Valaki mellettem – az állami gondozásban élő gyermekek fejlődéséről

2018. október 28. 16:17

Az állami gondozásban nevelkedő gyermekek fejlődésében nem találhatóak meg azok az állandó minták, amelyek kortársik életében alapvető, nélkülözhetetlen tényezők. Magyarországon a nevelők túlterheltsége is nagy problémát jelent. Szerencsére vannak megoldások, amelyek segítségével a gyermekek egészséges érzelmi fejlődése biztosítható.

2018. október 28. 16:17
Leszkovszki Emma

Életünk korai időszakában minden apró inger közvetlenül hozzájárul jövőben kialakított kapcsolataink minőségéhez, hogy kikké válunk, hogyan formálódik személyiségünk. Olyan alapvető mintákhoz igazodunk, amelyek ebben a zűrzavaros világban egy biztos pontot, egy kapaszkodót adhatnak, amelyekre nem csak időszakosan, hanem hosszútávon számíthatunk.

Minden magyar gyermekotthonnak biztosítani kell elérhető pszichológiai segítséget

Az állami gondozásban nevelkedő fiatalok számára nagyon nehéz, csaknem lehetetlen feladat olyan értékeket, mintát találni, amelyekre az élet minden területén támaszkodhatnak. Fiatalon, kiforratlan személyiséggel kerülnek lelki egészségüknek ártó családi környezetből egy ideiglenes otthonba, ahol kiválasztják a számukra megfelelő, végleges gyermekotthont. Új emberekkel, új környezettel, idegen szituációkkal kell itt megismerkedniük, majd a folyamat kezdődik elölről az immáron állandó gyermekotthonban. Társaikkal, nevelőikkel, a gyermekfelügyelőkkel való megismerkedés, az új szabályokhoz való alkalmazkodás sajnos nem egyszeri feladat. A magyar gyermekotthonokban az ott dolgozók gyakran cserélődnek, ami miatt a gyermekeknek folyamatosan új emberekhez, általuk képviselt új értékekhez, kell alkalmazkodni. Törvényes gyám kijelölésére bár sor kerül, ők inkább az adminisztratív feladatok ellátásával foglalkoznak, nem vesznek részt a gyermekek mindennapi életében.  

A nevelők túlterheltsége is nagy probléma.

Az otthonok vezető nevelői az adminisztrációtól kezdve az alapvető házimunkákig terjedő feladatok széles körét látják el. Nagyon ritka, hogy ezek mellett lehetőséget teremtsenek mindegyik gyermek lelki egészségének, tanulmányaiban való haladásának felügyeletére. A gyermekek számára ebből fakadóan a legnagyobb hátrány a figyelem, a törődés, a motiváció hiánya, hiszen nincs egy olyan állandó környezet vagy hozzájuk közel álló személy, amely segítene nekik megtalálni saját értékeiket, tehetségüket. Minden Magyarországon működő gyermekotthonnak biztosítani kell elérhető pszichológiai segítséget, amely a fent említett problémákon enyhíteni képes, gyermekek részéről azonban megfigyelhető egyfajta idegenkedés belső problémáik, fájdalmaik feltárásától. Elhelyezésük korai szakaszában, az ideiglenes otthonokban végbemenő felmérés keretein belül minden esetben sor kerül pszichológussal való beszélgetésre, amely során feltérépezik mentális, lelki egészségüket, hogy aztán annak megfelelő segítségben és elhelyezésben lehessen részük. A gyermekek számára ekkor világossá válik, hogy a megosztott személyes információkat a pszichológusok kénytelenek továbbadni. Talán innen ered elzárkózásuk a pszichológusok által felajánlott segítség elől.

Látható, hogy az állami gondozásban nevelkedő gyermekek fejlődésében

nem találhatóak meg azok az állandó minták, amelyek kortársik életében alapvető, nélkülözhetetlen tényezők.

Intelligenciájuk és tehetségük bár megkérdőjelezhetetlen, mégsem azonos esélyekkel indulnak jövendőbeli karrierjük, kapcsolataik kiépítésében, mint egy biztos családi háttérrel rendelkező gyermek. Elsődleges fontosságú, hogy a magyar gyermekotthonokban élők is lehetőséget kapjanak ezen az alapvető kapcsolatok kialakítására. Olyan környezetre, emberekre van szükségük, amelyek megadhatják számukra a stabilitást, amely segítségével biztonságban próbálhatnak ki új dolgokat, akik utat mutatnak, akik által kinyílik a világ és megmutatják nekik, hogy igenis értéket, tehetséget hordoznak magukkal.

Lehetséges megoldások 

A Vásáry Tamás Alapítvány Mentor Programja a fent leírt problémára ad egy jól működő, átfogó választ. Az indítványozás bensőséges mentor-mentorált kapcsolatokra épít, ahol a segítő egy megbízható, önkéntes munkában legalább 2 éves tapasztalattal rendelkező személy, aki a Vásáry Tamás Alapítványnak minimum fél éve tagja, a pártfogolt pedig egy állami otthonban nevelkedő gyermek. A mentorok szakemberek által végzett kiválasztása után, fokozatosan épülnek fel ezek a hosszútávra szóló kapcsolatok. A pártfogók által menedzselt, kezdetben a gyermekotthonon belüli, majd később egyre szabadabb programok, mint egy színházi vagy múzeumi látogatás teszik lehetővé a párosok számára, hogy minél jobban megismerhessék egymást.

A Mentor Program elsődleges küldetése a gyermekek egészséges érzelmi fejlődésének biztosítása, bizalmi kapcsolat kiépítése, amely állandóságot, stabilitást hoz mindennapjaikba.

