„Fejtsük meg a költők titkait? Ám fejtsük. Lehetnek köztük hallatlan érdekesek”
(Nemes Nagy Ágnes)
Az eseményen nem árultak zsákbamacskát: már a nyitóperformansz során kiderült, hogy
nem klasszikus, mindenki által ismert művészeti produktumokra számíthattunk.
Erről árulkodott maga a tér is: a Falconieri Palota belső udvarán például – néhány babzsák és fotel között – helyett kapott egy telefonját néző (szelfiző?), hatalmas, rózsaszín szobor is.
Az első magyar performanszban e mellett láthattuk dolgozni Soós Gergelyt, aki a Bakony 3D-s látképét igyekezett krétával felfesteni a Palota udvarának kövére. „Az volt a cél, hogy egy kis Bakony-feelinget hozzak ide és azt gondolom, ez sikerült” – mondja előadásáról a művész. Hozzáteszi: csodálatos volt Rómában fellépni és reméli, hogy az, aki most hallott róla először is gazdagodott valamivel. Ezután saját római élményeiről mesél, valamint arról, hogy ha ilyen lehetősége adódott, igyekszik minél többet kihozni a helyzetből: úgy tervezi, a következő napon egy friss anyagot is rögzítenek a Palota tetején.
Gergely fellépése után az Akadémia emeletén felolvasások és további performanszok kezdődtek. A magyar művészekre koncentrálva – a közönséget némileg sokkoló műsort követően – Tóth Kingával kezdek beszélgetni. Az előadó performansza több elemből épült fel: egy lesötétített teremben vetítéseket láthattunk, melyeket a művész akusztikus elemekkel bővített. „Nem beszélek olaszul, így valami olyat szerettem volna adni a közönségnek, ami áthidalja a nyelvi, kulturális különbségeket. Remélem, nem vágta ki nagyon a biztosítékot” – osztja meg Kinga. Hozzáteszi: ő a maga részéről remekül érezte magát és úgy látta, a közönség is értékelte az előadást.
A Falconieri Palota említése ebből a beszélgetésből sem maradhatott ki: a fellépő kérdés nélkül
kiemeli a kiváló akusztikát és a folyamatosan inspiráló közeget.
„Életemben először vagyok Olaszországban, teljesen lenyűgöz. Igyekeztem is az elmúlt négy nap tapasztalatait beleépíteni az előadásba, főként helyi tárgyak használatával” – mondja, utalva az performanszban szerepet kapó ruhaszárítóra.
A fesztivál kapcsán kiemelte: nagyon hálás az ilyen fellépési lehetőségekért. Egyrészt boldog, hogy egy szakmai szemmel is nívós rendezvényen szerepelhet, másrészt nagyon ígéretesnek és örömtelinek látja az Akadémia innovatív felfogását. „Óriási dolog, hogy egy ilyen tradíciókkal rendelkező intézet a falai közé enged valami ennyire modern, élő dolgot. Fontosnak tartom a hagyományok és a régi értékek, de a nyelv él és ennek a művészetben is meg kell mutatkozni” – állítja. Hozzáteszi: a dadaistákat vagy az avantgárdot is páros lábbal rúgták ki korának hasonló intézményeiből, mégis fennmaradtak. „Hatalmas dolog, hogy most itt lehetek, és hogy nem felolvasni hívtak. Persze, olvasni is tudok, de azt minek?” – teszi fel a kérdést a négykötetes szerző.