Kitért arra, hogy az emlékművet 1942-ben avatták fel, s akkor még az első világháború orvos hősi halottainak emlékére készült. Azóta a második világháborúban, az '56-os forradalom idején, és valamennyi harcokban, szolgálatteljesítés közben elesett honvéd-egészségügyi dolgozónak állít emléket, s az „önfeláldozás és a kötelezettség teljesítésének szimbóluma lett”. Kun Szabó István, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjának parancsnoka kiemelte: kevés embert próbálóbb feladat van, mint azoké az orvosoké, ápolóké, mentőké, akik saját egészségük, akár életük kockáztatása árán kötelezték el magukat amellett, hogy mások életét megmentsék. Ennek kapcsán felidézte, sokan vannak, akik életmentés közben lettek akár harcok, akár betegség áldozatai.
A beszédek után a hős magyar orvosok életmentő munkájának és hősi önfeláldozásának elismerésére felállított józsefvárosi katonaorvosi emlékműnél koszorút helyezett el mások mellett Lezsák Sándor, Németh Szilárd, Kun Szabó István és Sára Botond (Fidesz-KDNP), Józsefváros alpolgármestere.
(MTI)