Hangsúlyozta, a valóságos menekültek és a gazdasági migránsok megkülönböztetésének fontosságát, ami szerinte vegyes csoportok esetén nagyon nehéz, de meg kell tenni.
Az 1951 Genfi Egyezmény szerint menekültnek minősül, aki vallási, etnikai, társadalmi hovatartozása okán vagy bármilyen egyéb csoporthoz tartozása miatt, igazolhatóan üldöztetést szenved – idézte, hozzátéve, hogy az államok kötelesek az ilyen személyeket védelmükbe venni.
Az állam egy olyan entitás, amelynek tagjai bizonyos kulturális, történelmi, nyelvi, politikai vagy egyéb azonossággal rendelkeznek. Az állam egy szükségszerűen kizárólagos, „exkluzív klub”. Olyan, mint egy vadásztársaság, amelynek tagjai a vadászok, akiktől elkülönülnek a „nem vadászok” – közölte. Schabert szerint aki szeretne a klub, vagyis az állam része lenni, akkor kérhet tagságot, ha elfogadja annak szabályait.
Arisztotelész szerint az azonos poliszokban élő emberek azonos módon gondolkodnak, a társadalmi szerződés elmélete szerint a társadalmak alapja egy állampolgárai közötti, kölcsönös bizalmon alapuló szerződés. Az államot tehát egy emberek közti „egyezségként” kell elképzelni – jegyezte meg.
Hozzátette, az emberek ilyen egységekbe tömörülnek, és nehéz elképzelni, hogy mindenki egyetlen ilyen egység, egy globális állam része. Tilo Schabert szerint sokan érvelnek a globális állam alapításának gondolata mellett, de szerinte az egy téves gondolat.
Az államokat határok választjál el, és senkinek nem emberi joga, hogy ezeket átlépje, és oda menjen, ahová akar. Az államoknak joguk van saját határaik felett kontrollt gyakorolni – emelte ki Schabert.
A migrációs válság problémáira szerinte az egyik megoldás, hogy minden migráns számára világossá kell tenni a jogaikat és az államok jogait, amihez jó eszköz lehet a közösségi média. Az államok kormányainak pedig gyakorlati politikájukban egyaránt figyelembe kell vennie az állam és a migránsok jogait.
Fotók: Földházi Árpád