Döntöttek a szlovákok: katonákat küldenek a válság kellős közepébe
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
Ausztriában manapság mitológiai jelentősége van a kiegyezésnek – hangzott el a kiegyezés 150. évfordulója alkalmából rendezett kerekasztal-beszélgetésen az Andrássy-egyetemen csütörtökön. A megítélés országonkénti különbözőségéről és a mai helyzetről is beszélgetett a magyarok, az osztrákok és a csehek képviselője.
Az 1867-es kiegyezés Magyarországon és Ausztriában pozitív esemény volt, Csehországnak és Szlovákiának azonban csalódottságot és keserűséget okozott – hangzott el azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a kiegyezés 150. évfordulója alkalmából rendeztek az Andrássy-egyetemen csütörtökön Budapesten.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a kiegyezés körüli időszakot az I. világháború és a trianoni békediktátum előtti utolsó aranykornak, az utolsó „szép időszaknak” nevezte. A miniszter az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet eseményén kiemelte, a magyar és az osztrák politikai elit nagy teljesítménye volt, hogy egy „véres háború”, az 1848-49-es szabadságharc után egymásra találtak. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése Európa szomorú korszaka volt, megszűnt egy nagyhatalom, Közép-Európa pedig szabad prédává vált, és ez vezetett végül a II. világháborúhoz – mondta a miniszter.
A volt osztrák alkancellár, Erhard Busek azt mondta, Ausztriában manapság mitológiai jelentősége van a kiegyezésnek, egy emlék, amit bizonyos romantikával vesznek körül, de abszolút pozitív eseményként ítélik meg. Ezzel szemben Karel Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter és Bába Iván, a Külügyminisztérium volt közigazgatási államtitkára, aki gyermekkorát Szlovákiában töltötte, arról beszélt, hogy a csehek és a szlovákok nagyon csalódottak és keserűek voltak a kiegyezés után, mivel elnyomottnak érezték magukat. Bába Iván példaként elmondta, hogy a szlovákság támadásként élte meg például, hogy a magyar kormányzat bezáratta a három szlovák gimnáziumot. Schwarzenberg arról beszélt, hogy a kiegyezés után a magyarok és az osztrákok privilegizált nemzetek voltak, míg a többieket elnyomták. Ez az állapot fenntarthatatlan volt, egyre több probléma halmozódott fel, és mivel a birodalom képtelen volt a reformokra, elbukott.
Erhard Busek egyetértett ezzel a következtetéssel, és megjegyezte, a történtekből, és úgy általában a történelemből tanulnia kellene Európának, de véleménye szerint, ez nem sikerült eddig. A volt osztrák alkancellár szólt arról is, hogy a vasfüggöny lehullása után úgy tűnt, felerősödnek a közös vonások az európai országok között, és kulturális téren így is lett. Más területeken azonban még nagyon sok a munka, nem sikerült egyebek mellett azt elérni, hogy megfelelő hangnemben vitázzanak a problémákról az államok – fűzte hozzá. Bába Iván erre úgy reagált, hogy az Európai Unió és Közép-Európa együttműködése – néhány buktató ellenére – sikertörténet. Létrejött ugyanis a visegrádi együttműködés, a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás, így ezek az országok közös erővel indultak el a nyugati integrálódás irányába. Balog Zoltán ezzel kapcsolatban azt hangoztatta, hogy a regionalizmusnak van jövője a nemzetek együttműködése terén.
Andreas Oplatka, a Neue Zürcher Zeitung volt szerkesztője, az Andrássy-egyetem professzora, a beszélgetés moderátora felvetette, hogy a monarchia volt tagországai talán az Európai Unióban kerestek „pótlékot”, most azonban a magyarok kritikusak és „forradalmárként” viselkednek. Balog Zoltán erre azt válaszolta, nem Magyarország a „problémás gyerek”, hanem Brüsszel, mert egyre manipulatívabb elképzelései vannak. Magyarország nem akar kilépni a szervezetből, hanem az EU reformja mellett áll ki, és azt szeretné elérni, hogy beleszólhasson a döntésekbe.
(MTI)