Moldova György: A Tanácsköztársaság a magyar történelem egyik legszebb időszaka volt

Lapunk már beszámolt a Szanyi Tibor és Mihalik Angelika által megtartott, a migrációról szóló beszélgetésről a horányi Baloldali Sziget Fesztiválról. A már önmagában is érdekfeszítő, migrációról szóló előadást igazi csemege követte: az idén 85 éves Moldova György tartotta meg itt ugyanis a fesztiválon már-már hagyományos „évértékelő”-beszédét.

A fiatalságnak nincs miben bíznia

A rendhagyó író-olvasó találkozón Moldova mintegy másfél órán át elemezte a jelenlegi, magyarországi helyzetet, és saját – igen mozgalmas – életéről is igen sokat és lelkesen sztorizott. A magát kommunistának nevező író több erős kijelentésével meglepően energikusan derítette jó kedvre a közönséget, mely Moldova szavait végig feszült figyelemmel követte.

A Kossuth-díjas magyar író a tavalyi év elemzését rögtön lesújtó hírrel kezdte: szerinte a tavalyi év „nagyon rossz volt”, mert kiesett a Vasas az NB-1-ből. Megjegyezte: már évtizedek óta a csapat szurkolója, ennek ellenére az valahogy mindig kiesik az elsőosztályból, ez pedig igazán elkeseríti. Ám hamar komolyra fordította a szót, és a belpolitikai helyzet elemzésére tért: úgy tartja, „túl megtisztelő Orbánnak, hogy a média ennyit foglalkozik vele”. Kifejtette, szerinte valójában nem is Orbán alkotta meg a jelenlegi magyar helyzetet, hanem az alkotta meg Orbánt.

Előadása számos pontján kitért a szocialista oktatási rendszer előnyeire, mely mindenkinek ingyenes oktatást tett lehetővé, és az erősen idősödő közönségnek azt állította, a mai fiatalságnak már nincs miben reménykednie, míg például a Rákosi-rendszerben mindenki számára adott volt a tanulás és a pihenés lehetősége. Jelen sorok egy csekélykét ifjabb íróját ez némileg meglepte, ugyanis ő kevéssé érzékelte a milleniumi ifjúság lehangoló és végzetes kilátástalanságát.

Moldova hosszú monológjában többször is ugrált az időben, hol historizált, hol saját élettörténetét idézte fel, hol pedig az aktuálpolitikai helyzetet elemezte. Például már előadása elején száz évet ugrott vissza az időben, egészen a Tanácsköztársaságig, 

és őszintén elképedt, hogy azt egyes kormányoldali szereplők „patkányforradalomnak” titulálták. 

A Rákosi-rendszer haszonélvezője

Később az 50-es évek elemzésére tért. „A Rákosi-rendszer haszonélvezője voltam” – jelentette ki, megjegyezve, hogy egy szót sem szólhat, mivel őt „nem vitték el Recskre”, viszont szabadon tanulhatott és pihenhetett. Ironikusan megjegyezte, a rendszer „annyira rohadt volt”, hogy 29 osztálytársából 28-an egyetemre mentek. Rákosiról ugyanakkor ő sem tudott csupa jót mondani: „Furcsa pali volt. Szerencsétlen figura” – mondta róla, ugyanakkor hozzátette, ma „egy bizonyos Németh nevű figura" lehet az ország vezetői között, ehhez képest Rákosi például hat nyelvet is beszélt. „Ne vitassuk el a bűneit, de ne is tegyünk egyenlőségjelet a kettő közé” – mondta.

^{Moldova György fiatalon.}

Úgy vélte, „a magyar történelemből 1945 utánról hiányzik egy forradalom”, és a nemzeti történelem nagy csapásának tartja, hogy „a demokráciára képtelenek vagyunk”. Az 1956-os szerepvállalásáról is vallott: elmondta,

'56 után viszont állítása szerint nagyon sokáig tartott, míg újra megjelenhettek a munkái – első írásai 1955-ben nyertek publicitást, a forradalom után azonban egészen 1963-ig kellett várnia Az idegen bajnok című könyvének megjelenésére. Ezt követően viszont nem volt megállás: művei főként a Magvető kiadónál jelenhettek meg a hatvanas évektől kezdve, Kardos Györgynek, a könyvkiadó igazgatójának köszönhetően. Moldova érezhetően hálás volt az ÁVH alezredeséből kiadó-igazgatóvá lett Kardosnak, akinek szerinte a szocialista rendszer idején igen nagy mozgástere volt: Kardos ugyanis a 30-as években egy kommunista sejtben kezdte, később pedig emiatt megjárta a Horthy-rendszer börtöneit is. És mivel a Rákosi-rendszer idején is leültették, Kádárék sokszor bátor lépései ellenére már csak élettörténete miatt sem zárták börtönbe – vélte Moldova, aki Aki átlépte az árnyékát... címmel Kardosról könyvet is publikált.

Minden – a szocialista rendszerben szerzett – rossz tapasztalat ellenére az író állítása szerint ugyanakkor ma sem adta fel kommunista elköteleződését: „Kommunista vagyok. És ezt a rossz szokásomat máig megtartottam. Borzalmasan szerettem a rendszert” – vallotta meg, hozzátéve, hogy nyomasztó volt szembesülni a saját ideái és a valódi helyzet közti különbség találkozásával.