Rövid időn belül meg kellene duplázni az idősotthoni férőhelyek számát. A Ratkó-generáció tagjai megérkeztek a nyugdíjas életszakaszba.
„Rövid időn belül meg kellene duplázni az idősotthoni férőhelyek számát. A Ratkó-generáció tagjai megérkeztek a nyugdíjas életszakaszba. A névadó korszakának tartott időszakban (1952-1956 között) közel egymillió gyermek született (948.826 fő), akik közül örvendetesen sok honfitársunk még köztünk van (716.588 fő). A korosztály együtt élte meg a társadalmat érintő alapvető politikai, gazdasági és kulturális átalakulásokat.
Meghatározó közös élményük az intézmények zsúfoltsága és forráshiányossága volt. A háború utáni – mindmáig legnépesebb - korosztály végighaladt a társadalmi normák elsajátítását, a perspektívát biztosító, az együttélését szabályozó intézmények mindegyikén. A korosztály megtapasztalhatta a szűkös bölcsődéi férőhelyek hatásait, a zsúfolt óvodai ellátás következményeit, a felkészületlen közoktatás okozatait, a férőhely-hiányos felsőoktatás zártságát, a munkahely-hiányos gazdaság perspektívátlanságát. A Ratkó-generáció tagjai eddig az intézményi szűkösség áldozatai voltak. A társadalmi intézmények a nagylétszámú korosztály színvonalas fogadására, az idősek sajátos igényei kiszolgálására, a jogosan igényelt minőségi gondoskodásra jelenleg sincsenek felkészülve. A napjainkban nyugdíjba vonulók az életük folyamán végig azzal szembesülhettek, hogy azon intézmények voltak felkészületlenek, férőhely hiányosak és alul finanszírozottak, ahol aktuálisan a generáció tartózkodott.
A most idősödő nemzedék felé a társadalomnak van törlesztendő adóssága. A fent leírt szűkös intézményi feltételek az idősek gondozása terén jelenleg is fennállnak. Az idősotthonok által biztosított férőhelyek (54.134 főnek) már a mai igényeket sem tudják kielégíteni. Az elhelyezésre várók nagy száma (21.959 fő) komoly jelzés arra, hogy a jövő feszültségeinek elkerülése végett halaszthatatlan a központi beavatkozás. A nyugdíjas éveit kezdő nagylétszámú Ratkó-generációval szemben méltatlan lenne a közeli jövőben jelentkező igényeket figyelmen kívül hagyni.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Fájdalmas lista.
Simonovits felvetett nyugdíjpolitikája, minden olyan idős honfitársat érintene, aki ellátásából tisztességes megélhetést tud biztosítani magának.
Történelmi döntést hozott a parlament: jön a plusz pénz a nyugdíjasoknak! Ám az örömbe üröm vegyül: miközben a kormány emel, Magyar Péter tanácsadói a háttérben már a kaszát élezik. Kiszivárgott a terv.
A tiszás propagandalap már azzal mossa az agyakat, hogy a lusta magyarok miért gondolják, hogy 65 évesen nyugdíjba vonulhatnak.
Lengyel László szerint a 14. havi nyugdíj „tiszta őrület”.
Az Eurostat friss számai porrá zúzták az ellenzéki riogatást: kiderült, hogy Ausztriában és Szlovákiában is nagyobb a drágulás, mint nálunk, hiába fizetnek euróval.
Még ő is meglepődött.
