Beszünteti a Libri a gyerekverésre buzdító amerikai könyv árusítását

Nem árulnak többé Bibliát? "Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti."/"A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel." - Példabeszédek 13:24

Nyomorult amerikai szektás "reformátusok" miatt kelthetik megint a kereszténység rossz hírét.

Helyes. Nem kérünk a keresztényi nevelésből. Persze, csak azért verd a gyereked, mert szereted. Szerintem az ilyen felnőtteket is verni kellene, bottal.

Libri mese: A középkorban az apród 14. életéve után fegyverhordozó apróddá válhatott. Először az úr pajzshordozója, végül fegyverhordozója lett. Elkísérte a csatába, ő vezette harci lovát, a harc alatt a poggyászt őrizte. Elsajátította a fegyverforgatás nemeit, a lovagi torna szabályait, a lovagi erkölcsöket, a lovagi becsületet: 1. a keresztény egyház védelme, 2. a fejedelem, illetve a hűbérúr iránti töretlen hűség, 3. a gyengék és elesettek védelme, 4. az adott szó szentsége. A fegyverhordozó apród 20-21 éves korára már birtokában volt a hét lovagi készségnek: lovaglás, úszás, nyilazás, vívás, vadászat, sakkozás és éneklés. A legfőbb gondja a lovagi felszerelésre való pénz megszerzése volt. Később, a lovagság hanyatlásával már nem mindenki tudta összegyűjteni a lovagi fegyerzet megvásárlásához szükséges pénzt, ezért gyakran még olyanok is apródoskodtak, akiket életkoruk alapján már rég lovaggá lehetett volna ütni. A fegyelmezés eszközei nagyon szigorúak voltak. A testi fenyítéket rendszeresen (sokszor igen csekély vétségek vagy hibák felmerülésekor) alkalmazták. A latin grammatika tanítóját nem is ábrázolták másképpen, mint nyírvesszőből készült virgáccsal a kezében; s ez a mondás: ,,az iskolai virgács hatalma alatt lenni", a gyermekéveket s a grammatika tanulásának idejét jelentette. Közmondássá vált az is, hogy "Verd meg fiadat vesszővel és meg fogod lelkét menteni a haláltól". Mindezt nem a mai szemünkkel kell néznünk. A középkori tanító legtöbb esetben jóhiszeműen járt el Salamon mondását idézve, mely szerint: aki gyermekét szereti, megveri. Meg volt arról győződve, hogy a gyermeket már korán hozzá kell szoktatni szenvedések elviseléséhez, ennek legalkalmasabb módja pedig a test megfenyítése. A kor erkölcsei is nyersebbek voltak s az akkori nemzedékek fizikuma is ellenállóbb volt. A verésben a középkori tanuló gyermekek nem is láttak kegyetlenséget. Tudomásunk van egy középkori iskolai ünnepről, melyet a virgács ünnepének hívtak (virgidemia). A tanulók tanítóikkal együtt kivonultak az erdőbe s itt vágták és gyűjtötték össze a virgácsnak való vesszőket, melyeknek súlyát később hátukon kellett érezniük. Munkájuk végeztével játszottak és szórakoztak az erdőnek egy tisztásán, aztán uzsonnát kaptak szüleiktől vagy tanítóiktól, s estefelé tréfálkozva tértek vissza fenyítésük eszközeivel a városba. Később aztán más korok jöttek, az ifjúk satnyultak, veszítettek a testi és szellemi épségükből, de ahogyan silányultak, úgy lett egyre több joguk. Végül liberálisak lettek, és elmentek tiltakozni a Libribe.