegényebb vidék. A fegyelemnek talán azért kell erősebbnek lennie, mert ott tényleg az életük a tét.

miszerint vannak délebbre, melegebb égtájakon, nagyobb jólétben élő, kicsit talán hedonista, kozmopolita népek és vannak az északi, fegyelmezettebb, ridegebb, puritánabb társadalmak. De ennek az is lehet az oka, hogy a királyság központjától távol élnek, kevésbé hat rájuk az uralkodó kultúra és kevésbé is tudják azt befolyásolni.

Ha még északabbra megyünk, ott van a Fal, és a falon túli világ, amiből a sorozat is kevesebbet mutat meg. Ehhez is lehet történelmi párhuzamot találni?

Igen, a Fal megfelelőjeként Hadrianus falát említeném, amely a Római birodalom védelmét szolgálta. De a Kínai nagy fal is nagyon hasonló. Ezekkel a falakkal mindig egy civilizáció próbálta védeni magát a rajta kívül álló hatásokkal szemben. Az ilyen falak a valóságban nem mindig tudnak nagyon sikeresen működni. A Fal ilyen értelemben eredményesebb volt, mert évszázadokig nem jött át rajta az ellenség. A falon túli világ érdekes szereplői a vadak, akik a Hét királyság népeivel szemben egyfajta demokratikus társadalomban élnek és maguk választják a vezetőiket.

Elég sajátos demokrácia az, amelyben a „ha nem tetszik, amit csinálsz, agyonütlek” elv érvényesül…

Igen, valóban nem egy modern demokrácia, proto-demokratikus berendezkedés. De mégsem születési jogon öröklődik a vezetés.

A politikai rendszereket mind el lehet helyezni egy fejlődési vonalon? Mondhatjuk, hogy vannak fejletlenebb és fejlettebb társadalmi berendezkedések?

Szerintem igen, mert

A modern demokratikus gondolat szerint azt, hogy egy politikai közösségben mi történjen, ne isteni felhatalmazással vagy öröklött hatalommal rendelkező uralkodónak, hanem valamilyen módon magának a közösségnek kell meghatároznia. Egyes elemei jelen voltak már az ókori görög társadalomban, de alapvetően modern gondolatról van szó. Ez egy olyan erejű elképzelés, amellyel nehéz vitatkozni, amelynél nehéz jobbat kitalálni. Nehéz érvelni amellett, hogy a népnek jobb, ha egy ember uralkodik. Ezt bizonyítja, hogy a modern autokratikus vagy hibrid rendszerek is demokratikus keretekben működnek. Ez nem jelenti azt, hogy mindig a mai típusú demokrácia lesz az általánosan elterjedt társadalmi rendszer, de az öröklött vezetéshez való visszatérést nem tartom valószínűnek.

Mennyire függ össze a politikai rendszerek fejlettsége a kulturális fejlődéssel? A vadak esetében látszólag nem egyenesen arányos a kettő.

Igen, de a vadak társadalmában egy elszigetelt, törzsi típusú demokrácia alakult ki.

Ez a berendezkedés fejlődhet az abszolút monarchia irányába vagy demokratikus irányba. Az európai politikai rendszerek fejlődésében a felvilágosodásnak nagy szerepe volt, de ilyesminek nem látjuk elemeit, feltételeit Westeroson. A legokosabb gondolkodók is a középkori filozófusokra hasonlítanak. Nincsenek olyan innovatív gondolatokat képviselő, felvilágosult szereplők, akik ezt a fejlődést segítenék. Talán Tyrion Lannister és Varys állnak ehhez legközelebb, de ők sem politikai gondolkodók, hanem politikusok.

A politológus szemével kik a legérdekesebb karakterek, és neked, mint Tóth Csabának kik a kedvenc karaktereid? Mennyire van átfedés a kettő között?

Politológusként Tyriont, Tywint és Daeneryst említeném, akik a legérdekesebbek és a legkomolyabb jellemfejlődésen mennek át. De Varyst is közéjük sorolom, szerintem nagyon izgalmas karaktere a sorozatnak. Nagy az átfedés!

A bukott politikus

Nem említetted Havas Jont, aki a sorozat egyik legnépszerűbb szereplője.

Szándékosan provokatívan fogalmazok, de

egy politikailag sikertelen karakter, akit a „rossz király” példájának tekintek. Egy dolga lett volna, amikor megválasztották az Éjjeli őrség kapitányának: kívül tartani a vadakat. Erre épp az ellenkezőjét tette, beengedte őket. Megölték, mert a saját emberei lojalitását nem tudta biztosítani. Modern kifejezéssel azt mondanánk, belülről puccsolták meg. Ezután megválasztják Észak királyának, és rögtön behódol Daenerysnek, hogy ideig-óráig fenntartsa a királyságát. Bizonyára nagyon jó ember, de gyakorlatilag folyamatosan a saját politikai közössége elvárásaival ellentétesen politizál.

Rosszul dönt krízishelyzetekben? Az egész képet kívülről nézve alapvetően igaza van, hiszen a külső fenyegetettség ellen próbál küzdeni minden eszközzel.

Nekünk külső szemlélőként könnyű, mert tudjuk, hogy tényleg komoly veszély fenyeget a falon túlról. Az, hogy ő ezt felfedezi és egyfajta messianisztikus tudattal, a saját igazáról meggyőződve küzd, nem mentesíti a politikai hibái alól. Egyébként szerintem nincs igaza. Ha ő azt gondolja, hogy Westeros számára a mások serege a legnagyobb fenyegetés, akkor jó vezetőként azzal tenné a legtöbbet, hogy megpróbálja meggyőzni erről az embereket, nem azzal, hogy behívja a vadakat, akikkel az északiak láthatóan képtelenek együtt élni. Semmit nem tett azért, hogy az Éjjeli Őrséget meggyőzze politikája helyességéről. Amikor leszúrták, politikailag elbukott.

Ha jobban megnézzük, minden egyes alkalommal, amikor Jonnak sikerült valamit elérnie, azt külső segítségnek köszönhette. A vadak elleni csatát elvesztette volna, ha nem segít Stannis serege, a Boltonok ellen is veszített volna, ha az utolsó pillanatban nem érkeznek mag a Völgy lovagjai. Ha most kap egy sárkányt, úgy megint kényelmes lesz a helyzete. Havas Jonnak lehet igaza, lehet hős – a történelem is tele van hősökkel, akik jókor voltak jó helyen –, de attól még, mint vezető, szerintem csapnivaló.

Utolsó kérdésem a Trónok harca utolsó nagy kérdéséről: ki lenne a legjobb király Westeros népe számára?

Természetesen Tyrion lenne a legjobb király, de az ő trónra lépése nem valószínű, hiszen gyengébb a trónigénye. A reális lehetőségek közül Daenerys megfelelően mérsékelt uralkodása lenne szerintem a legjobb. Erős Kistanáccsal, a hatalom erősebb megosztásával, és a házaknak adott nagyobb autonómiával.