Megvan a bizonyíték: nem Őszöd volt a Gyurcsány-korszak legnagyobb botránya

„A teljes tisztánlátáshoz tekerjük vissza a naptárt bő 13 évvel! 2006 márciusában járunk; az akkori választási kampány csúcspontjaként az orosz elnök a magyar kormányfő otthonában ebédel. Aztán megjelenik egy bejegyzés Gyurcsány Ferenc – ma már elérhetetlen – blogjában, amely az Alapítvány a Modern Baloldalért (Amőba) portálján futott. Idézzük: »Munka után sztorizgattunk Putyin elnökkel – mint ahogy ezt teszik mások is –, történeteket mesélve ismerősökről és ismeretlenekről, közel- és régmúltról. A kívülről szigorúnak és keménynek tűnő elnök sok mosollyal, helyenként nevetéssel kísért történetei minket is jól elszórakoztattak. Dolgoztunk is, persze: az illetékes minisztereket a következő hetekben elküldöm Moszkvába, hogy folytassák a tárgyalásokat a gázvezetékről és a logisztikai központ építéséről. Mikor lekísértem és elbúcsúztam tőle, a kézfogást követően gyorsan megölelt, úgy, ahogy ezt az európai politikusok többségével tesszük, hiszen velük évente négyszer, ötször találkozunk. De Putyin elnöknek ez volt az első ilyen gesztusa. Jólesett.«

S hogy mi történt ezután? Néhány fontos pillanat dióhéjban:

2006 júniusától Gyurcsány régi harcostársa, Szilvásy György felügyelte a nemzetbiztonsági szolgálatokat. Aztán szeptemberben a magyar kormányfő már közös energetikai projektekről egyeztetett Szocsiban Putyinnal; itt az orosz elnök példaként állította más európai országok elé a Budapesthez fűződő kapcsolatait.

2007 elején az NBH-t vezető Galambos Lajos beengedte a KGB-utód orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) szakembereit a magyar polgári titkosszolgálat főhadiszállására, hogy segítségükkel szűrjék ki a Fidesz-barát munkatársakat.

2007 márciusában Putyin Moszkva melletti rezidenciáján fogadta Gyurcsányt, majd két hónap múlva az orosz elnök Bécsbe látogatott, hogy Ausztriával is dinamizálja kapcsolatait.

Júniusban az osztrák OMV váratlanul 10-ről 18,6 százalékra növelte részesedését a Molban, és jelezte: irányító többséget kíván szerezni a budapesti olajóriásban. A magyar multi vezérkara viszont egyértelműen az orosz állam strómanjaként azonosította az OMV-t.

Egy újabb hónap elteltével Gyurcsány a szaranszki finnugor fesztiválra látogatott Putyin meghívására, majd 2008 februárjában aláírták a Kremlben a Déli Áramlat gázvezeték magyarországi szakaszának megépítéséről szóló egyezményt.

Egy évvel később Moszkvában újra találkozott a miniszterelnökké avanzsált Putyin és a Magyarországon immár kisebbségből kormányzó Gyurcsány.

Aztán 2009. március 21-én a magyar kolléga lemondott a miniszterelnöki pozícióról, 28-án pedig az MSZP-elnöki székét is hátrahagyta. Ezen a ponton az OMV sürgősséggel eladta az időközben 21,2 százaléknyira hízott Mol-csomagját az orosz hadsereg fő üzemanyag-szállítójának, a Szurgutnyeftyegaznak. Azaz nyilvánvalóvá vált, hogy az osztrák cég az oroszok kijárójaként működött – Gyurcsány távozása után azonban Moszkva egyértelmű helyzetet teremtett.”