Ugyanakkor, ha összehasonlítom a közmunkából eredő nettó 53 ezer forintot azzal a nettó 130-150 ezer forinttal, amit ma általában biztosan meg lehet keresni akár általános iskolai végzettséggel is az elsődleges munkaerőpiacon, akkor tényleg oda jutunk, hogy az egyik állapot nagyságrendekkel jobb a másiknál. És a piac alapjában véve hisz a racionalitásban, az ember józan belátási képességeiben, hogy aztán értetlenkedve tárja szét a kezét mégis több száz HR-vezető ebben az országban, és tegye fel a kérdést: a hátrányos helyzetűek és a cigányok megelégszenek a közmunkával is? Ez persze így nem jelenthető ki, a cigányok önmagukban, erősen általánosítva nem elégszenek meg a közmunkával. Bőven elég gond az, hogy akik pedig mégis, azok
olyan mértékben hiányoznak a munkaerőpiacról, hogy az a magyar gazdaság közép-, és hosszútávú fenntarthatóságát veszélyezteti.
Egészen furcsán hangozhat, de a kormányzat az elmúlt 2 ciklusa során gyakorlatilag kikövezte a cigányok számára a felzárkózás útját. Végig kellene menni rajta. A bölcsődei férőhelyek növelése, valamint a kötelező óvodáztatás segít a szocializációs hátrányok leküzdésében, miközben minden rászoruló gyermek meleg ételt kap immár az év teljes szakaszában. Az általános iskolákat folyamatosan újítja fel az állam, és a gyermekétkeztetés itt is nagyon sok szegény sorsú diáknak könnyíti meg az iskolát. A szakközépiskolák lennének valójában az igazi felzárkózást és integrációt kínáló hidak a roma gyerekek számára – minden adott hozzá, hogy használják is azokat. A szakközépiskolákban rengeteg a szabad kapacitás, a hiányszakmákkal pedig azonnal el lehet helyezkedni, általában 180-200 ezer forint körül kezdő fizetésekkel, arról nem is beszélve, hogy ez már nem feltétlenül jelenti a valóban nehéz és valóban megterhelő szalag-munkát.
És mindezt el lehet érni 18 éves korára minden gyermeknek. Megismétlem: minden gyermeknek.
Akkor is, ha csak cigányokkal járt egy osztályba, és akkor is, ha erőszakkal kellett másik iskolába kerülnie, hogy meglegyen a sokszínűség illúziója. Semmi más nem kellene hozzá, mint élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az állam teremtett meg. Nagyon sok cigány fiatal valahol a 16., 17. életév környékén bukik el (azaz, majdnem célba ért!) és hagyja ott az iskolát – később számtalanszor bánva meg ezt a döntését. És marad majd a feketegazdaság, az idénymunka, a napszám, a közfoglalkoztatás.