Ami itt készül, az nemcsak a patrióta magyaroknak lesz rossz, hanem a Tisza-szavazóknak is

A kampány során Simonovits András, a Tisza nyugdíjszakértője gyakran a nyugdíjak nagyvonalúságáról beszélt, amitől az embert eleve kiverte a víz. Ha hozzászámítjuk, hogy a sorosista Közép-európai Egyetem vendégtanára, akkor még inkább elfog minket a kétségbeesés. Már csak azért is, mert 

Simonovits legutóbb az Ellenpont által szemlézett 24.hu-cikkben is mérlegre tette a költségvetés érdekeit az emberi élettel, mint olyannal, s nem hiszik el, az emberi élet találtatott könnyűnek. Jó, hogy tiszás, de akkor is elsősorban ember. Azt hittem, nem hiszek a szememnek. Simonovits szerint

És akkor mi van? Éljen, ameddig csak tud. Ugyanilyen lesújtóan nyilatkozott a Nők40 programról, mondván, ha „valaki 60 évesen, mint nő, elmegy 40 éves jogviszonnyal, másnap ott marad, büntetés nélkül kapja a teljes nyugdíját.” És? Kinek fáj az Simonovitson meg a tiszásokon kívül, hogy a családot összetartó nők, akik átlagon felül teljesítettek életük során, nemcsak dolgoztak, hanem gyereket szültek, neveltek, és nagymamaként is fontos szerep vár rájuk a családi életben, ilyen kedvezményben részesülnek? Ez az egyik vívmánya az Orbán-rendszernek, amely 2011 óta nyújtja ezt a kedvezményt az asszonyoknak. És soha senki nem szólalt föl ellene. Nem tüntettek a mamahotelben élő fiatalok se, a tiszások első számú királycsinálói. Ez még nekik is megfelelt, csak Simonovitsnak nem, aki összekeveri a szezont a fazonnal, a gazdaságot működtető embereket a költségvetés számaival. Nem kérdés ugyanis, hogy az értéket előállító emberek nélkül nincs bevétel, nincs adó, ergo nincs költségvetés. Akkor meg mire ez a fiskális okoskodás? 

Sok irodalmi műben az üzlet nemcsak felülírja az emberiességet, hanem statisztikai adattá silányítja az embert. Dickens Karácsonyi énekében Scrooge alakja a tiszta üzleti logika megtestesítője. Számára a szegények csak „felesleges népesség”, akiket a dologházakba kell küldeni. Dickens megmutatja, hogy amíg Scrooge csak a számokat nézi, megszűnik embernek lenni. „Megváltása” éppen az, amikor újra észreveszi az emberi szenvedést a mérlegadatok mögött. 

A Kurázsi mamában a háború maga az üzlet. A főhősnő a gyerekei életével fizet azért, mert üzletelni akar a háborúban; a kereskedői logika itt közvetlenül az anyai ösztönök és az emberiesség ellen dolgozik.  

Madáchnál, Az ember tragédiája londoni színében jelenik meg legélesebben az a világ, ahol mindennek ára van, de semminek nincs értéke. A „szabad verseny” nevében a gyengéket eltapossák, a szerelmet pedig megvásárolják. Madách szerint az üzleti szemlélet elszemélyteleníti a világot, ahol a közösség atomjaira hullik. Sorolhatnánk még a rossz példákat. 

Raskó György, a Tisza Párt támogatója, 2024 novemberében egy azóta törölt Facebook-bejegyzésében úgy fogalmazott, hogy az idős választók természetes elfogyása kedvez a Tisza Pártnak. Meglátása szerint minden egyes nap, ami a választásig hátravan, a kormánypártnak kedvezőtlen demográfiai változásokat hoz. Magyar Péter persze elhatárolódott a kijelentéstől, hangsúlyozva, hogy Raskó nem tagja a pártnak, csupán egy szakértő, aki segítette a munkájukat. A kérdés az, szabad-e ilyen szakértőkkel dolgozni? Az érintett később elismerte, hogy valóban írt a demográfiai trendekről, de tagadta, hogy bárki halálát kívánta volna. 

Magyar Péterről sajnos köztudomású, hogy az állításait utóbb letagadja. Hogy aztán éppen melyik győzedelmeskedik, 

És ez nemcsak a patrióta magyaroknak lesz rossz, hanem a Tisza-szavazóknak is. Remélhetőleg az utóbbiak is hamar rádöbbennek erre.

(Nyitókép: Youtube-képernyőfotó)