Eljön az a pont, amikor besokall a magyar – Mérő László a Mandinernek

Ön részt vett a NOlimpia kampányban, szeretett volna népszavazást. Mit érez most, hogy kiderült, nem lesz referendum?

Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy jó ez, hogy nem lesz olimpia. Én csak értelmes érveket szerettem volna hallani a témában. Amiket korábban hallottunk, azok a béka segge alatti színvonalúak voltak. Az egyik oldalon: de jó lesz magyarnak lenni, hajrá magyarok; míg a másik oldalon: szét fogják lopni az egészet. Ezek nagyon gyengék.

Ön szerint szétlopták volna az egészet? 

Látok néha törekvéseket arra, hogy ne így legyen. Igazából csak a gerincreflexükön kellene változtatniuk egy kicsit. 

Mit gondol arról, hogy a kormány visszavonta az olimpiai pályázatot? Logikailag szép manőver volt? 

Logika ide vagy oda, ha az őszinte véleményemre kíváncsi, azt mondom: a fideszesek gyáva pöcsök voltak. Nem mertek kiállni a Momentummal, pedig el tudom képzelni, hogy ez a népszavazás még Budapesten is nyerhető lett volna. 

A kormány számára?

Nem, az olimpia számára. Ez két különböző dolog, ne keverjük össze. Nehogy már az új szétválasztás az legyen, hogy aki olimpiaellenes, az kommunista, az olimpiabarát pedig náci vagy fideszes. Nívós érvek híján a magyar közbeszéd ott tart, hogy az egyik oldal kijelöli, kit kell gyűlölni, a másik oldal pedig erre kijelenti, hogy fúj. 

„A fideszesek gyáva pöcsök voltak”

Mitől lesz nívós egy érv? 

Az egész ott kezdődik, hogy meg kell hallgatnunk a másikat. Ha leülünk beszélgetni a másik oldallal, viszonylag hamar ki fog derülni, hogy nem nácik vagy kommunisták alkotják. Szóval elkezdesz dumálni egy gój motorossal, és két perc után ki fog derülni: a lófaszt náci, csak éppen más fáj neki mint neked. Neki az avasi lakótelepen azzal telt a gyerekkora, hogy nem mert hazamenni, neked meg nem. Így van ez fordítva is. Elkezdesz beszélgetni egy fiatal szocialistával, olyan nagy kerek szeművel, és hamar ki fog derülni róla is, hogy a lófaszt kommunista. 

Ezt az interjút majd lófaszokkal együtt írjuk meg? 

Hát nem is tudom. Egyrészt van egy nagy adag prűdség az országban, sokan felkapják a fejüket erre, hogy juj, hogy beszél. Másrészt időnként a stílusértékét is látom az ilyen beszédnek. Néha csak így lehet rendesen kifejezni, ha valamivel nagyon nem értünk egyet. 

„Én addig utáltam a polkorrektséget, amíg mostanában nem lett kötelező utálni”

A prűdség vagy a politikai korrektség mennyire rombolja a tartalmas kommunikációt? Ön szerint káros hatással van a közbeszédre? 

Én addig utáltam a polkorrektséget, amíg mostanában nem lett kötelező utálni. Egy időben nem használtam a néger szót, mert azt gondoltam, hogy az itt élő fekák felkapják rá a fejüket és megsértődnek miatta. Azóta egy dolog változott, de az nagyon ellentmond Orbán legutóbbi dumájának az etnikai homogenitásról. Lett néhány magyar anyanyelvű néger honfitársunk. Ők elmagyarázták a többieknek, hogy a mi nyelvünkben a néger semmi negatívat nem jelent. Ez annyit változtatott a dolgon, hogy most már szabadon használhatom az anyanyelvemet, nem kell politikailag korrektkednem. 

Mit gondol arról, hogy Orbán Viktor szerint az etnikai homogenitást meg kell őrizni? 

Az az érzésem, hogy maga sem tudta, hogy mit mond. Valamelyik hülye beszédírója beleírta a szövegébe. Nagy faszság volt, de nem gondolom, hogy Orbán rasszista lenne. Azt sem gondolom, hogy zakkant lenne. Orbán egy normális ember, akit a hatalom egy kicsit megrontott, és nem igazán látja, hogy merre van az előre. 

Egy 2015-ös cikkében említi, hogy Orbán politikáját sokszor sátáninak látja. Mondana egy példát erre?

Például, hogy etnikailag legyen homogén az ország. Nekem zsidó őseim vannak, szóval már így is felkapom erre a fejem. Ha cigány lennék, akkor még inkább felkapnám. 

Tud legalább egy olyan dolgot mondani Orbán politikájában, amit támogat? 