Olyan célok ezek, amelyeket csak intenzív és állandó energiabefektetéssel, folyamatos odafigyeléssel érhetőek el, ezért a mentorok felé elvárás a havi minimum 6-10 óra közös időtöltés és 6,5 óra telefonos, vagy online felületen való kapcsolattartás a programban résztvevő gyermekekkel. Szerencsére mindegyik mentor örömmel teljesíti, sőt messze túlszárnyalja ezeket a követelményeket. A fent említett célok elérését szolgálja továbbá a mentorok egymás között történő tapasztalatcseréje (Intervízió) és pszichológusokkal való beszélgetés (szupervízió) is. A program segítségével egy olyan felnőtt válik a gyerekek mindennapjainak részévé, akitől bármikor kérhetnek segítséget, akire felnézhetnek, aki segíti őket abban, hogy megtalálják saját utukat. Az így kialakult szoros viszony hatására megindul egészséges érzelmi fejlődésük, kialakul énképük, ezek segítségével pedig rátalálhatnak tehetségükre, érdeklődésükre, felfedezhetik és megvalósíthatják önmagukat.

Az Alapítvány kezdeményezésének sikerességét mutatja, hogy a programban résztvevő gyermekek önbizalma, önértékelése egyértelműen nő, érzelmileg kiegyensúlyozott, az iskolában és az otthonban felmerülő problémákat érett módon kezelő fiatalokká válnak. Olyan alapvető akadályok lerombolására lesznek képesek ezekkel az új kompetenciákkal, amelyek elsősorban a családi környezet, a megfelelő érzelmi kapcsolatok és a stabilitás hiánya miatt kerültek útjukba.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2018. november 21. 21:01
Nem tudom, még észreveszed-e azt, amit ideírok. Az jutott eszembe, hogy bár korábban én is írtam, ez mennyire fontos lenne egy állami gondozott gyerek számára, de induljunk ki abból a realitásból, hogy a legtöbb, családon belül nevelkedő gyereknek sem jut elég odafigyelés és "érzelmi tank feltöltés". Ezért okos dolog lehetőséget biztosítani a gyereknek, hogy az "érzelmi tankját" valamilyen saját módszerrel, saját maga legyen képes valahogyan feltölteni, szinten tartani. Erre az egyik legjobb eszköz valószínűleg a kisállat, kutya, cica satöbbi. Állami gondozott gyerekeknek különösen fontos volna, hogy rendszeresen gondoskodjon állatról, lehetőleg akivel játszani is lehet (nyilván a kutya a legjobb erre a célra). Emellett az olyan passzív érzelmi élmények is fontosak lehetnek, amiket a gyerek olvasmányból, filmből, zenéből szerez meg és él át. Állami gondozottak számára ezek különösen fontosak, nem elvesztegetett idő, amit érzelmes filmek, sorozatok nézésével tölt (mondjuk lehetőleg olyannal, amiből valamiféle pozitív életmintát meríthet, nem rosszat). Emellett fontosak azok a helyzetek is, amikben a felnőttel nem érzelmileg van együtt, hanem valamiféle munkakapcsolatban, tehát amikor segít a felnőttnek valamiben; az belevonja a munkájába és a társaságában lehet. És természetesen nagyon sokat számítanak azok a helyzetek is, amikor a gyerekek egymás társaságában élnek át érzelmi élményeket. Ebben a relációban is fontos az, amit már a kisállatok és a felnőttek kapcsán írtam: ha a gyerek segít valaki másnak. Ez ugyanis olyan helyzet, amiben a gyerek a számára hiányzó segítséget, babusgatást pont azzal pótolja, hogy ő maga segít másnak, és legalább olyan intenzív élményt jelent a számára, mintha ő kapna odafigyelést, törődést.
Vásáry Alapítvány
2018. november 13. 10:49
Az alapítvány mentor programjában résztvevő mentorok teamben dolgoznak a nevelőkkel, emellett szakmai képzésben részesülnek az alapítványnál, illetve intervíziós és szupervíziós segítséget kapnak. A mentor nem átveszi a nevelő szerepét, hanem segít amiben tud: beszélget a gyermekkel, együtt tanul vele stb. A mentor programban részt vevő gyerekek pedig egyúttal benne vannak az alapítványunk pályaorientációs foglalkozásaiban is, ahol a tanuláson, az elhelyezkedésen, különböző csapatmunkát igénylő projekteken van a hangsúly. A mentorok egyénileg egyeztetnek a nevelőkkel, hogy mikor mehetnek a gyerekotthonba, általában hetente többször járnak. Az alapítvány emellett terápiás segítséget is nyújt (amennyiben igényli a gyermekotthon) mert fontosnak tartjuk hogy a személyközpontú figyelmen és a megtartó közösségen kívül szakember által elérhető terápiás segítséget is kapjon a gyermek. Az alapítvány mentor programja nem költséges, hiszen önkéntesek a mentorok. Nem kapott az alapítvány állami támogatást a programra. Amennyiben bárki bővebben érdeklődne, szeretném bátorítani - hogy a rögtön ítélkezés helyett - keresse fel alapítványunkat nyugodt szívvel. Elérhetőségeink megtalálhatóak honlapunkon: www.vasarytamasalapitvany.hu
A teremburáját
2018. november 04. 18:44
Tudom, volt kapcsolatom "árvaházakkal" tanár koromban. Csak az erős egyéniségek kerülnek ki lelki sérülések nélkül s belőlük vagy rendes ember lesz, vagy gátlástalan gazfickó! Gondolom ez Böjte gyermekotthonaiban másként zajlik. Láttam belőlük is párat.
kaszandra
2018. november 04. 18:43
Úgy hülyeség ahogy van.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!