A feldolgozatlan veszteségek mentén könnyen megszólíthatóak az emberek

"A FELDOLGOZATLAN VESZTESÉGEK MENTÉN KÖNNYEN MEGSZÓLÍTHATÓAK AZ EMBEREK, talán nem is a politikusok dolga a pszichológiai szuverenitás elősegítése, ez sokkal inkább egy politikai szocializációs folyamat.” A magyar társadalom túlnyomó többsége a posztkommunisták és külföldi nagytőke magyarországi rezidensei által levezényelt rendszerváltás és a balliberálisok által 12 évig folytatott nemzetrontó kormányzás vesztese. Egyesek értik, hogy mi történt velük és ki ezért a felelős, honnan jön a veszély, még többen viszont nem értik, csak frusztráltak és dühösek. Magyarország tragédiája, hogy az utóbbi tömegek frusztrációját és dühét éppen azok tudják felhasználni, akik ennek okát kiváltottá, mégpedig azokkal az erőkkel szemben, akik megvédenék őket és jobbra fordíthatnák a sorsukat. Amikor féktelenül vak dühbe jönnek a nemzeti-jobboldali kormány vélt vagy valós korrupciós ügyei miatt, akkor ez a düh tulajdonképpen a korábbi kifosztásuk miatti harag kitörése, csak ezt maguk sem tudják. Ezt láttuk 2002-ben és ezt láttuk most Hódmezővásárhelyen. Ezek a frusztrált tömegek tették politikai tényezővé a Jobbikot is 2010-ben. Nem látták azt, hogy a Jobbik nem más, mint ezeknek a kártevőknek egy nemzeti színekbe bújtatott változata és trójai falova, ami osztozni akar a magyarok kifosztásának hasznából. Legyen intő példa az, hogy mi történt a "független" Márki-Zay megválasztását követő elmúlt két napban. Márky-Zay kijelentette, hogy ő a tulajdonképpen Jobbik jelöltjeként nyert, ugyanakkor az első útja a szocialista Botka Lászlóhoz vezetett, akivel véd- és dacszövetséget kötött és nyíltan hitet tett a teljes ellenzéki politikai összefogás mellett Gyurcsányostól, mindenestől. Nem hinném, hogy a túlnyomó többségében nemzeti érzelmű hódmezővásárhelyieknek ez lett volna a célja, azonban a baloldali sajtó által ügyesen felkorbácsolt, valójában az elmúlt közel 30 év történéseinek szóló lappangó düh felülírta az észt és a valódi meggyőződést.

"A SÉRELEM SZAVAZ HELYETTÜNK – A SZUVERÉN ÉNÜNK HELYETT. A sérelem képes illúziókkal felruházni a pártokat, így viszont a sérelem fog szavazni az illúzióra, még akkor is, ha a valóságban a voksát egy konkrét pártra teszi. A sérelem alatt általában agresszió dolgozik, a sérelem és agresszió kapcsolata, mértéke és aránya viszont különböző, ez alapján pedig különböző típusok szerint osztályozható a választói magatartás. Így a csoportok mentén különbözik az is, kinek a sérelmét milyen üzenettel lehet megszólítani. A folyamatok megismerése ezért hasznos lehet a politikával foglalkozó szakembereknek, míg ha a cél a pszichológiai szuverenitás elérése, akkor választói szinten az önismereti munkára kell helyezni a hangsúlyt.”" "(...) ne pusztán sérelmeink határozzák meg döntéseinket." Nem azért az egyhúszért, de a cikk szövegéből az derül ki, hogy aki nem a sérelmei által irányítva szavaz, az sehogyan sem szavaz. Tehát a politikai tudatosság vagy szuverenitás a nemszavazásban nyilvánul meg. Más lehetőség nincs, mivel minden párt sérelmi politikát visz, mindegyik kijelöl valami mumust, akitől majd megvédi a kedves szavazót, ha rá voksol. A politikai tudatosság krédója a Brian életének ezen mondata: "Tudom, hogy ő a Messiás. Már hatot követtem."

Ezt inkább úgy lehetne megfogalmazni, hogy az érdekeiben sértett, és bosszúra kész embereket kell csak megtalálni, és máris kész az ellenkampány hangadóinak csapata. A személyes motivációt semmi mással nem lehet semlegesíteni, ugyanis a személyes sérelemnek , és a boszúnak nincsenek határai, főleg ha találnak ehhez követőket. Csak rá kell nézni néhány e kórban szenvedő kedves ellenzéki kirakatemberre, rögtön megértheti hogy miről is fog szólni az idei választás.

Mindszenty! Ő igen! Ez meg egy ócska szekta.