Orbán Kerényi ravatalánál

„Orbán Viktor – a gyászbeszéd szerint – azt értékelte benne, hogy 2002-ben, a parlamenti választás elvesztése után, vagyis nehéz időkben csatlakozott hozzá. Emiatt nevezte bajtársának Kerényi Imrét, aki úgymond »a polgári körök mozgalmának szellemi vezére« volt.

Az ám, de hol vannak már a polgári körök? Kívülállóként az embernek az a benyomása, hogy csak akkor húzzák elő őket, akkor mozgósítják a mára nyilvánvalóan megfogyatkozott tábor tagjait, ha politikatechnikai okokból ennek szükségét érzik a kampányguruk. Hogy ma olyan társadalmi mozgalmat alkotnának, amelynek befolyásával, hatásával számolniuk kellene a hatalom tényleges birtokosainak, ilyet aligha merne állítani bárki is. (...)

Ha valaki kegyeletsértéssel, embertelenséggel, nemzetietlenséggel vádolna már a kérdésfeltevés miatt is, annak kénytelen vagyok azt válaszolni: nem én alakítottam olyanná a magyarországi viszonyokat, amelyek közepette a közéleti eseménnyé tett egyéni politikusi megrendülés akár képmutatásnak is tűnhet. Ha pedig nem ilyen volt a kormányfő magatartása, mint ahogy szerintem sem ilyen volt, akkor csak arra gondolhat az ember, hogy mostanság, amikor kirajzolódnak az ország mély társadalmi-gazdasági válságának körvonalai, amikor a keleti és a nyugati politikusok között pávatáncolva egyre szorul a mozgástér Orbán Viktor, s vele együtt az ország körül, mintha a saját tetteivel, a pályájával kapcsolatos kétségeinek adott volna hangot a kormányfő a budapesti Fiumei úti temetőben, 2018. augusztus 31-én.

Ebből kiindulva érdemes meghallgatni még egyszer a beszédét. Már ha egyáltalán érdekel még itt valakit Magyarország sorsa, amely rég nem látott mértékben kötődik mostani miniszterelnökéhez.”