Ökopolisz-vita: liberális demokráciában vagy kompetitív autoriter rendszerben élünk?

Nyugati liberális demokrácia vagy diktatúra, esetleg valami egészen más? Vagy valóban egy kompetitív autoriter rezsimben élünk? Szűcs Zoltán Gábor (MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont - Politikatudományi Intézet) és Filippov Gábor politológusok e kérdésekre keresték a választ az LMP-alapítvány Ökopolisz rendezvényén szerda este.

A „kompetitív autoriter rezsim” kifejezés Steven Levitsky és Lucan A. Way Competitive Authoritarianism című munkájukból ered és egy olyan rendszert fed le, amiben létezik még versengő politikai elit, van benne politikai pluralizmus és még a választásoknak is tétje van, tehát világosan megkülönböztethető a tisztán tekintélyelvű rendszerektől, azonban a versenyfeltételek nem egyenlőek. A rendszerről szóló elmélet szerint a médiatúlsúly, a pénzügyi aránytalanságok, az ellenzéki pártok és politikusok mozgásterének folyamatos korlátozása, alkalmi hatósági zaklatások ahhoz vezetnek, hogy a kormánypártok tényleges többsége nem demokratikus eljárások közepette alakul ki.

Ezt vitatták meg a kerekasztal-beszélgetésen az LMP-s Ökopolisz Alapítvány új, Ellensúly című közéleti folyóiratának bemutatója alkalmából, Stumpf András moderálása mellett.

„A mai legmegosztóbb értelmiségi vitakérdés egyértelműen a rezsimvita, melynek fő tárgya, hogy Orbán Viktor rendszere csupán csak egy variációja a nyugati liberális demokráciának, vagy attól rendszerszerű eltéréseket mutat-e. Valóban egy kompetitív autoriter rezsimben élünk?” – kezdte kérdésfeltevéssel Szűcs Zoltán Gábor.

Filippov Gábor azt mondta: nem szabad azt gondolni, hogy ez egy stabil struktúra. „A kompetitív autokráciák új jelenségek, alig harminc éves múltra tekintenek csak vissza; és egy ilyen rendszer folyamatos mozgásban van, hiszen a demokrácia látszata és a verseny korlátozása közötti folyamatos egyensúly biztosítása az elsődleges feladata” – mondta. Mégis hosszú évekig képes fennmaradni egy ilyen rendszer.

„Itt más kérdések vannak, mint egy liberális demokráciában, és ezen kérdésekre más válaszokat is kell adni; a tiszta autokráciától azonban még messze vagyunk, bár nagy lendülettel haladunk ebbe az irányba” – fejtegette aztán Szűcs. Szerinte „ez olyan, mint egy hógolyó, ami gurul a hegyoldalon, szinte megállíthatatlan. A Fidesznek azonban nem érdeke a tiszta autokrácia, hiszen nincsen rákényszerítve”.

Szűcs szerint a rendszer egyik legnagyobb csapdája, hogy nincsenek benne krízishelyzetek, a regresszióra szinte semmi esély. Emiatt

hiszen „a Fidesz már felépítette a fegyvereket, de azokat még nem élesítették”. Ilyen az előadó szerint a civil törvény, az ellenzéki pártok felszámolásának veszélye, de meglátása szerint az MTVA is.

„Ez a rendszer folyamatosan önmaga újrakalibrálásból él, amihez három alapra támaszkodhat, a legitimációs, az intézményi és a repressziós pillérére” – fejtegette Filippov Gábor, aki a médiaholding ügyére is utalt.

Az LMP-s alapítványi folyóirat vitaestjén Szűcs arról is beszélt: az ellenzék szerepe egy ilyen rendszerben a „rendszeren kívüli gondolkodás”, hiszen a rendszer úgy van beállítva, hogy csak rossz lehetőségek vannak az ellenzék számára. Ezért egy „antiorbanista” ellenzékre van szükség. „A mostani összefogás azonban más, mint a régi összefogások, április óta új politikai valóságban élünk ezért újra kell gondolnia mindenkinek a helyét a politikában” – mondta Szűcs Zoltán Gábor, aki szerint totálisan megalázó vereség érte az ellenzéket tavasszal, de az utcán mégiscsak cselekedni akaró emberek vannak.

Szűcs úgy látja: a mostani tüntetések sem mások, mint az eddigiek.

Most inkább az innovációs húzások az érdekesek, eddig ez hiányzott. „Itt az újbalos diákok és a szakszervezetek együttműködése, az obstrukció és az MTVA-székházban történtek az újak.”

„Sokan azt mondják, hogy ebben az országban már meghalt a parlamentarizmus, én úgy gondolom december 12 óta újra van. Hiszen mi az obstrukció, ha nem parlamenti eszköz? – tette fel a kérdést Szűcs. Szerinte a „most zajló események mindenki számára nagy pillanatok. A pártoknak, a civil, de még a szakszervezetek számára is”. Pont ezért van most bajban az MTA politológusa szerint a Fidesz: mivel a gyors, újító reakcióktól elszoktak már, hiszen eddig semmilyen intézkedésükre nem volt érdemi válasz az ellenzék részéről, most „zavar van az erőben”.

Filippov Gábor zárásként kifejtette, hogy az általa hibridnek nevezett rendszer és Csizmadia Ervin hibrid rendszere teljesen más, így egymás füle mellett beszélnek el. „2010-ben egy konszolidált liberális demokrácia volt, ma egy autoriter, tekintélyelvű rendszer épül, a kettő messze nem ugyanaz” – mondta. „A mostani rendszer unszabályokat alkot és nem szabálytalanságokat követ el. Ez itt a legnagyobb különbség. Ez olyan, mint kosárlabdában faultolni vagy az ellenfelet csak 10 kg-os labdával engedni játszani. A 2006-os rendőri túlkapás egy hatalmas fault volt, de csak fault. Az szabálytalan volt, de nem unszabály. A mai rendszer azonban unszabályokat alkot” – mondta végül Filippov az LMP-alapítvány folyóiratbemutatájának vitaestjén.