A Magyar Állami Operaház február elején újra útra kelt, hogy az erdélyi hallgatóság után a kárpátaljai és felvidéki magyarságnak is elvigye az opera művészetét. Riportunk a Kárpát-Haza OperaTúra második felvonásáról.
„Minden magyar embernek szüksége és joga van arra, hogy a nemzethez tartozónak érezze magát. Különösen fontos ez azok számára, akiknek egy történelmi döntés hozadékaként más országban, más kulturális környezetben kell megőrizzék nemzeti identitásukat. Halmozottan fontos a segítség azoknak, akik szórványban élnek, magyarságukat ezen környezetben kell megtartaniuk, kiteljesíteniük” – írja a Magyar Állami Operaház a Kárpát-Haza OperaTúra programjáról. A társulat február 5-én újra útra kelt, hogy az erdélyi hallgatóság után a kárpátaljai és felvidéki magyarságot is megörvendeztesse.
Riportunk a turné második felvonásáról.
Szeptemberben a társulat egy része 420 fővel, 14 kamionnal és 12 busszal elindult, hogy az erdélyi és partiumi közönségnek játsszon. Ehhez a túrához hasonlóan februárban az Opera munkatársai ismét turnéra indultak, hogy újabb határon túli területeken adhassák elő Erkel Hunyadi László című operáját és a Lehár Ferenc világhírű operettjének zenéjére készült balettet, A víg özvegyet. A második turné felépítése az őszivel megegyező volt: egy helyszínen két napot töltött a társulat, így mindenhol bemutatták mindkét darabot.
„Hatalmas öröm részese lenni ennek az egésznek” – számol be élményeiről Miklósa Erika. Az énekesnő az erdélyi és a jelenlegi – Kárpátaljáról induló, majd a Felvidéket bejáró, később a Délvidéken és Őrvidéken folytatódó – túráról elragadtatva mesél. Elmondása szerint
A művésznő szerint ez is közre játszhat abban, hogy egészen máshogy viszonyulnak a bemutatott produkciókhoz, mint a japán vagy akár budapesti nézők. „Az, hogy itt énekelhetünk, nem csak a jelenlévőknek, hanem nekünk is hatalmas élmény” – teszi hozzá.
A balett szereplői hasonlóan pozitívan nyilatkoznak. Kozmér Alexandra szerint ez a projekt sokszor nehezebb, mint egy-egy külföldi nagyturné, mégis megéri a fáradozást. Az út különlegességéről elmondja: a rendhagyó körülmények miatt itt nincs idő olyan apróságok miatt aggódni, mint otthon, hiszen fontosabb dolgokra kell odafigyelni ahhoz, hogy a maximumot nyújthassák. „Már csak a technikai körülmények miatt is sok olyan dolgokat tapasztalhatunk, amit máskor sosem” – meséli A víg özvegy főszereplője. Példaként kiemeli: különleges a színpadon úgy táncolni, hogy a zenészek nem egy árokban ülnek – mint mondja, egészen szokatlan, de jó dolog ez.
A projekt azonban közel sem felhőtlen. A folytonos utazás miatt a színpadot kétnaponta újabb és újabb stadionokban kell felépíteni majd lebontani, a művészeknek pedig ismeretlen kialakítású és eltérő felszereltségű létesítményekben kell az előadásra felkészülni. „Sokszor már a tájékozódás is komoly feladat” – mesélik az érintettek. Egy dologban azonban egyetértenek: ez a turné minden fáradságot megér. S bár a nehézségek sokszínűek, az öröm forrása azonos:
„Ilyen szeretetet ritkán tapasztalhat az ember” – mondja Miklósa Erika.
Azonban a határon túli területek sem egyformák. Művészekkel beszélgetve hamar fény derül rá: az erdélyi vagy kárpátaljai közönség már máshogyan fogadja a társulatot, mint a felvidéki. Véleményük szerint például a sepsiszentgyörgyi vagy beregszászi hallgatóságon szinte érezni lehetett, hogy ki van éhezve a magyar kultúrára, a magyarságérzés megélésére. „Itt, a Felvidéken is örülnek nekünk és különleges élmény ez az egész, mégis máshogy zeng már a himnusz” – meséli Miklósa Erika.
Félreértés ne essék: az előadásnak, a közösségnek és az új élménynek itt is hatalmas ereje van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az érsekújvári publikum egyik tagja, aki a szünetben azt mondta: „Az, ahogyan ma együtt énekelhettük a himnuszt, egy életre szóló élmény marad”. Mint elmondja, Budapesttől ötven kilométerre élnek, szoktak is oda operába járni, de ez egészen más. „Most az Opera jött ide hozzánk, és így egészen más együtt lennünk” – meséli a Párkányból érkezett hölgy.
A felvidéki közönség pedig valóban minden percért hálás. „Két ajándékot kaptunk: a gyönyörű előadásokat és az összetartozás élményt, ami hitet és reményt ad a mindennapokhoz” – foglalja össze érzéseit Nagy Dávid, Érsekújvár polgármester-helyettese. Véleménye szerint a jelenlévők egy történelmi esemény szemtanúi lehettek.
A projekt során a szervezők végig szem előtt tartották, hogy bár elsődlegesen a kisebbségi magyarokhoz látogatnak, a többségi nemzetet is szeretnék megszólítani. Az előadások helyszíneire látogatva a műsorfüzetet a magyar mellett a többségi nép nyelvére is lefordították, ezzel is igyekezve bevonni őket.
„Ezzel feladtuk magunknak a leckét, de semmiképp nem szeretnénk azt sugallni, hogy a Kárpát-Haza OperaTúra kizárólag a magyar embereknek szól. Elsősorban a magyarság anyaországhoz fűződő érzéseit kívánjuk megerősíteni, de ha a többségi nemzetet is közelebb hozhatjuk az itt élőkhöz, már elégedettek lehetünk” – meséli Oláh András, az Opera kommunikációs projektvezetője. Hozzáteszi: számára ez a túra nem is igazán egy turné, inkább egy misszió: sok teherrel jár, de öröm érte áldozatokat hozni.
Fotó: Berecz Valter
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az, hogy Európa hagyományos értelemben veszélyben lenne, egyszerűen butaság.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
