Szétesés határán a döntés-előkészítés a kormányzati munkában

„Mi a helyzet a jogszabály-előkészítésben részt vevő jogászokkal?

Az igazi probléma az, hogy ha a jogszabályok gyengék, rosszak, az Alkotmánybíróság megsemmisíti őket, vagy ne adj isten az államnak kártérítést kell majd fizetnie miattuk. Ez már a jogi műhiba kategóriájába tartozik. Tudjuk, nem fog stimmelni, ennek ellenére csináljuk.

Ha jól gondolom, a lex CEU-t ilyen műhibának tartja.

Igen, és hasonlóképpen a civiltörvényt módosító jogszabályt is. Nem a szürkeségben hadonászunk: a velencei bizottság nagyon egyértelműen foglalt állást az oroszok ugyanilyen civiltörvénye kapcsán. Ez nem titok. Egy a szakmát alapszinten művelő jogász számára ez a forrás ismert, tudnia kell. 

(...)

Mi alapján gondolja, hogy szétesőben van a döntés-előkészítés?

Kollégáktól hallani olyat, hogy például egy törvényjavaslatot feszegető vezetői összefoglaló nem lehet több fél oldalnál, mert az államtitkár vagy a miniszter annyit hajlandó elolvasni. Miközben vannak kérdések, amelyeket nem lehet húsz oldalnál rövidebb összefoglalóval elintézni; az ezek után született rossz döntések miatt a döntéshozónak nagyon sok időt, energiát és erőforrást kell a hiba hatásainak kiküszöbölésére fordítania. Tehát felesleges erőforrások mennek el olyasmire, amire nem kellene.

(...)

Ön nemrég lehetséges miniszterelnök-jelöltként jelentkezett be. Hogy áll most ez a terve?

Továbbra is megvannak a támogatók, viszont úgy tűnik, az ellenzéki politikai szcénában egyre jobban becsontosodnak a viszonyok a pártok között. Ez azt jelenti, hogy az a rugalmasság és az a gondolkodás, ami a múlt év végén még realitás volt, már egyre kevésbé az. Közben sok minden változott, a Momentum Mozgalom megjelenése minden szereplőnél »sínváltást« okozott, mindenki az új helyzethez képest próbálja meghatározni magát. Így bizonyos megállapodások és alkuk – hogy finoman fogalmazzak – időszerűtlenné váltak. Továbbra is tartom, hogy én nem akarom megmondani a pártoknak, mit és hogyan csináljanak. Arra nyitott vagyok, hogy értelmes és előrevivő megbeszélést folytassunk. Van koncepcióm, ajánlatom, ami szerintem működhet, és amit nagyon sokféle konstellációba beilleszthetünk, de ha ez nem kell, akkor nem fogom erőltetni. Szerencsére van elég dolgom: órát kell tartanom, előadásokat – többek között hamarosan az egyik legfontosabb európai nemzetközi jogi konferencián –, vizsgáztatnom kell, és elkészíteni egy könyvet az emberi jogok nemzetközi védelmének közel-keleti helyzetéről.”