Nagyon őszintén mondom: nem. Nem ez a fajta szereplés teszi ki az életem nagy részét. Persze, van olyan, hogy megyek az utcán és valaki megállít, hogy »á, láttam a videódat, nagyon király!«, vagy hasonlók. De az életem nem erről szól. Most is temetésről érkeztem, elsőpénteken az időseket látogattam és gyóntattam, áldoztattam. Az iskolában sem az érdekli a nyolcadikos gyerekeket, hogy ki mit kommentel rólam a neten, hanem húsbavágó kérdéseik vannak az életről. Én pap vagyok, nem celeb.
Néha persze jó kilépni a nagyobb nyilvánosság elé és könnyedebb stílusban beszélni Istenről, különböző kérdésekről. Jó érzés és hálás is vagyok érte, amikor azt látom, hogy százezer emberhez jut el a cikkem a 777-en keresztül. De az internetes jelenlét csak eszköz arra, hogy eljussunk az emberekhez, és nem értékesebb eszköz, mint az idősebb atyák bölcs, megfontolt prédikációi. Ráadásul egy kattintástól keveseknek változik meg az élete, viszont ha valakivel személyesen tudok beszélgetni, nagyobb eséllyel segítem őt Isten felé. Megint a mennyiség és a minőség kérdéséhez jutottunk. Volt, aki azt tanácsolta, kérjem meg az elöljáróimat, hogy az internetes misszió kedvéért ne helyezzenek plébániára. Erről szó sem lehet, hiszen az emberekért dolgozom, a személyes találkozásokért.”