Ilyen egyszerű. Nem lenne ez sem példa nélküli az unió történetében. Business as usual.
Lebontanák-e a kerítést? Nos, elég lenne csökkenteni a határvédelemre fordított költségvetést, elég lenne mérsékelni a határt ellenőrző katonai és rendőri erők jelenlétét, a többi munkát elvégeznék maguk az illegális bevándorlók. Nem kellenének hozzá buldózerek, hogy pillanatok alatt visszatérjen az embercsempészet és a dróton átsurranás aranykora.
5. Válságok a horizonton. Magyarország nem is olyan rég szabadult ki a kettős gazdasági válság (világgazdasági és adósságválság) szorításából, nehezen, de megindult egy felfelé ívelő gazdasági pályán. Eközben utolérte Európát a népvándorlás okozta újabb válsághullám. A józan ész erős, döntésképes vezetők irányába mutat. Nem azért mert nagy a személyi kultusz iránti kereslet itt az exkommunista végeken, nem azért mert »pásztor kell a birkáknak«, nem azért mert ezt kívánja a történelem által sanyargatott magyar »néplélek«.
Hanem mert ez a legokosabb, amit tehetünk, ha meg kell védeni valamit, ami mindannyiunknak fontos. Márpedig nem sok túlzás van abban, hogy országhatáraink, kultúránk, életformánk, gazdasági érdekeink védelmével kapcsolatban a választói többség egyszerűen egyetért.
Az ellenzék nem kínál erre a keresletre semmilyen kézzelfogható megoldást. Pedig kínálhatna. Mégsem teszi.”