Orbán Viktor béketerve a nemzetközi figyelem középpontjában
Íme a nemzetközi visszhang Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin tárgyalásáról.
„Vesszen Orbán” – ez a fő cél Gyurcsány szerint. A volt miniszterelnök az arab tavaszból merít ihletet a NER megbuktatásához. Beszédében már a Jobbikkal való együttműködést készíti elő. A DK évértékelőjén jártunk. Tudósítás.
A Sofitel Hotelt ugyan alig találom, de a kvízmestert, Vágó Istvánt szerencsére igen. Épp tíz méterről is jól hallható, csattanós puszit vált Molnár Csaba talán feleségével. Már biztosan tudom: jó helyen járok. Megérkeztem a „Magyar Köztársaság volt miniszterelnökének”, ahogy a DK-sok hívják, évértékelőjére.
Elegáns hotel vár, a padlón vörös szőnyeg, a rendezvény jól szervezett. A múlt vasárnapi szoci előválasztós, szocreál épülethez képest valóságos felüdülés itt lenni. Még tiszta pohár is van, nem úgy, mint a szociknál. Ott csak használt, majd általam elmosott műanyag volt. Itt nem járkálhatok összevissza. Egyből megkérdezik, honnan jöttem. Bezzeg a szociknál a Villányi úton. „Hogy álltok a számlálással? A többit is megszámoltátok már?” Ott ezt kérdezték tőlem. Szavazatszámlálónak hittek. Az átlagéletkor egyébként hasonló. Itt is én vagyok a legfiatalabb.
Pogácsa és szendvics viszont nincs. A szociknál volt. Kartondobozban.
„Biztosan okosságokat fogsz írni”
Leülök az utolsó sorban. A széken kampányfüzet. „Merjünk hazafiak lenni” – üzeni.
Elmegy mellettem Varju László, Gréczy Zsolt, Vadai Ágnes, Vágó István. Betoppan Szűcs Erika is. Elbizonytalanodom. Ha itt van Szűcs Erika, valahol pogácsának is lennie kell.
Hirtelen taps a semmiből. Dobrev Klára lép be a terembe. Gyurcsány még sehol.
– Leülhetek melléd? – Bök oldalba egy 50 körüli nő.
– Persze – mondom röviden.
– Tied? – Kérdezi a DK-s szóróanyagára mutatva.
– Dehogy – vágom rá rögtön.
– Mit csinálsz? – Bambul a laptopom képernyőjére.
– Tudósítok.
– Kihez?
– Mandiner – Próbálok rövid lenni.
– És okosságokat fogsz írni?
– Azt írom, ami elhangzik.
– Akkor biztosan okosságokat fogsz írni– nyugtázza elégedetten, majd leül mellém.
Feláll mindenki. Felállok én is. A Himnusz vagy a Szózat következik. Egy frászt. Az Örömóda. Mindegy, állva maradok. Az Örömódát hallgatva jut eszembe a mentőötlet. Picit arrébb tolom a székem, így már biztos nem látja a nő, miket írok.
Vége a dalnak. Mindenki leül. Én még állok. Várom a Himnuszt.
Himnusz helyett Gyurcsány
Hiába várom, nem jön. Helyette Ferenc a színpadon. Most már én is leülök.
Három sztorival kezd a volt kormányfő. Egy autista kisfiú (Levente) történetéről, egy devizakárosult családról (Éva és Károly) és egy genetikai rendellenességgel született kislányról (Noémi) beszél. „Azért fizetünk adót, hogy Noémi ne haljon meg, hogy Éva és Károly ne kerüljön utcára, hogy Leventének teljes élete legyen” – mondja. A magyar állam viszont nem segít ezeken az embereken – teszi hozzá.
Lehet ezt még fokozni. Tudja ezt Gyurcsány is. Meg is teszi.
Ehhez képest Orbán magángéppel megy meccsre – Gyurcsány szerint ilyen egyszerű történetekből áll a magyar élet.
„Mi fogunk nyerni. Csak ki kell bírni”
Az a kormány, amelyik elhazudja a jelent, elcsalja a jövőt, az elárulja a népét – folytatja, vélhetően nem saját egykori kormányára utalva, hanem Orbánéra. Gyurcsánynak annyira megtetszik saját mondata, hogy ígéri „megtanulja”.
