Nyugati liberális demokrácia vagy diktatúra, esetleg valami egészen más? Vagy valóban egy kompetitív autoriter rezsimben élünk? Szűcs Zoltán Gábor (MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont - Politikatudományi Intézet) és Filippov Gábor politológusok e kérdésekre keresték a választ az LMP-alapítvány Ökopolisz rendezvényén szerda este.
A „kompetitív autoriter rezsim” kifejezés Steven Levitsky és Lucan A. Way Competitive Authoritarianism című munkájukból ered és egy olyan rendszert fed le, amiben létezik még versengő politikai elit, van benne politikai pluralizmus és még a választásoknak is tétje van, tehát világosan megkülönböztethető a tisztán tekintélyelvű rendszerektől, azonban a versenyfeltételek nem egyenlőek. A rendszerről szóló elmélet szerint a médiatúlsúly, a pénzügyi aránytalanságok, az ellenzéki pártok és politikusok mozgásterének folyamatos korlátozása, alkalmi hatósági zaklatások ahhoz vezetnek, hogy a kormánypártok tényleges többsége nem demokratikus eljárások közepette alakul ki.
Ezt vitatták meg a kerekasztal-beszélgetésen az LMP-s Ökopolisz Alapítvány új, Ellensúly című közéleti folyóiratának bemutatója alkalmából, Stumpf András moderálása mellett.
„A mai legmegosztóbb értelmiségi vitakérdés egyértelműen a rezsimvita, melynek fő tárgya, hogy Orbán Viktor rendszere csupán csak egy variációja a nyugati liberális demokráciának, vagy attól rendszerszerű eltéréseket mutat-e. Valóban egy kompetitív autoriter rezsimben élünk?” – kezdte kérdésfeltevéssel Szűcs Zoltán Gábor.
Filippov Gábor azt mondta: nem szabad azt gondolni, hogy ez egy stabil struktúra. „A kompetitív autokráciák új jelenségek, alig harminc éves múltra tekintenek csak vissza; és egy ilyen rendszer folyamatos mozgásban van, hiszen a demokrácia látszata és a verseny korlátozása közötti folyamatos egyensúly biztosítása az elsődleges feladata” – mondta. Mégis hosszú évekig képes fennmaradni egy ilyen rendszer.