Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Az ókori Róma jogállam volt, de nem volt demokrácia. Románia ma demokrácia, de nem jogállam – így reagált a Bánffy-perben hozott ítéletre Gulyás Gergely, akit azutan kérdeztünk, hogy a marosvásárhelyi Vibe Fesztivál közéleti beszélgetésén vett részt. Interjúnk.
A napokban született román bírósági ítélet arról, hogy több mint 9300 hektár erdőt, Bánffy Dániel egykori magántulajdonát a Bánffy-családnak vissza kell szolgáltatnia a román állam részére. Mit szól ehhez a döntéshez?
Csak nagyon szomorú folyamatként érdemes tekinteni arra, amit a román igazságszolgáltatás elmúlt években tapasztalt produktumaiban látunk. Ez a mostani ítélet egy fontos állomása ennek a folyamatnak. Mindez kezdődött azzal, hogy egy korrupcióellenesnek nevezett, de valójában politikai célokra, köztük magyarok elleni inkvizícióra felhasznált ügyészség koncepciós eljárásokat indított a magyar közösség számos politikai vezetője ellen. Ezek a perek évek óta folynak, ma is tartanak, és már önmagában az eljárások sokak pályáját tették tönkre, és nehezítették sok helyen a magyar politikai közösségépítést.
A Bánffy-ügyben hozott ítélet azonban a restituciót érinti.
Ami ebben az ügyben történt nem kevésbé felháborító, csak sokkal látványosabb. Ezzel az ítélettel a román igazságszolgáltatás odáig jutott, hogy miközben a bíróság egy restitúciós ügyben a tulajdonjog visszaszolgáltatása összes feltételének fennálltát megállapítja, addig a korábbi tulajdonosnak, Bánffy Dánielnek a sztálini diktatúra alatti koncepciós eljárásban kimondott háborús bűnösségére hivatkozással zárja ki a tulajdonjog visszaadását. A második világháború után a román bíróságok a magyar nemesi családok leszármazottait tömegesen ítélték el Bánffy Dánieltől, Wass Alberten át Bethlen Béláig. Bánffy Dánielnél az ítélet képtelenségét jól szemlélteti, hogy Erdélyben 1944 őszén fegyverszünetet követelt, amiért a nácik halálra ítélték. Ez sem volt akadálya annak, hogy a sztálini önkény háborús bűnösnek nyilvánítsa. Az viszont hihetetlen, hogy a román igazságszolgáltatás mai napig ezen az alapon áll a visszaszolgáltatási ügyekben. A román uniós csatlakozás egyik feltétele volt a restituciós törvény megalkotása. Ez azonban nagyon sok esetben holt betű maradt.
A múlt héten több bírósági ítélet is megütközést keltett az erdélyi magyarság körében. Mi a véleménye ezekről?
Valóban, ha az említett esethez még hozzávesszük, hogy csak a múlt héten Péter Ferenc korábbi szovátai polgármesternek, a Maros Megyei Tanács jelenlegi elnökének bírósági ítélet eredményeképpen hárommillió forintnyi bírságot kell fizetnie, mert nem vette le a székely zászlót a szovátai polgármesteri hivatalról, vagy az utolsó tárgyalási nap utáni – új bizonyítékok nélküli – vádmódosítás után magyar fiatalokat öt év végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek terrorizmus vádjával, akkor jól látható, hogy nem elszigetelt esetekről van szó. Az ókori Róma jogállam volt, de nem volt demokrácia. Románia ma demokrácia, de nem jogállam. A román igazságszolgáltatás működésének halk és érdemi intézkedéseket nélkülöző uniós kritikája jól bizonyítja, hogy az Európai Unió mai vezetésének szemében a jogállamiságnak tartalmi kritériumai nincsenek, a fogalom számukra valódi értelmet akkor nyer csupán, ha valamely neki nem szimpatikus tagállammal szemben politikai fegyverként használhatja.