Több is van, csak azokról nem beszélek. Elvileg az a természetes, hogy a kormány jól végzi a munkáját, ezért azt nem fogom kiemelni, ha hoznak egy jó törvényt. Van egy csomó minden, amire egyszerűen azt mondom, hogy rendben van. 

Csak egyet mondjon! 

Brüsszelben például Orbán megszavazta a menekültkvótát és nagyon helyesen tette. Mondjuk ő is tudta, hogy nem lehetett mást csinálni. Aztán egyetértek azzal is, hogy kilencosztályossá teszik az általános iskolát. Alapvetően nem értek egyet a kormány oktatáspolitikájával, de ez helyes dolog. 

„Orbán egy normális ember, de nem igazán látja, hogy merre van az előre”

Beszéljünk kicsit a magyar társadalomról. Mivel lehet jobban hatni az emberekre, érvekkel vagy az érzelmek felkorbácsolásával? 

Én ebben egészen optimista vagyok. Meglepően sokszor tapasztaltam, hogy tényleg lehet érvekkel hatni az emberekre. Sok mindenben sokkal jobbak vagyunk, mint amilyen kép kialakult rólunk. Még például a homofóbiában is. Csináltunk egy kutatást, amelyben megkérdeztük, hogy támogatná-e Ön a melegek házasságát. Tény, hogy sokan nem támogatták. Amikor azonban úgy tettük fel a kérdést, hogy János és Béla együtt élnek, Ön szerint Béla átveheti-e János ajánlott levelét? Akkor a kitöltők 80 százaléka igennel válaszolt. Tehát ilyen praktikus kérdésnél már eltűnt a homofóbia. Én optimista vagyok. Az a helyzet, hogy viszonylag magas a tűrésküszöbünk. Elviselünk szinte mindent, aztán egyszer csak betelik a pohár és kiborul mindenki. Ez történt most az olimpia kapcsán is. Az embereknek elegük lett a titkosításokból, a Mészáros Lőrincekből és abból, hogy ez az ember azt mondja, okosabb, mint Zuckerberg. Ezek kis dolgok, de eljön az a pont, amikor besokall a magyar. 

Ilyen a magyar mentalitás? 

Igen. Elég türelmesek vagyunk, sokat tűrünk és magasan van az ingerküszöbünk, de ha betelik a pohár, akkor kiakadunk. Egyébként a magyar mentalitás semmivel nem rosszabb, mint bármelyik másik népé. 

Hogyan látja a miniszterelnök és a társadalom kapcsolatát? Orbán Viktor mindig meg tud újulni, lehet, hogy tőle sose fognak besokallni az emberek. 

Ezt nehezen tudom megítélni, mert én másként tekintek a társadalmunkra mint Orbán. Ő abban hisz, hogy a demokrácia lényege annyi: 51 több mint 49. Én abban hiszek, hogy a demokráciának pont nem ez a lényege, hanem hogy a kisebbségnek is vannak jogai. Valakinek mindig kisebbségben kell lennie. Most éppen én vagyok, de ezzel nincs semmi bajom. Ha azonban a kisebbség azt érzi, bármikor lesöpörhető, az beláthatatlan dacreakciókat válthat ki. Akár belőlem is. 

„Szerintem nincs nagy gond a demokráciával”

Ön szerint nincs válságban a demokrácia? Pszichológusként tudhatja, hogy megfelelő tudás birtokában, pár alapjelenség mentén könnyen manipulálhatóak az emberek. 

Szerintem nincs nagy gond a demokráciával, ilyen téren is optimista vagyok. Nem kell túlizgulni a Brexitet, majd visszajönnek. Tíz-húsz éven belül biztosan. Amerika is fel fog éledni. Nem láttuk még, hogy Trump milyen valójában. Reagantől is nagyon féltünk, mert az is egy bunkó volt, mégis az egyik legnagyobb elnök lett belőle.  

Lehet, hogy még Trumpból is nagy elnök lesz? 

Nem. Trumpból valószínűleg nem lesz nagy elnök, de vagy konszolidálódik, vagy nagyon hamar elindul ellene a felfüggesztési eljárás. 

Visszatérve még kicsit a magyar közbeszédre: hogyan látja, romlik a minősége? 

Attól függ. Most én is mondtam pár lófaszt ebben az interjúban, de nem érzem úgy, hogy mostanában olyan hatalmasat romlott volna. A médiának viszont nagyot zuhant a színvonala. A Mandiner például egy nagyon furcsa jelenség számomra. Normális cikkeket és nívós érveket közöltök, mégis, a like-ok és a kommentek alapján úgy érzem, borzalmas a közönségetek. Én szerintem közepesen vagyok irritáló számukra.

Fotók: Földházi Árpád