Beszervezték az Ökumenikus Segélyszervezet vezetőjét

A Magyar Nemzetben írt cikket Lukács Csaba arról: Lehel László, az Ökomenikus Segélyszervezet elnök-igazgatóját beszervezte annak idején a kommunista titkosszolgálat. A cikkben az áll: Lehel László evangélikus lelkész a hatos kartonja szerint 1948. szeptember tizenharmadikán született Szekszárdon, és a beszervezése idején Budapest kilencedik kerületében, a Szamuely út 17.-ben (egy belső oldal adata szerint 47.-ben) lakott. (Az úgynevezett hatos kartont az ügynök beszervezésekor töltik ki két példányban.) Az iratot a kisegyházak elleni elhárítás tisztje (III/III-1/c alosztály), Hevesi Károly rendőr őrnagy töltötte ki, ő adhatta a fedőnevet is: Filozófus. A foglalkoztatás vonala rubrikába ezt írta: evangélikus egyházi reakció tevékenységének ellenőrzése – írja a lap.

Titkos megbízott

A Magyar Nemzet emlékeztet: a hálózati személy rangja titkos megbízott volt, ez magasabb az egyszerű ügynöknél, vagyis a beszervezési ranglétra közepe. A karton kitöltésének, így valószínűleg a beszervezésnek időpontja: 1983. április 25. Egyéni azonosítója a nyilvántartó rendszerben H-69199. Az adatlapokat a belső rendszabály szerint háromévente felülvizsgálják, és ha megszűnt a foglalkoztatás, leselejtezik. Az ő kartonján nincs bejegyzés, hogy megszűnt volna a kapcsolat – írja a Nemzet.

A munkadossziét, amelyben a jelentéseit tárolhatták, nem találta meg Lukács Csaba.

A Magyar Nemzet arról is ír: egy éves összefoglaló jelentésben az szerepel: „operatív pozíciónkban jelentős minőségi változás állott be azáltal, hogy hálózatunk egyik tagját főpappá, másikat az Ökumenikus Tanács fontos vezetőjévé választották”. Lehel Lászlót 1988 májusában a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkárává választották. Ugyanebben a jelentésben arról is írnak, hogy eredményes együttműködés jött létre a Filozófus fedőnevű titkos megbízottal. Az 1982-es statisztikai jelentésben pedig benne van feladatként: Filozófus átvétele a III/III-2/a osztálytól a III/III-1. osztályhoz. Eszerint korábban beszervezhette őt az egyetemi hallgatókat megfigyelő osztály, aztán amikor befejezte a tanulmányait, átvehette a papokat megfigyelő csoport.

Felfüggesztés, beismerés

Lehel László mostanáig a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója volt. A segélyszervezet a Magyar Nemzet cikke utáni megjelent kommünikéjében közölte, „Lehel László 2017. május 1-jétől felfüggeszti elnök-igazgatói tevékenységét annak érdekében, hogy magánemberként reagálhasson az őt ért támadásokra”.

Lehel csütörtökön lépett végül a nyilvánosság elé. A Kötőszó blogon megjelent interjúban arra a kérdésre, hogy emlékszik-e még, mivel kereste meg az állambiztonság és mit ajánlottak, úgy válaszolt:

Baráti jellegű beszélgetést kezdeményeztek, mert állításuk szerint felfigyeltek arra az aktív és értékes munkára, amit a rám bízott evangélikus gyülekezetben végeztem. Arra kértek, hogy támogassam a Belügyminisztérium munkáját. Azt mondták, azzal a feladattal bízták meg őket, hogy segítsék az állam és az egyházak együttműködését. És az is szóba került, hogy a munkámmal elősegíthetem, hogy külföldön pozitívan ítéljék meg azt az erőfeszítést, amit a magyar állam az egyházakkal való viszony rendezésére fordít.

Arra a kérdésre, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy a ’80-as évek Kádár-rendszerében élve nem ötlött fel Lehelben: azért kérik erre, hogy információkat szerezzenek; és hogy tudta-e pontosan, hogy mire vállalkozik, úgy válaszolt:

Mai eszemmel visszagondolva, azt kell mondanom, hogy nem tudtam. Ez csak jóval később tudatosult bennem, akkor pedig igyekeztem eltávolodni az állambiztonsági szolgálattól. (...) Aki szívesen csinált ilyesmit, az megtalálta a módját. Jelentkezett a pártba, a munkásőrségbe vagy a belügyhöz. Én az ÁEH által a gyülekezeti munkámmal kapcsolatban feltett kérdéseket nyomásgyakorlásként éltem meg és abban bíztam, hogy enyhülni fog ez a nyomás, ha együttműködöm a titkosszolgálattal.

Lehel így folytatja:

Én azt érzékeltem, hogy lehetőségek nyílnak előttem, bátrabban végezhetem a lelkészi munkámat, ez a kapcsolat a korábbinál nagyobb szabadságot biztosított nekem ezen a területen. Nem vegzált az ÁEH, hagytak dolgozni és ezt a mozgásteret igyekeztem kihasználni a gyülekezeti munkámban. Ezért nem mondtam nemet a megkeresésre.

Lehel László az interjúban leszögezi: soha egy sornyi jelentést nem írt, és amikor 1989-ben részt vett a Páneurópai Piknik eseményeiben, már nem volt kapcsolata a kommunista titkosszolgálattal. Végül így zárja megszólalását.

Az elmúlt hosszú évek alatt ez sok fájdalmat, nyugtalanságot okozott nekem, hordoztam a saját keresztemet. Most nem tehetek mást, mint hogy megkövetem azokat, akik csalódtak bennem. Ami történt, azt nem lehet semmissé tenni, de arra kérek mindenkit, hogy amikor megítélnek, a mérleg másik serpenyőjébe tegyék bele mindazt, amit az elmúlt évtizedekben a segélyszervezetben tettem. Az én életem java a közösségépítésről szól. Hibát is követtem el, szembe kell néznem önmagammal és a tetteimért most nyilvánosan vállalom a felelősséget.