Törökország
18:002024. június 18.
Grúzia
Portugália
21:002024. június 18.
Cseh Köztársaság

Elhunyt Kányádi Sándor

2018. június 20. 11:31

A Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze 90 éves volt.

2018. június 20. 11:31

Fotó: Wikipédia - Thaler Tamás

 

Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze – tájékoztatta szerdán az MTI-t a család.

Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen veszített el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban, a Római Katolikus Főgimnáziumban és a fémipari középiskolában végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.

Költői tehetségét Páskándi Géza fedezte fel, ő közölte első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban 1950-ben. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője volt. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.

Kányádi Sándor a kortárs magyar költészet egyik legnagyobb alakja volt, a magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg – olvasható róla a Wikipédián.

 

 

Összesen 81 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Sulammit
2018. június 20. 20:52
Az örök világosság fényeskedjék neki! Kányádi Sándor: Krumplis mese Volt egy szegényember meg a felesége. Krumplit ettek minden áldott nap ebédre. Ebédre még hagyján, reggelre se volt más. Hogy még a tövét is járná meg a rontás. De bizony ne járja, vette védelmébe a krumplit a szegény ember felesége. Ha krumpli se volna, fölkopna az állunk. Így hát, édes uram, krumplit vacsorázunk. Okos egy menyecske volt a szegényasszony, tudta az urára hogy s miképpen hasson. Nem árt, édes uram, kendnek is azt tudni, hogy Burgundiából jött hozzánk a krumpli. Hát ezért legalább ünnep- és vasárnap nevezzük illendőn mi is burgonyának. Hétköznap, amikor sok az ember dolga, akkor kérdezheti: kész-e a pityóka. Nyár elején a még zsenge-friss gumókat becézte az asszony földimogyorónak. Nemcsak eszes asszony, ügyes is a lelkem, minden étkezéskor mással traktál engem. Ha nem tudnám, észre se venném, hogy krumpli; nem tudnám a főztjét sohase megunni. Levesnek, tokánynak, sültnek, körítésnek, ahogy ő készíti, meg nem enni vétek. Így beszélt az ura, az egész környéken nincsen olyan asszony, mint a feleségem. Kivált a paprikást ahogyan csinálja, arra még a síri holt is hazajárna. A harangozónak sincs minálunk dolga: az illattól kondul a harang is szóra. Egyszer a király is, akinek szakácsa beteg volt, megjelent krumplipaprikásra. Megnyalta az ujját őfelsége, s nyomba ültette az asszonyt urastól hintóba. Azóta a király s az udvari népek burgonyát, pityókát, krumplit pecsenyéznek.
csegy
2018. június 20. 18:04
Egy vers, amit diákok ezreinek ő tanított meg: Ballada írta: Horváth Imre (így mondta midig) Hogy szülőanyja a fekete föld, erre gondolt a liliom - s letört.
SoJe
2018. június 20. 17:15
Isten nyugtassa! Nekem a Vörös villamos (kuplé) című műve ugrott be az itt neveletlenkedő és trágárkodó meztelencsigákról (szekus ilonka, communistaakárki meg a többi), azaz a büfé és ruhatárszakos liberálkommancsokról. Hátha elovassák...
Tehetős Totó
2018. június 20. 17:14
XC.- szer szóltál K.S. emlékezete Tibennetek bíztunk rossz idők óta, Költőink, titeket tartottunk hajlékunknak! Mikor már hegyeink se voltanak. Hogy nem szólt sem égi, sem földi nóta Nekünk, ti voltatok és vagytok itten Akiket támasznak rendelt Isten.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!