„A bíróságok azonban most sem állnak a hivatásuk magaslatán. A gazdasági természetű perek tárgyalásában sokszor gyakorlatlan bírók a végrehajtási dömping láttán a hiteladósok számára halvány reményt sugalló megoldáshoz folyamodnak. Egyre-másra függesztik fel a végrehajtásokat azokban az esetekben, amikor az adósok pert indítanak az eljárások megszüntetése érdekében. Ne legyen illúziónk, nem a szociális érzékenységük kerekedett felül a rideg döntési mechanizmuson. A bírók - élükön a Fővárosi Ítélőtáblával - azért fordultak kérdéseikkel az Európai Bírósághoz, hogy felelősségüket és tanácstalanságukat áthárítsák a luxemburgi testületre. A kérdések kérdései ezek voltak: a bankok jogosan terhelték-e a teljes árfolyamkockázatot a devizahitelesekre és megfelelően tájékoztatták-e a devizaárfolyam változásának veszélyeiről a pénzintézetek az ügyfeleiket?
A közeli hónapokban esedékes válasz mindkét esetben nemleges. Azonban az Európai Bíróság döntései nem ritkán meglepőek, talányosak, a nemzeti sajátosságra hivatkozva távolságtartók. A tét nem kicsi, és ezt Luxemburgban is tudják: ezermilliárd forint. Az már korántsem egyértelmű, hogy egy a devizahiteladósok számára esetleg kedvező döntés esetén ki vállalja majd át a terheket. Tetszetős megoldás lenne a bankok, az állam és az ügyfél szentháromságának közös felelőssége. De a parlamenti választások közeledtével a politika szereplői, a pártok sem maradhatnak majd némán. Álláspontjuk voksokat érhet, de el is nyelheti őket.”