Miért nem szavazok az ellenzékre?

„Néhány nappal az aktuális parlamenti választások előtt érdemes félretenni az amúgy is érdemtelenül túlárazott politikai indulatokat és egyszerűen kitartani a józan ész diktálta szempontok mellett. Ez akkor is így van, ha az ember elégedetlen, a jó döntéseket nem lehet ökölbe szorított kézzel meghozni.

Minden politikai ciklusnak megvannak a maga győztesei és vesztesei. Vannak, akik úgy érzik, hogy a lezajlott változások kedvezően befolyásolták az életüket, mások csalódottak, többet vártak. Ez az élet rendje. Nincs olyan politikai erő, csodakormány, aki ki tudná vonni magát alóla. A politika nem tud mindannyiunk kedvére tenni, nem is ez a dolga.

Ha így van, miért nem szavazok az ellenzékre? (...)

4. Kvóta és bevándorlás. Először is a kerítéssel a probléma nem oldódott meg, csak lelassult. Az Európai Unió nem tett le a kötelező kvóta (azaz kötelező betelepítés) elfogadtatásáról, ami az ő szemszögükből nézve teljesen észszerű, hiszen a franciák, a németek, a dánok, az olaszok, a svédek, a hollandok stb. ma már mind szabadulni szeretnének a fölös, integrálhatatlan és rendkívül költséges népvándorló tömegektől. Amit tudtak, hasznosítottak, a folyamatos utánpótlás azonban állandó belső politikai konfliktusokat okoz és félelmet kelt az elitben (mi van ha az AFD-hez hasonló antiestablishment erők kihúzzák alóluk a bársonyszéket).

A kötelező kvótát azonnal keresztülverik, ha a ma leginkább ellenálló magyar kormány meggyengül. Efelől ne legyenek kétségeink.
A hazai ellenzék (vagy köztük legalább egy erő) megtehette volna azt, amit a német FDP, azaz kimondhatta volna, hogy fejet hajt a közvélemény (a választói többség) akarata előtt és beáll a kerítés ügye mellé, illetve fellép a kötelező kvóta ellen. Nem tette. Miért nem? Egyszerűen azért, mert külső pénzügyi és politikai támogatói nem ezt várják tőle, hanem »több együttműködést«, »több szolidaritást« a nemzetközi fronton – magyarul: az uniós megoldások tudomásulvételét akkor is, ha az a magyar közvélemény akaratával szemben áll.

Ilyen egyszerű. Nem lenne ez sem példa nélküli az unió történetében. Business as usual.

Lebontanák-e a kerítést? Nos, elég lenne csökkenteni a határvédelemre fordított költségvetést, elég lenne mérsékelni a határt ellenőrző katonai és rendőri erők jelenlétét, a többi munkát elvégeznék maguk az illegális bevándorlók. Nem kellenének hozzá buldózerek, hogy pillanatok alatt visszatérjen az embercsempészet és a dróton átsurranás aranykora.

5. Válságok a horizonton. Magyarország nem is olyan rég szabadult ki a kettős gazdasági válság (világgazdasági és adósságválság) szorításából, nehezen, de megindult egy felfelé ívelő gazdasági pályán. Eközben utolérte Európát a népvándorlás okozta újabb válsághullám. A józan ész erős, döntésképes vezetők irányába mutat. Nem azért mert nagy a személyi kultusz iránti kereslet itt az exkommunista végeken, nem azért mert »pásztor kell a birkáknak«, nem azért mert ezt kívánja a történelem által sanyargatott magyar »néplélek«.

Hanem mert ez a legokosabb, amit tehetünk, ha meg kell védeni valamit, ami mindannyiunknak fontos. Márpedig nem sok túlzás van abban, hogy országhatáraink, kultúránk, életformánk, gazdasági érdekeink védelmével kapcsolatban a választói többség egyszerűen egyetért.

Az ellenzék nem kínál erre a keresletre semmilyen kézzelfogható megoldást. Pedig kínálhatna. Mégsem teszi.”