Európa jelenleg egy lélek nélküli test – spanyol ex-belügyminiszter a Mandinernek

Jaime Mayor Oreja (1951) a spanyol Aznar-kormány belügyminisztere volt 1996 és 2001 között, majd 2004 és 2014 között az Európai Parlament képviselőjeként dolgozott az Európai Néppárt színeiben. Konzervatív nézeteivel mindig is a spanyol Néppárt jobbszárnyához tartozott.

***

Milyen céllal érkezett Magyarországra, kikkel találkozott?

Barátommal, Novák Katalin államtitkár asszonnyal találkoztam. Nem ez volt az első megbeszélésünk, korábban sokszor egyeztettünk már. Egy nemzetközi életpárti szervezetet, új platformot hozunk létre, amely olyan értelmiségieket, gondolkodókat fog össze, akik fontosnak tartják Európa keresztény értékeinek a védelmét. Májusban volt már egy találkozónk Valenciában, ahol elkezdtük ezt a munkát, és hivatalosan majd februárban Párizsban alakítjuk meg a szervezetet. Valenciában százötvenen voltunk, de úgy éreztem, Magyarországról kevesen vettek részt a mozgalom elindításában. Most azért érkeztem Budapestre, hogy egyre több magyart meg tudjunk szólítani, hiszen a magyar kormány vitathatatlanul zászlóshajója a keresztény értékek melletti kiállásnak Európában. Ez azért is fontos, mert

Meg kell értenünk, hogy új világrend van kialakulóban a régi, keresztény megalapozottságú helyett, és a jelenlegi európai válságoknak ez az alapja. Nincsenek egyértelmű viszonyítási pontok. Véleményem szerint az európai együttműködést megkezdő politikusok annak idején keresztény pártokat kívántak létrehozni, de ezek a pártok később úgy döntöttek, hogy nem védik tovább a keresztény értékeket. A politikai pártjainkban vissza kell állítani ezeknek az értékeknek a megbecsülését. Nem új pártokat szeretnénk alapítani, hanem új eszközt kellene találni, egyfajta kulturális platformot, hogy a prepolitikai vitákat változtassuk meg Európában.  

Önt az Európai Parlamentben az Európai Néppárt konzervatív szárnyához sorolták. Hogy látja, az Európai Néppártot és az európai politikát el lehet mozdítani konzervatív irányba?

Be kell látnom, hogy csak szkeptikusan szemlélhetem a jelenlegi politikai pártokat. Ma már nincs jobb- és baloldal közötti vita. Új világrend van, aminek a legegyértelműbb képviselője Emmanuel Macron. Az elmúlt két évben nagy csaták voltak. Az új világrenddel szemben az egyik legújabb reakció a populizmus. Ilyen reakció volt a Brexit és Trump győzelme. Ezek után viszont Hollandiában és Franciaországban az új világrend képviselői győztek. Idén azonban Olaszországban ismét a populista erők nyertek. Radikális jobb- és radikális baloldali pártok, aminek olyan kormány lett az eredménye, amely korábban elképzelhetetlen lett volna. Ez az újfajta megosztottság határozza meg a mai politikát.

Én nem vagyok populista, elutasítom ezt az új világrendet, ezért politikai árvának nevezhetném magam. Szükséges tehát olyan kulturális platformot létrehozni értelmiségiekből, politikusokból, akik megfelelően tudják hangsúlyozni a keresztény értékek fontosságát a mai társadalomban. De ezt nem a politikai pártokon belül kell tenni.

Madrid

Hogyan látja a nemrégiben lezajlott spanyol kormányváltást?

Ez a helyzet szörnyű, a lehető legrosszabb utat választottuk. A harmincas években már megtapasztalhattuk Spanyolországban, milyen a populista front. Most ehhez hasonló válságot élünk át. Nem tudom, mik lesznek a következményei. A társadalmak különbözőek, az életszínvonal egészen más, mint akkor, de az erkölcsi válság hasonló. Úgy látom, hogy a szélsőbal és a nacionalisták összefogása rossz választás. Új korszak jöhet Spanyolországban, ami – attól tartok – megváltoztathatja az alkotmányos normákat. Más ritmusban, de ugyanazokat a hibákat követjük el, mint korábban. Elértéktelenítjük a saját alkotmányunkat.

