„Az Iszlám Állam egyre kevésbé létezik mint valóságos entitás, így az eddigi legvéresebb merényleteket a 2000-es évek közepén elkövető al-Kaidához hasonlóan »terrormárkanévvé« válik, ezúttal franchise helyett »startup« rendszerben. A látszat és a megterhelő lélektani hatás ellenére a dzsihádista terrorra, úgy látszik, egyre kevesebb pénz jut, hiszen a tavaly júliusi nizzai, 87 emberéletet követelő támadás óta szinte kizárólag csak pár fegyvert igénylő, autós-gázolásos tömeggyilkosságokat láttunk (az egyetlen kivétel a manchesteri öngyilkos merénylet idén májusban Ariana Grande koncertjén).
Szinte közhelyes már: a terrortámadások klasszikus formája igen idő- és pénzigényes dolog. Ha csak a 2015 októberi, párizsi támadássorozatra gondolunk, a számos helyen, koordináltan jelenlévő terroristáknak az Iszlám Állam külön beszerzési csoportot és technikai hátteret is létrehozott. A barcelonai támadás és a közelben felrobbanó, PB-gázpalack-alapú bombák arra engednek következtetni – mint akár a nizzai vagy berlini próbálkozás –: az Iszlám Állam elvesztette a képességet arra, hogy a Bataclanban elkövetetthez hasonló rémisztő terrortámadást hajtson végre az európai kontinensen, de forrásai szűkössége egyre kegyetlenebb tervekre sarkallja.
Ez páratlan helyzet az európai dzsihádista terrorizmus történetében. A biztonsági erők szemmel láthatóan sikeresen vágták el az Iszlám Állam fegyverutánpótlását, és bombagyárosai is egyre inkább a sufnituning bombák felé nyitnak (amelyeket legutóbb már be sem tudtak vinni Barcelonába, így rájuk robbant). Ám ezek az improvizált módszerek gyakorlatilag kivédhetetlenek, és tucatnyi, esetenként több tucat halott civilt hagynak hátra, hasonlóan ahhoz, mintha pokolgépes merényletet követtek volna el.”