A faji politika értelme

„A rasszizmus, vagyis a fajpolitika térnyerése hátterében nem csupán tudatlanság és előítélet áll, de az nem is puszta ideológiai figyelemelterelés. A faj kérdését nem szabad puszta »identitáspolitikaként« félredobnunk. A faji politika 21. századi térfoglalása a globális erőszakrendszer struktúraváltozásának előjele. Azt jelzi, hogy a kizsákmányolás és alávetés rendje mindinkább azoknak a típusú erőszakgyakorlatoknak és ideológiai struktúráknak a mentén fog kirajzolódni, amelyek ma a faji fenyegetést jelentő »migránsok« éheztetésének és jogtalan bebörtönzésének, a fehér keresztény kultúrára veszélyt jelentő muszlimok elleni terrorakcióknak képezik az alapját, de amelyek mindinkább beépülnek nem csak a politikai retorikába, de a politikai intézmények normálműködésébe is.

A baloldalnak ezzel a tendenciával szemben nem szabad tétlennek maradnia. Nem elégedhet meg a minden emberi élet – bőrszíntől, vallástól, kultúrától független – egyenlő státuszának igenlésével (jóllehet, ez sem volna kevés, és a baloldal jól tenné, ha a burzsoá maníroktól való puszta undora miatt nem minősítené mindezt kritikátlanul »identitáspolitikának« és nem fordítana hátat az egyetemes emberiesség eredendően baloldali eszméjének). Ennél tovább menve a baloldalnak fel kell mutatnia az egyenlőkként, szolidaritásban való együttlétezés valóságos, gyakorlati formáit – úgy a személyes és helyi szintű közösségépítés, mint pártpolitikai programírás és politikai hálózatépítés területén.

A baloldalnak a fajpolitikával szemben egész politikai életét olyan módon kell megszerveznie, hogy az az emberi együttlétezésnek ne mint kibékíthetetlen és szükségképpen egymás elpusztítására vagy kizsákmányolására ítélt erők végeérhetetlen harcának, hanem mint az egyenlők testvériségének a képét mutassa fel.”