Sokan még mindig katolikus országként tekintenek Spanyolországra, pedig a spanyol társadalom meglehetősen baloldali és egyházellenes lett mostanra. Mi ennek az oka?

Az Európát és Spanyolországot megváltoztatni kívánók legfontosabb szövetségese az emberek kényelemszeretete. Azért van válság, mert nincsenek állandó viszonyítási pontjaink.

Spanyolországban nagy a katolikusok aránya, de mégis a másik oldal, az új világrend is erősen jelen van. A mi esetünkben a válság a nemzetünkhöz, a nemzettudatunkhoz kapcsolódik. Emellett a mi a legnagyobb gyengénk az, hogy túlhangsúlyozzuk a különbségeket, ennek a következménye a komoly belső társadalmi megosztottság. A franciáknak is megvan a maguk problémája: a társadalmuk közel hat százaléka muszlim. Németországban száz éven belül a harmadik nagy hibát készülnek elkövetni. Nekik a gazdasági hatalom a megszállottságuk, és az összes Európán kívüli értéket szeretnék integrálni a társadalmukba. Úgy látom, Európa jelenleg egy lélek nélküli testhez hasonlítható. Minden országnak megvan a maga gyenge pontja: a spanyoloknak a nemzeti identitásprobléma és a megosztottság, Franciaországban a társadalmi feszültségek, Olaszországban a társadalmi rendezetlenség, Nagy-Britanniában az Európához való viszony kérdése, Németországban a gazdasági hatalom túlhangsúlyozása és az, hogy megpróbálják maguk vezetni. az Európai Uniót. A nagy európai válság tehát országonként eltérő arcot mutat, minden országnak megvan a gyenge pontja.

Ceuta, spanyol-marokkói határ

Ön már sok évvel a jelenlegi migrációs válság előtt figyelmeztetett a bevándorlás veszélyeire. Hogyan látja a jelenlegi válságot?

Ebben a problémában az együttműködés hiánya a legnagyobb gond. Európának az elmúlt évtizedekben ki kellett volna alakítania az erre vonatkozó közös megközelítést. Három-négy fontos kérdésben különösen hiányzik a közös európai álláspont. Ezek közül az első a migráció. Úgy gondolom, lehetetlen európai rendőrséget vagy határőrséget létrehozni, mindenkinek meg kell tudnia védeni a saját határait. Lehetne viszont európai szintű közös politika a bevándorlással és a menekültüggyel kapcsolatban. Nem határoztuk meg viszont ennek a politikának az irányát. Nemrégiben egyetlen hajó, amely nem köthetett ki Máltán és Olaszországban, majd végül nálunk, Spanyolországban kötött ki, egy pillanat alatt egész Európát megosztotta. A gond tehát általában – és nemcsak a bevándorlás kérdésében – a kohézió hiánya Európában. Egy közösségben akkor vannak ilyen problémák, ha nincs közös értékrend. Az értékrend hiánya vezet az együttműködés hiányához.

Önt életpárti, abortuszellenes, keresztény politikusnak tartják. Személy szerint, magánemberként miért tartja fontosnak ezeket a kérdéseket?

Az a véleményem, hogy

A jelenlegi európai válság azzal kezdődött, amikor elhatározták a legalizálását. Az abortusz után jött az eutanázia és a gender ideológia. Mindennek az alapja azonban az volt, hogy úgy döntöttünk, elfogadtuk azt az ideológiát, hogy egy emberi lényt el lehet pusztítani egy másik valaki – ebben az esetben az anya – döntése alapján. Az európai értékkrízisnek ez az eredője, azóta folyamatos a leromlás. Spanyolországban jelenleg társadalmi vita van az eutanáziáról, a béranyaságról is. Minden olyan kérdésről, ami az ember méltóságával van kapcsolatban. Az értékeket nem lehet szétválasztani. Nem lehet azt mondani, hogy elfogadom a gender ideológiát, de ellenzem az abortuszt, vagy elfogadom az abortuszt és az eutanáziát, ugyanakkor támogatom a hagyományos családmodellt. Ennek nincs értelme. A legfontosabb értékek az emberi élettel és méltósággal kapcsolatosak, és ezeket nem lehet szétválasztani. Ha védjük az emberi életet az emberről, az emberi méltóságról alkotott általános kép alapján, akkor az eutanázia és a gender ideológia is elfogadhatatlan. Ebben a nagy eróziós folyamatban az első és végzetes lépés az abortusz legalizálása volt.