„Ne tévessze önöket meg, hogy politikai értelemben lehet, hogy sikeresek, hiszen nyertek. De történelmi értelemben gyalázatosak. Történelmi értelemben a magyar kormányfő kormánya bukásra van ítélve.
Mi fogunk győzni. Ti meg mi. Csak ki kell bírni mindezt”
– lelkesíti a híveket a szónok.
Megcsillogtatja olvasottságát is. Hararitól, Orbán Viktor egyik kedvenc izraeli történészétől idéz.
Orbánt a félelem legnagyobb mesterének nevezi, aki szerinte nem a menekültek ellen, hanem azok érkezéséért harcol. Politikai gazembernek nevezi, akinek esze ágában sincs a migráció problémáját megoldani.
Gyurcsány és a hazafiság
Elkezd a hazafiságról beszélni. „A hazafiság nem önsajnálat, nem dagadó kebel. A hazafiság nem a magyarság különlegességéről szól.”
Szerinte a magyarok nem különlegesebbek, jobbak, mint bárki más. Hazafinak lenni pedig „nem a székely himnuszt énekelni kettő kisfröccs után. Nem búbánatosan lengetni a magyar zászló. Nem megkönnyezni a magyar csapat győzelmét.”
– zárja ezt a részt.
Salvini és Orbán azt mondja: „haljatok meg”
Míg mi Európában úgy, ahogy, de élünk, addig a világ nagyobb része „nem él”. Ezért jönnek hozzánk olyanok, utal a migránsokra, akik segítséget szeretnének kérni tőlünk. Nekik Orbán meg Salvini segítség helyett azt üzeni, hogy „haljatok meg”. „Ők lennének a keresztények” – így a migrációról.
A lázadás hazafias kötelesség – teszi hozzá. Szerinte ma lázadnak a tanárok, lázadnak az orvosok, de lázad a Quimby is, amikor arról énekel, hogy
„fel a kezekkel, aki nem akar félni! Segget nyalni, kussban remélni.”
Az önmagát felgyújtó tunéziai zöldségesre, Mohammed el-Búazízira is kitér, mondván, az ő halála vezetett a változáshoz, az arab tavaszhoz.
Jobbikkal vagy nélküle?
Összeállt a parlamenti és a parlamenten kívüli ellenzék – elemzi az őszi eseményeket, majd elmondja, szerinte nem az a lényeg, hogy ki miket mondott korábban, hanem az, hogy mit mond most. Szerinte ilyen összefogás „soha nem volt még a magyar történelemben.” Azt viszont nem tudja, hogy mindez mikor fogja megtörni Orbán rendszerét, megtöri-e egyáltalán 2022 előtt. „Egy dolgot tudok. Meg akarok velük küzdeni, mert szeretem a hazámat.”
Magyarországon sok párt igen nagy utat tett meg, a liberális Fideszből például nemzeti populista párt lett – mondja. Őt azonban kevésbé érdekli az út, mint a cél. Nem kívánja senkitől, hogy szeplőtlenül érkezzen a küzdelembe, vagy, hogy ne tévedjen, ne hibázzon. Csak azt kívánja, hogy a célban értsen egyet vele, és akkor ebben a küzdelemben közösen tudnak küzdeni. A nézeteltéréseket pedig majd az „átkozott rezsim” bukása után demokratikus vitában rendezik. Most viszont „hazafiatlan diktatúraépítőkkel” állnak szemben.
Az EP-választásnak szerinte egy tétje van:
Macron és Merkel Európáját akarjuk, vagy Salvini és Orbán „ijesztgetésre és konfliktusgerjesztésre épülő Európáját”.
Visszafogottan azt tudom mondani, hogy vesszen Orbán – fejezi be Gyurcsány.
A beszédnek vége. Taps.
Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt a mellettem ülő nő. Mintha örülne, hogy vége.
Végül csak felcsendül, amit az elején hiányoltam. DK-s keménymaggal még sosem énekeltem Himnuszt. Most ez is megvolt. Pogácsát viszont tényleg nem találtam.