Nem véletlen – mondta az államtitkár – hogy a kormány ezt a két programot egymás után indította el, ugyanis az urbanizáció és az ellenurbanizáció olyan kihívások, amelyek párhuzamosan jelennek meg. Az urbanizáció jelensége a 18. század végén jelent meg, a 19. és a 20. századot azonban már uralta. Jelenleg a Föld felszínének 2 százalékát foglalják el a városok, amelyekben az emberiség lakosságának 55 százaléka él és ezek a közösségek felelnek a világ fogyasztásának a 75 százalékáért. Az urbanizáció folyamata azonban egyre inkább erősödik, az előzetes számítások szerint 2050-re az emberiségnek már a 65 százaléka él majd városokban.
Készülni kell az ellenurbanizációra
A városiasodással párhuzamosan azonban fel kell készülni az ellenurbanizációra is, amikor a városi népesség vidékre áramlik. Ennek a folyamatnak az egyik hajtóereje az életminőségi feltételek romlása (kosz, szmog, zsúfoltság), ami miatt a középosztály elmenekül a városokból, a másik pedig az, hogy ismét trendivé válik vidékre költözni.
A jövő harmadik fontos kihívása a digitalizáció, amelynek a fejlesztései a gazdaságra, a munkaerőpiacra jótékony hatást gyakorolnak, az emberek életét azonban negatívan is befolyásolhatják. Az államtitkár jó példának a dolgok internetét (internet of things), rossz példának viszont az otthonról történő online vásárlást említette. Utóbbi azért jelenthet problémát, mert ha ez tömegessé válik, akkor akár az is előfordulhat, hogy kihalnak a városok közösségi terei. Ez is mutatja, hogy a jövőben a digitalizáció hatásait is figyelembe kell majd venni a városok tervezésénél – tette hozzá.
Globalitás vagy lokalitás?