A no-go zónák fejlődéstörténete

„Angela Merkel néhány nappal ezelőtti bejelentése minden bizonnyal nagy riadalmat okozott a liberális sajtóműhelyekben, a kancellárasszony ugyanis egy tévéműsorban elismerte: mindeddig politikai okokból nem hozták nyilvánosságra, de valóban vannak olyan területei Németországnak, ahol a német hatóságok nem rendelkeznek semmilyen hatalommal: »A nevükön kell neveznünk őket, és tennünk kell valamit ellenük« – mondta Merkel. Ki gondolta volna?! (...)

A helyzet ismerős: ugyanez a történet játszódott le a bevándorlás és a terrorfenyegetettség kapcsán is. Amikor Orbán Viktor miniszterelnök a párizsi terrortámadások kapcsán 2015 novemberében elsőként merte kimondani, hogy »a bevándorlás és a terrorizmus közötti összefüggés egyértelmű tény – ha akarjuk, ha nem«, a teljes nyugati-liberális sajtó felháborodott (példájukat pedig hűségesen követte a hazai balliberális ellenzék).

Képzeljük el, milyen jó lenne, ha a nyugat-európai politikai elitnek nem lenne szüksége évekre ahhoz, hogy elfogadja a valóságot olyannak, amilyen. Ha a nyugati kormányok képesek lennének kicsit gyorsabban levetkőzni az ideológiai mantráikat, és szembenézni a tényekkel, akkor nem kellene mindig utólag rácsodálkozniuk az országaikban zajló társadalmi-politikai folyamatokra. És nem kellene kényszermegoldásokkal teríteni a felelősséget – ahogy a kötelező betelepítési kvótával tervezik. A liberalizmus dogmái ma már nem elősegítik a politikai cselekvést, hanem akadályozzák azt.”