„Mit gondolsz, milyen lesz a 2030-as évek magyar egyháza?
A ma látott struktúra húsz év múlva már nem lesz fenntartható, tehát mindent alapvetően újra kell gondolnunk. Ugyanakkor ez egy hatalmas lehetőség is az egyház számára! Nem szabad pusztán azért ragaszkodnunk struktúrákhoz, mert megszoktuk őket. A gyakori áthelyezések is nehezítik a papok életét, mert kevésbé alakíthatnak ki bensőséges kapcsolatot a körülöttük élőkkel. Sokszor, mire megismernék egymást, az atyának újra csomagolnia kell – és kezdeni mindent elölről. A beágyazódottság hiánya komoly probléma, könnyen vezet megkérgesedettséghez, elmagányosodáshoz.
Tehát nem a cölibátus eltörlése a megoldás?
Nem hiszem, hogy megoldást jelentene. A mai papság problémája – ha szabad ilyen nyíltan fogalmaznom – nem a szex hiánya. A paphiányt nem oldja meg az, hogy a szimpla ágyat franciaágyra cseréljük – ahogy egy szemináriumi tanárom, Török Csaba atya megfogalmazta. Ezt látjuk a görögkatolikus testvéreinknél is, ahol házasodhatnak a papok, mégsem tolonganak a fiatalok a szemináriumok kapujában.
Rád sokan mint celeb-papra tekintenek. Osztod a véleményüket?
Nagyon őszintén mondom: nem. Nem ez a fajta szereplés teszi ki az életem nagy részét. Persze, van olyan, hogy megyek az utcán és valaki megállít, hogy »á, láttam a videódat, nagyon király!«, vagy hasonlók. De az életem nem erről szól. Most is temetésről érkeztem, elsőpénteken az időseket látogattam és gyóntattam, áldoztattam. Az iskolában sem az érdekli a nyolcadikos gyerekeket, hogy ki mit kommentel rólam a neten, hanem húsbavágó kérdéseik vannak az életről. Én pap vagyok, nem celeb.
Néha persze jó kilépni a nagyobb nyilvánosság elé és könnyedebb stílusban beszélni Istenről, különböző kérdésekről. Jó érzés és hálás is vagyok érte, amikor azt látom, hogy százezer emberhez jut el a cikkem a 777-en keresztül. De az internetes jelenlét csak eszköz arra, hogy eljussunk az emberekhez, és nem értékesebb eszköz, mint az idősebb atyák bölcs, megfontolt prédikációi. Ráadásul egy kattintástól keveseknek változik meg az élete, viszont ha valakivel személyesen tudok beszélgetni, nagyobb eséllyel segítem őt Isten felé. Megint a mennyiség és a minőség kérdéséhez jutottunk. Volt, aki azt tanácsolta, kérjem meg az elöljáróimat, hogy az internetes misszió kedvéért ne helyezzenek plébániára. Erről szó sem lehet, hiszen az emberekért dolgozom, a személyes találkozásokért.”